Úgy érzem, hogy nem akarok gyereket, de félek, hogy megbánom. Nem vonzanak a kisgyerekek, nem úgy reagálok rájuk, mint az emberek általában, hogy "jajdecukik". De félek, hogy ha kihagyom, megbánom. Mit tennétek? 32N

Vállalnek. A saját gyereked úgyis szereted majd a férjed a tenyerén fog hordozni meg az egész család.

Ha egy gyereked lesz csak, az olyan hamar felnő, hogy hamar beillesztitek a családi eletetekbe.

Engem se igazán érdekel más gyereke de nincs ebből problémám.

Vàllalnèk,de nem most.

22-23 évesen én is így voltam..25-26 pedig már gondoltam rà.. 28 évesen pedig nagyon szerettem volna

Szia. Pont ugyanígy voltam mint Te. Nálunk is a férjem volt az aki nagyon szeretett volna. Èn úgy gondolkodtam kb mint Te, nem tudtam mit kezdeni a gyerekekkel, nekem nem voltak jaj de cukik meg igazából ök se igazán szerettek engem, gondolom érezték, hogy beszorongtam a jelenlétükben. Ráadásul elég karrierista voltam, a munka mindenek elött, hajtottam a pénzt a sikert, éjjel nappal dolgoztam.

Aztán eldöntöttem, hogy oké, lesz egy gyerek, most vagy soha, mert már 34 voltam. Teherbe estem, kétes érzelmek, paráztam, hogy mi lesz ha nem fog szeretni a saját gyerekem, mi lesz a munkámmal, amit eddig elértem, meg mindenféle gondolatom volt, mint a várandósoknak általában gondolom.

Megszületett a fiam, és imádom. Egész más, mint a többi gyerek. A többi gyerekkel továbbra sem tudok mit kezdeni, de a sajátom, az más. Vele minden természetes. Most azon gondolkodom, hogy legyen e kistesója. A karrierista énem lecsitult, most saját vállalkozásban gondolkodunk nekem, de csak napi pár órában ilyen hobbi szinten, hogy minnél többet lehessek itthon vele minnél tovább!

Szerintem ha már most benne van a fejedben, hogy esetleg megbánhatod, és a férjed nagyon szeretne, akkor vállald be.

Az én férjem olyan boldog, hogy hihetetlen. Ès én is.

Ìrhatsz privat ha akarsz.

Mintha én írtam volna ezt.

Én vállaltam, mert én is féltem hogy megbánom. Sose szerettem a gyerekeket, nem is kérdezgették,hogy lesz e mert tudták hányadán állok velük.

Nagyon cuki lányom lett, és tényleg türelmesebb vagyok vele, mint általában, de azért nagyon embert próbáló. Az elején én nagyon depis voltam,hogy oda a szabadságom, azt azért sirattam egy ideig. A baba hasfájós volt, az se nagyon segített a helyzeten. Most már azért könnyebb, de már másfél éves. Már azért lehet vele programokat csinálni, mászkálni.

Szerintem a legtöbben így vagyunk ezzel. Legalább is én világ életemben nem tudtam mit kezdeni más gyerekével legyen az akárhány hónapos/ éves.

Az ember sajátjai más kategória. Mi most várjuk a 3-t 😊

Hát, ez így elég nehéz kérdés. Én egyáltalán nem szeretem a gyerekeket, tényleg, sosem tartottam cukinak a kisbabákat, de azt tudtam, hogy én szeretnék sajátot.

Alapból én úgy gondolom, hogy ha kétségeid vannak afelől, hogy szeretnél-e gyereket, akkor ne vállalj, viszont azt is gondolom, hogy ha tényleg igazán nem szeretnél, akkor nem félnél attól, hogy megbánod, ha nem lesz. A férjed mindig is szeretett volna? Beszéltél neki arról, hogy neked kétségeid vannak?

Van a családban olyan házaspár, ahol csak a ferfi akart gyereket. Végül a feleség beadta a derekát. De alig foglalkozik a gyerekével, nem tud mit kezdeni vele. Szerintem minden gyerek megérdemli, hogy rengeteg odafigyelést, törődést, szeretetet kapjon. Mindez a szülőnek borzasztó sok energia és fáradtság. Ha valaki nem érzi erre elég elszántnak magát, annak nem hiszem, hogy vállalnia kell gyereket. Azt ugyanis nem lehet visszavinni a boltba, ha mégsem tetszik. Egy életen át tartó kötelesség. És persze az legnagyobb vesztes mindig a gyerek, aki pedig nem is tehet az egészről. Tapasztalatból tudom, milyen szinten van egy 5 éves kisgyermek, akit az anyja 1 éves kora óta naphosszat tv-ztetett, mert lusta volt foglalkozni vele.

Ne tedd ezt, ha nincs benned az elhivatottság!

7-essel értek egyet. Én se voltam oda sose más gyerekéért, és ez nem is változott, a saját gyerek se "kapcsolta" be bennem ezt a "jaj, de édes pici baba, elolvadok" - dolgot, DE

ettől teljesen független, hogy biztosan tudtam, hogy akarok sajátot.

Nem azért "kell" gyereket vállalni, mert "jaj, de üngyülibüngyüli, nekem is kell egy ilyen cuki", mert a gyerekek nem ilyenek, nem maradnak mindig picik, nem mindig édesek, nem minden tettük szerethető.