Talán megbántam a gyerekvàllalàst?

Még annyit hozzáteszek, hogy az én gyerekem (nincs testvér) most 3 és fél éves. Három éves koráig rendszeresen kelt éjszakánként. Még most is előfordul 7-10 naponta egyszer. Valamint még mindig rossz alvó, 8-9 óránál többet nem tud egyben aludni (és általában nem is kipihenten kel). Ha 9-kor elalszik (azt is nehezen), várható, hogy hajnali 5-kor ébred, hétvégén is, mindig. Következmény: én igazából 3 és fél éve nem aludtam ki magam. A többit hozzá lehet képzelni.

Tegnap 15.30-ra mentem érte az oviba. Nem tudott ott aludni délután, tiszta hiszti volt. Ilyenkor otthon sincs el nyugodtan magában, 5 percenként akar valamit, vagy cirkuszol. Addig nem jutok el, hogy nyugodtan kipakoljak a táskáinkból, elpakoljak másnapra, vagy nyugodtan elindítsak egy mosást. A párommal 5 összefüggő mondatot nem tudok váltani, mert vagy mellettünk nyüzsög, vagy hisztizik. Ha nem tudott az oviban aludni, este annyira túlpörög, hogy brutál nehezen alszik el. Így a napunk: hazaérünk 16.00-ra. Hosszas kínlódás után 22.00-ra elalszik a gyerek. Azon túl, hogy örülök, hogy a hajam meg tudtam mosni, 15 nyugodt percem nem volt saját magamra. - Persze ez egy rosszabb napunk a sok közül. De azért írtam, hogy lásd. 3,5 éves a gyerekem, és sokszor még mindig brutálisan fáradt vagyok. Ma reggel, ahogy munkába jöttem, bevillant, hogy kellett-e nekem ez az egész... Pedig nagyon szeretem a gyerekem. De a 3 évnyi kialvatlanság megtette a hatását. Emberek vagyunk, nem gépek...

Szintén lombikos anyuka vagyok. Az elején én is nagyon sötéten láttam a dolgot. Most 1 éves múlt. Most is nehéz, de kezd körvonalazódni előttem, hogy mitől, hogyan lehet jobb nekem is.

Az a bajom, hogy nincs társaságom. Nem voltam sosem egy nagy barátkozós, engem bőven kielégített a munkahelyi társaság. Szóval akkor lesz igazán jobb, ha a fiam 2 éves korában visszamegyek.

Meg egy ideje újra elkezdtem tornázni. A férjemmel megbeszéltük, igenis ezt a napi 30 percet önmagamra meg kell adni.

13 vagyok nem azt írtam 19-es, hogy a meddőségnek nincs oka hol olvastál ilyet? Az elmélet baromság amit 5 meg 7 meg te írtál hogy mivel beavatkoztak a természetes folyamatba azért érez így. Bár gyanitom te írtál többször. Ennyi erővel az összes természetes módon fogant baba anyukája boldog és csak a lombikosoknak van szülés utáni depressziója. Ja nem így van.

Meg ne sírjon a régi élete után, azért meddő valaki mert nem alkalmas gyereket nevelni stb. Ezeket írták. Ez a batomság netovábbja köze nincs az ilyen érzéseknek amiket átél a kérdező ahhoz, hogy lombikos baba.

Ezt nagyon sokan érzik, mert változott az életük és hozzá kell szokni. Valaki rövid idő alatt túl van rajta van aki nem.

És ha elvonatkoztatunk a meddőségtől? Akkor aki beteg vagy rákos, az nem akarjon meggyógyulni, hanem egyből temesse el magát, mert neki ezt mérte a sors és ne kapálózzon?

Mit szólnál, ha pl a gyereked lenne beteg? Neki is azt mérte a sors és ne kapálózzon?

Mélységesen szégyeld el magad.