Nem szeretem ezt az újszülött időszakot?

30as vagyok, nyugodtan menj ki vele már most is, hisz kellemes, meleg napok vannak, neked us jól fog esni a séta a friss levegőn, bármennyire is kialvatlan vagy. Néha egy fél óra a napsütésben is csodákra képes!

Nekem még a zuhany alatti relax esett nagyon jól, csak behunytam a szemem és csorgattam magamra a vizet, ha csak pár perc is volt, de máig emlékszem, milyen jól esett az egész napos szoptatás, nem alvás mellett!

Mint látod, a kérdezők felének olyan nehezen telt a csecsemőkor, hogy megbuggyant az agyuk. :D Nekem az első babám borzasztó nehéz eset volt, a mai napig az. Imádom, de görcsbe rándul a gyomrom a mai napig, amikor üvölt. És rengeteget üvölt. Én az újszülött kort a képekről szerettem. Azokon mindig mosolygott vagy aludt (mert akkor volt időm fotózni), de olyan gyönyörű baba volt. Sajnálom, hogy nem tudtam jobban kiélvezni, de ha újrakezdeném, akkor sem tudtam volna. Utólag azt nem tudom elképzelni, hogy nem pusztultam bele, nem hogy jobban csináljam.

A második babám viszont olyan, mint az összes youtuberé. Kedvesen szopizik, hosszasan alszik, imád összebújni, de ha leteszem, addig fekszik csöndben, nézegeti a kezét, amíg nem megyek érte. Vele nem volt nehéz az újszülött kor. Vagyis hát nem miatta volt nehéz, hanem megint az én kis elsőm miatt. 😅 Lesz ez még jobb is, rengeteg idő, lopott pillanat lesz, amit még fogsz tudni élvezni. Kitartást!

Kegyetlenül nehéz.

Hirtelen nagyon szép emlékeim (is) vannak az újszülőttkorról, de ahogy megerőltetem magam, a napi több órás sírás, nemalvás, bizonytalanság, sokszor kétségbeesés biztos nem az, amit én visszasírok.

Mikor már jobban kifejezik magukat sokkal másabb minden. Persze minden kornak megvannak a nehézségei de máshogy nehéz, mi is más dolgokat bírunk könnyebben-kevésbé, én pl a dackorszakot a napi 200x hisztiző gyerekkel se éltem meg olyan nehezen, mint az első heteket, a fogzás meg se közelítette a hasfájást, az egész napos szaladgálás pedig nekem semmi a folyamatos éjjel milliószor szopizó 3 heteshez képest. Az enyém jelenleg 10 éves.

Nehezen bírtam, viszont hiányzik az a kicsi bébi aki akkor volt. De most is imádom. Viszont nekem egyszerű babám volt és van is, nem problémázik és nem is fájt neki sokszor így nekem csak a kelések okoztak problémát.

De persze normális ha neked ez az időszak nem tetszik, nem vagyunk egyformák. Kitartást.

Borzasztó nehéz volt az első 2-3 hónap, főleg a 6 hét. A védőnő ahányszor jött mindig nyugtatott hogy már csak 3 hét, már csak 2 hét .. nagyon nehezen viseltem az állandó sírást, hogy sose tudtam mi a baja (nagyon sírós baba volt a fiam), hogy egybefolynak a napok. Bő fél évvel később babalátogatóba mentünk egy családhoz ahol 6 hetes volt a kicsi, ahogy meghallottam azt a tipikus újszülött sírást, görcsbe állt a gyomrom, hazafele a férjem is megejgyezte hogy PTSD-je lett tőle. A szepa semmi nem volt ahhoz az időszakhoz képest, és most 2,5 éves, bőven benne a dackorszakban, de ezerszer inkább ez, mint az újszülöttkor.

Egyébként gyerekfüggő is, mi végül hamar bevállaltuk a kistesót, vele az első 4 hét volt ilyen brutal nehéz. 4-5 hetesen viszont már alig sírt, ha leraktam a kiságyba elaludt, éjszaka 1-2szer kelt. Vele gyerekjáték volt az eleje (4 hetet leszámítva).

Én is nehezen bírtam.

Az én babám nem hogy akkor zokogott, ha letettem, hanem néha órákig sírt karban is. A legrosszabb az volt, mikor cicin is sírt.

Szegény napközben eleinte 3-4x20-30 percet aludt este meg megszakításokkal 10 órát, olyan fáradt volt és nem tudtam neki segíteni.

A harmadik héttől jobb lett, mert rájöttünk, hogy álmos és napi 12 órákat altattam, visszaaltattam, újraaltattam.

A 9. hétig olyan napirendünk volt, hogy délelőtt egy óra játék (ezalatt én tisztába tettem, ettem, pisiltem és játszottam vele), majd vissza az ágyba mindketten, ahol cicin szunyókált. Utána fél 12-kor kikeltünk. Ettem, felöltöztünk, pisiltem és mentünk sétálni, ahol fél óra után bealudt. Mikor felébredt behoztam. Ha leültem vagy felhívtam valakit vagy csak beszéltem a szomszédokkal, akkor rögtön felébredt.

Délután játszottunk még egy kicsit (kb. másfél órát), de 3-ra megint rajtam aludt (vagy anyósomon, ha átjött). Lerakni nem lehetett mert felébredt és nem aludt.

Fél 7-7-re ért haza a férjem. Akkor ő még elvitte sétálni este is, vacsi nélkül 2-3 órákat. Fél 11-fél 12 körül leraktuk aludni. Fél 1 és fél 3 között kelt először.

És igaziból nem emlékeszem az elejére, de arra igen, hogy ezt fárasztónak, de sokkal jobbnak találtam, mint amikor annyira fáradt volt, hogy végig sírt.

Szerintem nekem lesz bébiszitterem a következő babához 😅🫣 az első pár hétben. A legrosszabb meg a bűntudat és a szorongás, hogy mi van, ha azért szenved mert valamit elrontasz.