Mit lehet tenni akkor ha úgy érzem, hogy a gyerekem nem kötődik felém és nagyon elrontottam a kapcsolatunkat?

Egyedül nevelem a kezdetektől, apuka elhagyott szülés előtt. Depressziós voltam, még most is járok pszichológushoz. Szüleim sokat segítenek. A kisfiam anyukámhoz ragaszkodik nagyon, hiszen ő volt ott neki és nem én. Nagyon rosszul éltem meg, hogy magamra hagyott az apja. Talán még most sem sikerült feldolgoznom.

A kisfiam nem bújik hozzám, sokszor nem mindig ad puszit, nem mindig szereti ha ölelni akarom. Tépi ki magát a kezemből.

Mamáért odavan teljesen, ha kimegy a szobából, keservesen sír és rohan utána, miközben ott vagyok mellette és szólongatom, hogy hahó én itt vagyok.

Ezt nagyon rosszul élem meg.

Ha én kimegyek a szobából, észre sem vesz, simán elvan nélkülem.

Szeparációs szorongása nem volt felém, a mama viszont egy lépést sem tud tenni nélküle.

Sokszor vagyok rosszkedvű és fáradt. Minden teher rám szakadt. Szeretem nagyon a kisfiamat, és azt érzem hogy ő engem annyira nem. Amit teljesen meg tudok érteni, mert nem tudtam “vele lenni”, teljesen máshol jártam gondolatban, kerestem a válaszokat a kérdéseimre és gyászoltam a kapcsolatomat, gyűlöltem a világot.

Ennek ellenére nagyon rosszul érint, hogy úgy érzem elrontottam a kisfiammal a kapcsolatunkat, rögtön a legelején már és nem alakult ki részéről felém a kötődése.

Ráadásul bölcsibe kell adnom, hogy visszamehessek dolgozni, hogy meg tudjunk élni.

Köszönök előre is minden gondolatot.

A kisfiam 16 hónapos múlt.