Nem akarok gyereket, mit tegyek?
Régen is hallgattam a családomtól mindig, hogy nekem mikor lesz már fiúm, mikor viszek már haza bemutatni valakit, mikor lesz már gyerekem (18-20 évesen is ez volt, hogy mikor akarok már családot?!). Mióta van párom, azóta méginkább téma ez... Mikor először meséltem róla, akkor is az volt az első reakció, hogy akkor mi majd összeházasodunk???
Nyáron lesz az esküvőnk, ahogy közeledik a dátum, egyre inkább megy ez, hogy akkor jövőre már szülők leszünk? Ősszel már elkezdünk próbálkozni? Hát a párom már igen benne van a korban, nem kéne még évekig várni a gyerekkel...
És az a baj, hogy a vőlegényem, aki eddigi élete során hallani sem akart gyerekről, szintén meg-megjegyzi, hogy hááát talán jó lenne, meg, hogy csak gondoljak bele, kettőnknek mennyire szép gyereke lehetne.
Viszont nem akarok ebbe belegondolni, mert egyáltalán nem szeretnék gyereket. Már a terhesség-szülés esetleges komplikációitól is rosszul vagyok, az itthoni helyzettől, ahogy az anyákkal bánik a társadalom, meg a többi anya. Attól is, hogy normális ellátásra leginkább magánintézményben van esély, ami egyrészt szuper, de tudom, hogy az egész terhességemet végigizgulnám, nehogy valami történjen és bekerüljek egy állami kórházba.
Később ott a babakor, gyerekkor, tényleg napestig sorolhatnám, hogy miért nem akarom, de nem ez a kérdés lényege, nem is szeretném, ha ez átmenne győzködésbe, hogy állami kórházban is lehet szülni, hamar eltelik a bent töltött pár nap/hét, a gyerekkornak is vége lesz egyszer stb. Tudom, és nyilván aki vágyik babára, vagy kisebbek az igényei, kevésbé önző, annak egyáltalán nem szempont, hogy most éppen hol szül, vagy hogy striás lesz-e a bőre?
De mikor ez szóba kerül, szinte csapdában érzem magam. Pl. most Húsvétkor pont emiatt nem akartam találkozni a családommal, mert tudtam, hogy ez az utolsó nagy családi összejövetel az esküvő előtt, és biztos voltam benne, hogy újra előkerül a téma, hogy és mikor jön a gyerek? Ettől meg már görcsben van a gyomrom, az első kérdéstől.
Aki volt hasonló helyzetben, ott mi lett a jó megoldás, hogy tett pontot a dolog végére?
Az a gond, hogy lehet, másoknak furák az indokaim, de nekem tényleg nagy félelmem, hogy bekerülök az állami egészségügybe valami miatt, és tudom, hogy megviselne az, hogy 4-5 másik nővel vagyok összezárva, hogy nem lehet mellettem a párom, hogy ott egy vagyok a sok közül. Ahogyan az is, hogy ha bármi maradandó változás történne a testemen a terhesség, gyerek miatt... Nekem ezek nagy dolgok, nem olyasmi, amire úgy reagálok, hogy kibírhatók.
Ha azt mondtam, hogy soha nem lesz gyerek, akkor jöttek azzal, hogy "Á, fiatal vagy még, majd meggondolod magad.". Az is eszembe jutott már, hogy azt mondom, egészségügyi gond miatt nem lehet babánk, érezzék csak sz_rul magukat a tapintatlanság miatt. De ilyesmit azért mégsem akarnék hazudni, csak végső esetben.
“Ne haragudj, de mi értelme van házasodni, ha így állsz a dolgokhoz?”
Szeretem a páromat, vele képzelem el a jövőmet, csak vele. Nem vele ÉS gyerekkel. De ettől függetlenül tisztában vagyok az esetleges problémákkal, amik adódhatnak.
Itthon a házasságok több, mint fele válással végződik. Valamint, a párom tényleg nem fiatal már, nem is áltatom magam azzal, hogy mi majd együtt fogunk megöregedni és 80 éves koromban is fogni fogja a kezemet.
“Meg ilyen alapon senki ne csináljon gyereket, mert talán egyszer egyedül marad?”
Hidegen hagy, mások mit kezdenek az életükkel. Én nem akarnék egyedülálló anyuka lenni, az viszont nem érdekel, hogy más a saját életével kapcsolatban milyen döntést hoz. Ő dolga.
válasza:26
Igen, nagy korkülönbség, aranyásó, csak a pénz és a pozíció érdekel, miért nem keresek inkább korombelit, biztos csak a fiatal p_nci kell neki. Hallottam/olvastam én már mindent, de köszönjük szépen, jól megvagyunk. :D
válasza: válasza:A rokonokat simán le lehetne állítani,ha akarnád. Illetve ha tényleg komolyan is gondolod,az indokok is feleslegesek és magyarázkodások is egyben. Ha én valamit nem szeretnék,akkor nyíltan közlöm a családdal,hogy nem,lezárom a témát ezzel együtt,akit zavar meg mehet amerre lát,mert a téma le van zárva. Ha nem tetszik az ajtót is kinyitom. Érdekes nálam nem is mernek semmi ilyesmit,mert tudják,következetes vagyok,be is tartom. Indokokat fel se hozom,az magánügy bármiről van szó.
Viszont... Én a helyedben nem ámítanám magam azzal,hogy kapuzárási pánik. Mert mi van,ha nem? Ez csak a te gondolatod,ezzel nyugtatod magad. Ha meg nem,akkor hozzámész és átvered igazából,húzod az idejét ahelyett,hogy együtt élne olyannal,akivel lehetne családja. Ezt a házasság előtt tisztázd,ülj le vele,mert ha meggondolta magát,akkor nem egyeztek már.
Az a baj, hogy neki ez inkább amiatt kéne, hogy a listáján ezt is kihúzhassa, elmondhassa, hogy van gyereke. De minden gond, baj rám hárulna, mondván, hogy ő dolgozik, oldjam meg én.
Mikor először felhozta, akkor is mondtam neki, hogy oké, lehet gyerek, de akkor ő is itthon lesz (megtehetné, van annyi befektetésünk, passzív jövedelmi forrásunk). Hát biztos nem, ő dolgozik, meg amúgy sem tudna mit csinálni egy kisbabával. Szóval legyen gyerek, mert milyen szép gyerekünk lenne, meg XY-nak is 50 éves korára lett, minden barátjának van már, de ő mit csináljon egy babával...
válasza:De nem értem, mit tökölsz ennyit?
Anya, apa, Juli nagynéni, én nem szeretnék gyereket és pont, zárjuk le mától ezt a témát, mert mostantól minden alkalommal, mikor rákezdtek, felállok és hazamegyek.
Ennyi. És ha rákezdik, komolyan felállsz és mész. Itt olyan tudatosan adod elő magad, akkor mi a nehézség abban, hogy ezt megmondd nekik?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!