Más is érzett így a szülés utáni első hetekben?

El fog múlni. Ne okold magad, ez teljesen természetes, hogy így érzel. Bele kell rázódni az anyaságba.

Én is hasonlókat éreztem, adj időt magadnak, magatoknak.

Hogy meddig tart az ilyen és hasonló állapot amiben most vagy mindenkinél más és más ideig. Először is: Ne stresszeld magadat. Hidd el ami most veled történik és amit érzel teljesen normális dolog. A szülés nem betegség, de nagyon nagy dolog. Életet adtál egy kis emberkének. A szervezetednek vissza kell állnia, amihez időre van szükség.

Össze kell szokni a babával, tejcsi is lesz, ha nyugodtabb leszel. Nincs senki segítséged? Most még sokat kellene pihenned. A gyermekágy 6 hét. Nem véletlenül, minimum ennyi idő kell, hogy a szervezet visszaálljon.

Nyugi! Örülj a babának és meglátod minden rendbe jön.

Gratulálok a babához és kitartást, erőt egészséget és sok boldogságot kívánok!

Szia,

ez természetes amit érzel, átélsz... én is pontosan így voltam, mintha én írtam volna! Az első két hónap számomra nagyon nehéz volt, fáradt, kimerült voltam, nem volt türelmem semmihez, nagyon esetlennek éreztem magam, ráadásul nekem is voltak a szoptatással gondjaim, pedig mi is nagyon vártuk a kislányom!

Légy türelmes magadhoz, idővel jobb lesz és ne keseredj el! Férjem sokszor nem értette miért vagyok elkeseredve, miért sírok annyit...

Nekem segített, ha más anyukákkal beszélhettem, hasonló korú babákkal, meg néha amikor tehettem próbáltam kicsit "kiszakadni" ha csak egy órára is, nekem segített!

Kitartást!

5 és fél hónapos kislány anyukája

Igen. Ez gyakori érzés, valóban a hormonok játéka. Próbálj a férjeddel beszélni erről. Kérd meg, hogy néha 1 órára hadd menj el sétálni, vagy csak egy kis időre magadra figyelhess (nyilván két szoptatás között). Aztán később kérd meg a nagyikat, ha lehetőség van rá, hogy pár órára vigyázzanak ők a lánykádra, hogy a férjeddel kettesben lehessetek.

A szoptatásra nem szabad ráparázni, igyál sok folyadékot, 2-3 litert, tejtermelő tea, szénsavmentes ásványvíz, akkor rakd mellre a gyereket, ha ő kéri, nehogy ragaszkodj a 2órás, majd 3, 4 órás beosztáshoz. Ha végzett, fejd ki a melledből az össze tejet, ami még maradt benne. Ha mindez mégsem lenne elég, akkor marad a tápszer, de emiatt sem szabad lelkiismeret furdalást érezned!

Nem vagy egyedül!

Én speciel az első gyerkőcnél az első kb 2 hónapban voltam így. Tudtam,hogy nem poénból van távol,mégis borzasztóan egyedül éreztem magam,hiába volt mellettem a lányunk. Azt tudni kell rólam,hogy ha valami bajom van,akkor "bevágom a durcát" ahogy a párom mondja sokszor:) Egyszer mikor rákérdezett a párom,hogy mi a bajom,akkor elmondtam neki. Tudtam,hogy változtatni nem fog tudni,de már ettől jobban érzetem magam!

A másodiknál dettó ugyan ez volt!

Most,hogy a 3. babát várjuk,bár nem vagyok egyedül,mégis megint egyedül érzem magam,mert sokat dolgozik-tudom,hogy miattunk dolgozik ennyit,de akkor is borzasztóan magányos vagyok. Ráadásul hülye is lettem,mert ha pl,elmegy "mindjárt jövök" címszóval,és eltelik 1 óra,akkor már elönt a féltékenység,hogy ugyan,kivel van,mit csinálhat vele? tiszta dilis vagyok,tudom is hogy nincs okom féltékenynek lenni,de nem tehetek róla.

Mondjuk,nálam az is szerepet játszik,hogy nekem csak ők vannak: a gyerekek és a párom. A családom messze lakik,kapcsolatot csak levélben tartunk,néha felhívnak- ha szülinap van,bár most a kétévesemet "elfelejtették" megköszönteni. :(

Bele sem merek gondolni,hogy milyen "buggyant" leszek,ha megszületik a 3. babónk is... HÚ,reszkess,világ!! :)

Beszélj őszintén a pároddal,hátha segít hamarabb megszabadulni a depitől!

Jó babázást!!