Aki sosem gondolkozott gyerekvállaláson, végül mégis lett gyereke, mi változott? Megbánta-e?

Szia! Bár nekem még nem született meg a babám, de azért gondoltam válaszolok, mert én nagyon sokáig nem akartam gyereket, és a terhességem elejét is nagyon nehezen éltem meg emiatt. Szó szerint anyává kellett változzak, persze még nem vagyok az, de a gondolkodásomat, hogy nem csak magamért leszek felelős mostmár, hogy családdá válunk és hogy ez az egész hogy fog működni nagyon nyomasztó volt, főleg mert én is nagyon negatív mintákat hoztam otthonról. Azért jó ez a 9 hónap mert tényleg fel lehet valamennyire készülni lelkileg a változásokra.

Ami nekem biztosan jelzi hogy jól döntöttünk, hogy megtartottuk a babát, és képes leszek ‘elég jó szülő’ lenni, hogy régen sokszor éreztem értelmetlennek az életem, nem láttam célokat, nem volt motivációm. Most ez teljesen megváltozott és nem csak annyi hogy akkor a baba van és az életem annyi hogy kiszolgáljam, hanem tényleg új dolgok motiválnak, a példamutatás, sportolás, főzés, sorolhatnám, és élvezem is ezeket, úgyhogy nekem abszolút pozitív irányba terelődött ebből a szempontból az életem. Hát eddig, aztán majd írok 1-2 év múlva hogy mi lett a vége😃

Sosem akartam gyereket, aztán 25 évesen lett, mert hülye voltam és nem védekeztem, az esemény utáni pénzkidobás volt, de elvetetni nem volt szívem.

Nagyon megbántam! Elbsztam az egész életemet és legszivesebben öngyilkos lennék

A gyerek érdekében sokkal jobb megbánni azt, hogy nem lett, mint azt, hogy igen.

Kicsit más szemszögből; én világ életemben vágytam rá, tudtam is mi fán terem (illetve azt hittem, hogy tudom), mindig gyerekekkel voltam körülvéve a családban, bébiszitterkedtem is, 3 családnál volt 8 fiam összesen, 4 hóstól 9 évesig, tehát minden korosztályból kijutott.

Aztán megszületett a sajátom. Én abszolút itthon ülős vagyok, szeretek olvasni, kreatívkodni, a kimozdulás meg egyenlő a sétával, kirándulással.

És így, hogy nem hiányzik plázázás meg csajos esték, kozmetika, bulik stb is azt mondom, hogy iszonyat melós. Amikor elmegy a vendégség és lepihennél rájössz, hogy hopp, a gyereket nem vitték magukkal, mert az a tiéd. Illetve ha ti vagytok vendégségbe, hiába állsz fel fáradtan, hogy na ideje menni, a gyereket neked kell magaddal vinni.

Gyorsan rájöttem, hogy a lemondás nem a moziról, random éttermezésről, nyugodt bevásárlásról szól, az csak a piramis teteje. Az étkezések gyakorta 3 ütemben fogynak el, a zuhany 2 perc alatt megvan hajmosással, a kávé van, hogy 2 órára bent felejtődik a mikróba, egy 2 fogásos ebéd van, hogy csak 2 nap alatt készül el, de bármikor kezded csak vacsi lesz belőle, VAGY mindez nincs, hanem hagyod sírni, ami ha nem tanyán laksz azért nem ildomos. (én nem hagyom, mindent otthagyok ha szüksége van rám). Emellé óránként kel este :)

Mindezek ellenére én nem bántam meg, DE! abszolút megértem azt is aki igen, aki nem így képzelte, aki rábeszélve lett, aki terhes maradt és a lelkiismerete miatt tartotta meg, akinek az lett mondva, hogy: a tiéd más lesz.

Minimális kétely esetén jobb nem vállalni. Nem habos babos instagram fotók tömkelege a gyerek.

Egyik barátnőmék leköltöztek falura, mert gyereket nevelni csak kertesházban lehet, ő nagyon szociális. A férje látástól mikulásig dolgozik, hogy fizessék a hitelt, ő meg már most kezd bekattanni a magánytól, és csak 3 azaz három!!! hetes a baba.

Másik barátnőm mindenhova lepasszolja, ő szintén nem tud otthon ülni, minden napra csinál programot, ahova nem tudja vinni akkor megy a szomszédba a gyerek vagy a barátokhoz, rokonokhoz. Ez egy 4 hónapos baba.

3. barátnőm minden nap megkérdezi, hogy komolyan kellett ez neki?

És ők mind a hárman akarták.

Én pedig akár mennyire jól elvagyok vele többnyire, holt ziher, hogy nem lesz még egy. Annyira vagyok önző, hogy ne legyen. Hiányzik a mindennapok egyszerűsége.

4-es vagyok. Előttem lévő válaszoló minden szava igaz, különösen az " elmegy a vendégség és lepihennél" résznél nagyon magamra ismertem :D meg mikor mondja a férjem vasárnap délután, hogy akkor jöhet egy kis pihenő, mindig gondolom magamban, hogy ja, neked... :D Vagy hétvégén mondja, hogy reggel végre nem kell korán kelni, haha...

Mindezek ellenére nem szabad azért ezt ennyire fekete szemüvegen keresztül nézni a dolgokat, mert rengeteg örömet ad a gyerek. Nem is kezdem sorolni, egyszerűen jó érzés anyának lenni.