Akinek nincs segítsége és bébiszitterhez fordultatok,hozzátok lenne kérdésem?

1# Köszönöm szépen a válaszod!

3# A kérdésem nem erre irányult,de köszönöm az aggódásod. :) Igazából nem tanács kell a döntésemhez,azt már mi eldöntöttük a férjemmel. A lányunk rendszeresen találkozik a nagymamákkal,akiket imád és ő is őt. Nálatok csak anya-apa létezik a gyerek számára?Óvodába se jár a gyerek vagy hogy kell ezt elképzelni?Ugyanannyira van ott is "idegen" óvónő. Mint írtam ez csak egy sokadik opció,mivel elsődlegesen nagymama,majd rokoni segítség lesz,akiket születése óta ismer,elfogad,imád. De mivel bármi lehet velük is,így előre szeretnék gondolkozni további lehetőségeken is. Nem egy idegennel lenne hagyva,hanem olyan személlyel,akivel addig rendszeresen találkozik,elfogadja,stb.,úgy ahogy a barátnőmet is elfogadja,mivel sokat összejárunk. Apás szülés lesz ugyanúgy,ahogy az elsőnél volt egyébként. Nem gondolnám traumának,ha pár órát nagymamával/hónapok alatt megismert személllyel/barátnőmmel marad amíg a férjem bent van velem. Ennyi erővel az is trauma,amíg vizsgálaton vagyunk. Nálunk a testvérem koraszülött volt,anyukám hónapokig konkrétan haza se tudott jönni olyan messzi kórházba voltak. Még élek és felnőttként is jó a kapcsolatom anyával. :) Arról nem beszélve,hogy bármikor történhet bármi,sajnos. A terhesség elejét már 2 hét kórházzal indítottam,nagyon nehéz volt. Lehet olyan még simán,hogy bármi gond van (nem dugom homokba a fejem) és bekerülök hetekre,amikor is nem fog tudni csak az apja itthon maradni vele heteken át szabadságon. Itt azért nem hetekről-napokról beszélünk jó esetben. Én azt megértem,ha nálatok volt egy trauma,de én nem vetíteném ki ezt. Nem egészséges,hidd el nekem. Azért köszönöm a válaszod! :)