Mit lehet tenni akkor ha úgy érzem, hogy a gyerekem nem kötődik felém és nagyon elrontottam a kapcsolatunkat?

Teljesen normális korosztályi sajátosság, hogy kinéz valakit egy ilyen korú gyerek és azon lóg.

Nem kell ezt túlgondolni. Ahol van apuka, ott van, hogy az apja látszólag alig létezik számára, és ez akkor is kialakul, ha az apa kivette a gyereknevelésből a részét. Nem ezen múlik.

Fog változni bőven.

Azért nem kötődik hozzád, ahogy írtad is, nem tudtál vele lenni. Az most majdnem mindegy, hogy fizikailag nem voltál vele, vagy pszichikailag, ugyanolyan hatást váltott ki belőle. Valószínű, a mama az elsőszámú személy az életében, gondolom nagyon sokat foglalkozik vele.

Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatod, biztosan nem igy képzelted el, ha már gyereket vállaltál az illetővel, de ezt le kell zárnod. Magad és a gyermeked érdekében. A kicsik nagyon-nagyon megérkezik az édesanyjuk lelki állapotát és rájuk is hatással van. Szerintem visszafordítható a dolog, csak szedd össze magad és foglalkozz a gyerekkel amennyit csak tudsz. Munka/bölcsi után ott rá az alkalom. Így lehet a mama kicsit háttérbe szorul, de veled szorosabb kapcsolatot tud létesíteni. Biztosan nem egyszerű egyedülló anyukaként és munka után még ellátni a női és férfi szerepeket, de hajrá! Megtudod csinálni! Mutasd meg az exednek, hogy mit vesztett.

Ha még nem mondta a pszichológus, akkor mondom: ne a gyerekkel akard bepótoltatni, amit az apjától nem kaptál meg! Ne vetítsél a gyerekbe olyan dolgokat, amik nincsenek. Ezen kívül a gyereknek nem kötelessége pótolni a férjedet.

Egyszerűen képzeld azt, hogy most kb olyan pozícióban lehetsz, mint egy normál apa a gyereke első 16 hónapjában, amikor az anya az isten és őt sokszor elutasítja. DE ez nem jelenti azt, hogy ne szeretné. Ne légy nevetséges!

A gyereked egy tükör és ha van annyi tudatosság benned, akkor tanulsz az általa mutatott képekből. Most azt mutatja, hogy a mamával jobban szeret lenni, mert valószínű ő vidám(abb), nem érezteti vele, hogy elvárna tőle valamit. Sajnos dolgoznod kell (még) magadon, hogy MINŐSÉGI időt tudj együtt tölteni a gyerekeddel, felszabadultan. Piszkosul nehéz, tudom, mivel nekem is depresszióm volt az első 1,5-2 évben, apja tudott lenni neki a biztos pont. Velem is elutasító volt. Okozott fájdalmat, de nem hagytam belelovalni magam ebbe, mivel tudtam, hogy ez minek szól, és ha változok, változtatok a hozzáállásomon, akkor ő is változik. Most 4 éves és napjában többször elmondja, hogy te vagy a legjobb anyuka a világon.

Egyszerűen dolgozz azon, hogy kevésbé sajnáld magad, amikor veled van és koncentrálj jobban a közösen megélt dolgokra. Illetve ne mindig a mamával legyen, mégha úgy könnyebb is.

Minden teher rád szakadt?? Figyelj, azért ez igy kicsit erős, közvetlenül miután elmondtad, hogy te kivontad magad a gyereked eletéből, és a nagyanyja lett az elsődleges gondozója. Neked azert volt lehetőséged depizni, mert ott volt anyád, aki nevelte addig a fiadat.

Azt tudod tenni, hogy elkezdesz felelőssegteljes anyaként viselkedni. Először is befejezed a borongást, ha nem megy magadtól, akkor szakemberrel. Viszont azt is tudnod kell, hogy egy nagyon fontos időszakban vonultál ki a fiad életéből, és ezt visszacsinálni nem tudod, most mar csak kárenyhítés lehetséges. De meg pici, biztos vagyok benne, hogy ki tudtok alakítani egy jó viszonyt, ha mostantól anyaként viselkedsz vele.

"Neked azert volt lehetőséged depizni, mert ott volt anyád, aki nevelte addig a fiadat."

5: gondolkozzál már, mielőtt ilyeneket leírsz...

8: ezt max olyan mondja, aki még nem volt depressziós és nem tudja, hogy az nem úgy működik, ahogy itt többen gondolják és ezáltal sz.r embernek állítják be a kérdezőt, aki csak depizget és önsajnál. Ez kb olyan mint az áldozathibáztatás egy erőszaknál.

Ha nem lett volna ott a nagyi, akkor is depressziós lett volna, csak akkor a gyerek többet érez belőle és jobban megviseli őt is. Így a gyerek kicsit védve volt a nagymamája által.