Mekkora gond, ha sír az autóban, de így is autóznánk?

"Zömében 1 év alatti csecsemőkről, babákról beszélünk. Szerinted ő milyen ok-okozatot köt össze?"

Tehát az 1 év alatti gyerek, az véleményed szerint kb agyhalott? Anyu -cici/tápszer. Apu-jatek. Fürdőszoba-víz. Autós ülés-oltás.

25: érdekes, az én környezetemben levő neveléssel foglalkozók (gyerekpszichológus, szakszolgálatnál dolgozó, óvodapedagógus) közül mindenki egyetértett az általam követett elvekkel. A védőnővel nincs túl sok kapcsolatom. A szülészorvosnak meg annyi köze van a gyerekneveléshez mint bármilyen laikusnak (attól hogy babákat segít a világra nincs semmilyen releváns tudása, mivel nem tanulják, nem ez a dolguk, de egyébként sok gyerekorvos is inkompetens a gyerekekkel való kommunikációban.)

Mivel magyarázod, hogy 4 évesen már nem ordít a gyerekem, úgy hogy 1,5 éves koráig nem lehetett elmenni vele sehova egyedül?

Én két dologgal: megérett rá, illetve az élet más területein neveljük, következetesek vagyunk, tudja mik a határok, van biztonságérzete. De kialakult az is, hogy amikor szólt, hogy valami nem oké, arra reagáltunk és nem leszartam, hogy majd’ abbahagyja.

Ezen kívül eddig bölcsiből és most oviból is az a visszajelzés jön, hogy az egyik legjobban nevelt, legproblémamentesebb gyerek, akin látszik, hogy sokat foglalkoznak vele és jól nevelik. De biztos csak véletlen és isteni szerencse.

Csatlakozom a 25-öshöz. Mindenféle tréning nélkül 1,5 éves kora óta lazán lehet autózni a kislányunkkal. Addig szenvedés volt minden alkalom, pedig próbálkoztunk mindennel. Ha attól lesz balf*sz gyerekem, hogy nem hallgattuk szívesen a fuldokló ordítását a babakocsiban, autóban és "szoktattam" direkt, akkor legyen az, én vállalom. Majd fizetem a pszichológusát nagyobb korában. :)

Remélem ezt az is megteszi majd, aki máshogy "rontja el" a gyerekét.