Nem akarok gyereket, mit tegyek?
Régen is hallgattam a családomtól mindig, hogy nekem mikor lesz már fiúm, mikor viszek már haza bemutatni valakit, mikor lesz már gyerekem (18-20 évesen is ez volt, hogy mikor akarok már családot?!). Mióta van párom, azóta méginkább téma ez... Mikor először meséltem róla, akkor is az volt az első reakció, hogy akkor mi majd összeházasodunk???
Nyáron lesz az esküvőnk, ahogy közeledik a dátum, egyre inkább megy ez, hogy akkor jövőre már szülők leszünk? Ősszel már elkezdünk próbálkozni? Hát a párom már igen benne van a korban, nem kéne még évekig várni a gyerekkel...
És az a baj, hogy a vőlegényem, aki eddigi élete során hallani sem akart gyerekről, szintén meg-megjegyzi, hogy hááát talán jó lenne, meg, hogy csak gondoljak bele, kettőnknek mennyire szép gyereke lehetne.
Viszont nem akarok ebbe belegondolni, mert egyáltalán nem szeretnék gyereket. Már a terhesség-szülés esetleges komplikációitól is rosszul vagyok, az itthoni helyzettől, ahogy az anyákkal bánik a társadalom, meg a többi anya. Attól is, hogy normális ellátásra leginkább magánintézményben van esély, ami egyrészt szuper, de tudom, hogy az egész terhességemet végigizgulnám, nehogy valami történjen és bekerüljek egy állami kórházba.
Később ott a babakor, gyerekkor, tényleg napestig sorolhatnám, hogy miért nem akarom, de nem ez a kérdés lényege, nem is szeretném, ha ez átmenne győzködésbe, hogy állami kórházban is lehet szülni, hamar eltelik a bent töltött pár nap/hét, a gyerekkornak is vége lesz egyszer stb. Tudom, és nyilván aki vágyik babára, vagy kisebbek az igényei, kevésbé önző, annak egyáltalán nem szempont, hogy most éppen hol szül, vagy hogy striás lesz-e a bőre?
De mikor ez szóba kerül, szinte csapdában érzem magam. Pl. most Húsvétkor pont emiatt nem akartam találkozni a családommal, mert tudtam, hogy ez az utolsó nagy családi összejövetel az esküvő előtt, és biztos voltam benne, hogy újra előkerül a téma, hogy és mikor jön a gyerek? Ettől meg már görcsben van a gyomrom, az első kérdéstől.
Aki volt hasonló helyzetben, ott mi lett a jó megoldás, hogy tett pontot a dolog végére?
"Hát biztos nem, ő dolgozik, meg amúgy sem tudna mit csinálni egy kisbabával"
Főnyeremény a pasi. Megfogtad vele az isten lábát.
És még a NEM-et sem érti.
Te pedig csak azért is hozzámész, de minek?
Kitartott anélkül is lehetsz. Akkor feltételezhetően nem is piszkálnának a családtagok, mert a konzervatív elképzelésükbe nem férne bele, hogy csak úgy felcsináltasd magad.
Ezzel meg is spórolnád a beszólogatásokat, amit gyerekként nem tudsz kezelni.
Nem belemagyarázás, hidd el, ennyi év után pontosan ismerem a páromat.
Kérdeztem tőle, hogy hajlandó feladni a karrierjét, itthon maradni? Mert én biztos nem teszem tönkre magam egy gyerek miatt. Nem, ő imádja a munkáját, el sem tudná képzelni, hogy ne dolgozzon, meg mit csinálna ő egy kisbabával. Szóval, annyira mégsem akar ő gyereket, hogy bármiféle áldozatot hozzon miatta. :)
De neki is mit magyarázol?
Figyelj, Zoli, megbeszéltük, hogy nem lesz gyerek, én tartom magam ehhez, ha te nem, akkor szíved joga, csak nem egymást keressük. Zárjuk le itt a témát, ha neked is megfelel a gyermektelenség, ha nem, akkor sajnos el kell válnia útjainknak.
Annyit agonizálsz meg magyarázkodsz itt is, pedig ezeket el lehetne intézni 3 mondatban, ha ennyire biztos vagy.
Megbeszéled a pároddal,és ha ő akar nem mész hozzá, mert kényszerből ne szülj a gyerek nem ezt érdemli, a házasság meg gatya, ha egyfolytában ezen megy a vita.
Ammúgy meg aki szerelemből megy egy közel 50 éveshez, azért válal gyereket vele, hogy ha nem lesz akkor egy darab maradjon meg neki belőle, nem úgy gondolkozik, hogy terhet hagy neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!