Mekkora gond, ha sír az autóban, de így is autóznánk?

Szerintem mindenki el tudja donteni, hogy mit csinal, most kar ezen karogni. Ha te bevallalod a sirast, tegy ugy.

En nem mentem tavol elo rokonhoz, mert igy dontottem, hogy nem teszem ki ennek a gyereket es magamat se. De nalunk ez kb 1 evig tartott, aztan mar nem volt gond. Es csodak csodajara kibirtuk. Jottek hozzank vagy talalkoztunk egy hotelben valahol, ilyen is volt tobbszor is.

De feleslegesen nem mentem vele 2 orat, igen. Autoba ultunk, naponta, az elejen 10 percre, aztan 30-40 percet is birt, tobbet nem.

Orvos az mas, a fiam specialis igenyu, szerencsere helyben megkap mindent, ami kell neki. De nyilvan ha az orszag masik felebe kellene menni orvoshoz. mennenk. De nem kellett, igy nem mentunk 🤷‍♀️

12# Nyilván ha specialistához kell menni, vagy családi gond miatt utazni, az a "muszáj" kategória. Az ember összeszorítja a fogát és megy. Ahogy megy védőnőhöz, orvoshoz, vagy ha nagyon kell, akkor ügyet intézni, vásárolni, stb.

De ha nem muszáj, nem utazunk 2 hetente a nagyszülőkhöz 2 órát, nem megyünk 8 órányira nyaralni csak mert én azt akarok, nem erőltetek egy órás babakocsis sétákat, ha egyszer nem megy, stb. És az olyan spontán programozások is megszűntek, minthogy "ugorjunk le a Velencei tóra megenni egy lángost", mert hiába voltunk ilyenek korábban, ha kaptunk egy olyan babát, aki ezekben a spontán programokban nem partner, akkor engem sem tesz boldoggá egy-egy olyan program, amit ő végig üvölt. És nem néha, nem 5-ből egyszer volt ez, ami miatt nem vállaltuk be, mert hátha pont akkor lesz... hanem minden egyes alkalommal. Piszkosul nehéz feldoglozni egy ekkora fordulatot az életben, mert nem ezt szoktuk meg, igen. De csodák csodájára mi is túléltük és 1,5-2 éves korától már működnek a spontán programok is... Nem marad örökre ez így, ami miatt mindenáron be kéne törni/tréningezni kéne szerencsétlen babát. Ettől függetlenül mindenkinek szíve joga úgy cselekedni, ahogy akar.

De ha csak muszáj kategóriában autózik/babakocsizik a gyerek, akkor A, minden esetben valami számára nem épp szórakoztató dologgal fogja ossza kapcsolni és B, sosem szokja meg.

Ha biztonságban van, nem éhes, szomjas, tiszta a pelus, stb, tehát nincs konkrét gond, akkor nem fog belehalni egy kis sírásba az autóban. Nem órákig kell vele menni gyakorlásként, de nem is kell azonnal feladni perc múlva.

“ De ha csak muszáj kategóriában autózik/babakocsizik a gyerek, akkor A, minden esetben valami számára nem épp szórakoztató dologgal fogja ossza kapcsolni és B, sosem szokja meg.”

Jah, az érettségire is üvöltve megy majd 🙈

1-1,5 éves koráig a lányom üvöltött az autóban, sehova nem mentem egyedül. És képzeld megszokta 😏 nem, nem szoktattam, nem tréningeztem, egyszerűen megérett rá. Mert ebben a korban ez még így működik. Ha hagyom bőgni pár hónaposan a kocsiban mert autókázhatnékom van, az semmivel sem másabb mint a sírni hagyás. És egyébként a gyereknek tök mindegy hogy muszájból kell e menni… a kortizol szintjét nem érdekli. A szülő mérlegeli, hogy ennyit bevállal vagy sem, azért mert muszáj.

16# Zömében 1 év alatti csecsemőkről, babákról beszélünk. Szerinted ő milyen ok-okozatot köt össze?

"Inkább ordítok az autóban, mert ez b*meg tuti megint a kormányablakba visz ügyet intézni...."? Vagy komolyan nem értem. :)

Nem képes még összekötni, hogy oké, VALAHOVA megyünk és nem csak kínozni akarnak ezzel a hülye hordozóval. Egyedül autózva vele meg cseppet sem megnyugtató tréning kategória, hogy "jólvan, csak 10 percig kell nézném a tükörben, hogy az 5 hónapos gyerekem lila fejjel, kb. levegőt nem véve ordít mögöttem kizökkenthetetlenül, majdcsak hozzászokik..." És ezt kétnaponta lehetőleg, hátha.

A legtöbb gyerek kinövi magától, ha nem rosszullét okozza (a miénk is kinőtte) pláne ha már képes összekötni ok-okozatokat és meg lehet beszélni vele, hogy mi mit követ.

Egy togyogó lehet dacos, kifejezi az akaratát, ami már nevelés kategória. Egy baba viszont ösztönösen sír és ennyi. Max azt "tréningezed" belé, amit általánosságban a sírni hagyással, mi pedig ezt nem szerettük volna, inkább mi mondtunk le az igényeink jórészéről egy időre.