Szülés utáni elsö hetekben (1-6. hét), hogy érezted/érzed magad?

Nekem nagyon jól, álomba illően telt. Szerelmes voltam a babába :) (még most is persze :))

Apával hazajöttünk a kórházból, apósomék ebédet hoztak át aznap. Du babáztunk, csak mi hárman voltunk.

Másnap ebédet főztem, amit kívántam, délután pakolásztam, korházas cuccokat mostam. Este jöttek a haverok babanézőbe. Másnap családom jött babázni.

Apa itthon dolgozik, amire minden anya írígykedik, de nem olyan jó, mert inkább láb alatt van, mint segítene :) Férfi, ezért nem rajong a szarospelusért. Szoptatni csak én tudok :)

Egy dolog miatt mérgelődtem: volt jó pár barom babalátogatóm, aki akkaora paraszt volt, hogy cipővel jött be a házba, rá a szőnyegre, kézmosás nélkül nyúlkált az újszülöttemhez... És mikor már a szőnyegen van az illető, akkor már hiába mondod neki, hogy ne cipővel jöjjön be. Meg a másik: apósom abszolút nem zavartatta magát, ha szoptattam, jött oda a gyerekhez, nem érezte elég intimnek a helyzetet.

Nekem is fájt a gátsebem, ezért enni elég rossz volt 1-2 hétig, ülni nagyon nem bírtam, de megoldottam, a kanapén feküdtem az oldalamon, vagy állva ettem.

Nem volt nehéz összekapni magam, a baba amíg aludt, mindenre volt időm. Én is inkább később dőltem ki, olyan 5-6 hónapos volt a baba, amikor zavarni kezdtek a látogatók.

Ami nekem nagy könnyítés volt, hogy az első 2 hónapban rendeltem ebédet házhoz-szállításra. Mert a baba pont úgy volt éhes, hogy nem tudtam délre főzni. Így főzni sem kellett, meg mosogatni sem nagyon.

Takarítani meg mindig én takarítottam (pláne a cipős látogatók után, non-stop).

Ha előre eltervezed, hogy kb mit-hogyan szeretnél, menni fog! És nézd úgy, ha segítség nincs, akkor olyan sincs, aki akadályozna, feltartana, vagy beleokoskodna mindenbe. Menni fog, hidd el!

Boldog babavárást, gyors, könnyű, csodálatos szülést, és boldog babázást Neked is!

Hogy hogyan?Mint egy zombi:DMost mar vicces,de akkor nem volt az,este 10 elott szuletett a fiam hajnal 2tol torteno vajudas utan,es masnap fel 4kor mar itthon voltunk-kulfold:)Ulni nem,de meg jarni is csak mint aki epp becsinalt,ugy jartam.Anyuek voltak nalam 1 hetig,aztan bumm,maradtunk apaval.Fiam hasfajos volt, aludt hajnal 4tol 7oraig,aztan csak sirt es sirt,adhattunk neki barmit.3 honap alatt egy napi alvasom kb 2-3 ora volt,szopizas es fejes valtogatta egymast...ugyh nem volt egy leányálom,de nem adnam semmiert még azt az idoszakot sem:)

Konnyu szulest es sok boldogsagot:))

Semmi extra. Esténként sírtam kicsit, mikor rádöbbentem, hogy van egy babám, akiért felelős vagyok. És még az is nyomott, hogy most takarjam, vagy ne takarjam-az én felelősségem, hogy fázik, vagy melege van, vagy jól érzi magát. Ezzel nehéz volt boldogulni, de pár nap alatt ment.

Aztán jött a hasfájás, amíg rá nem döbbentem, hogy akkor is fáj, ha nem akarom-addig nehéz volt, de utána tudtam kezelni.

Szerintem nem vészes-mondom így 28 és 8 hó után:-))

Bár már kezd bennem az is megfogalmazódni, hogy nem biztos, hogy még egyszer végig akarom mindezt csinálni, pedig 3 babát terveztünk...

a kórházban 3 nap alatt összesen 4 órát ha aludtam- bababarát kórház ;)

férjem csak hazahozott, nem maradt velünk, 14 órát melózott minden nap :(

Babámmal lefeküdtünk és egész nap aludtunk :) este átjött az egész család megcsodálni törpit, onnantól kb. kutya nem nézett ránk :(

meglepődtem magamon, nagyon jól elboldogultam, iszonyú boldogságot éreztem, két méterrel a föld felett lebegtem, soha olyan boldog és kiegyensúlyozott nem voltam :)

biztos a hormonok meg a kényszer mert tényleg csak ketten voltunk babámmal, muszáj voltam mindent magam megoldani.

nagyon nagyon élveztem minden percet, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, örömmel ugrottam ki az ágyból éjjel is ha babám felsírt.

egyedül a gátsebemmel szenvedtem, repedtem is és vágtak is, egy hétre kaptam fájdalom csillapítót de ülni, állni nem tudtam.

remélem ha jön a kistesó megint megadatik, hogy ilyen pozitívan éljem meg :)

gyors és könnyű szülést kívánok neked, drukkolok :)

Nekem nem volt semmi gondom, szerencsés vagyok mert a kislányom egy angyal! Hazavittük és én teljesen nyugodtan, boldogságban éltem meg az első hetet-is és azóta is, most 8 hónapos. Nem volt hasfájós, nem volt sírós és 1 hónapos korától átalussza az éjszakát, ritka de ilyen is van, nem törvényszerű, hogy ahol pici baba van ott biztos a fáradság és a kialvatlanság jellemzi az első napokat, heteket, hónapokat. Az első naptól kezdve nyugodtan csinálhattam mellette mindent, főzés, mosás, vasalás, takarítás....stb

Ezt kívánom neked is!

mind a két fiam után lelkileg megzuhantam- pedig nagyon boldog voltam, de ez a nagy hormonváltozás ami a szüléssel jár, rajtam így jött ki. Örültem, boldog voltam, de egyfolytában bőgnöm kellett két hétig. a kisebbikkel volt egy pici gond születése után- ami gyorsan elmúlt, de ezene meg végképp padlót fogtam akkor abban a lelki-érzelmi szülés utáni állapotomban, és minden megjegyzést magarma vettem- pedig nem vagyok ilyen. Szóval vele eltartott egy hónapig is, mire kilábaltam a lelki gödörből, de szemrehányást is teszek magamnak sokszor, hogy hagytam magam ilyen helyzetbe hozni.

a lényeg, kicsit nehéz az érzelmekkel bírni rögtön szülés után, de a boldogság, amit a kisbaba ad, mindenért kárpótol, és így utólag ezeket az ember úgyis elfelejti.

egyébként mindkét fiamat nagyon könnyen szültem, és nagyon nagyon jó kisbabák voltak, semmi hasfájás, ettek aludtak- édesek voltak- a mai napig azok.:-)

mindenkinek jó babázást, a kérdezőnek is remélem hamarosan része lesz benne!

:-)