18 éves vagyok, szeretnék kisbabát teljes megfontolttsággal, félek a csaladom véleményétől . Volt mar igy mas is? Hogy 18-19 evessen erezte hogy mar keszen allna babára? Es nem csak egy "hiba" csuszott dolog volt.

Annyira gyermeteg a felfogásod. 🤦Felültél a nagy rózsaszín vattacukor illatú felhőre és amíg nem látsz tovább az orrodnál, addig ne is akarj vállalni.

A hozzád hasonlók szoktak jó nagyot pofára esni.

Édesanyád is nem hiába ellenzi,mert tisztában van vele, mennyire gyermeteg vagy.

"Nekünk minden adott. Úgy értem, körülmények, és a baba jó élete."

Nem. Maximum a párodnak adott minden, te leírásod alaoján kb. semmit nem tudsz felmutatni, se normális végzettséget, munkatapasztalatot, némi saját vagyont. Semmit.

Jó, tudjuk, téged sosem fognak elhagyni, blablabla. És ha holnap a párod lesz az, aki nem megy haza, mert valami nemnormális frontálisan belement a kocsijába (ez elég mindennapos), akkor mit csinálsz?

Ja, mész haza a szüleidhez, hogy tartsanak már el.

Ne dobd le a családi "terhet".

Hidd el, ők már sokkal többet tudnak a gyerekvállalásról, párkapcsolatokról, anyagiakról, mint te, nem véletlenül az a hozzáállásuk, ami

Hát figyelj, én ismertem egy lányt, aki 19 évesen férjhez ment, és öt év múlva elváltak, mert egyszerűen annyit változott, az elvárásai, az elképzelése az életről, pedig előzőleg ők is babát terveztek már. Az illető sem volt egy bulizós alkat eredetileg, de a válásuk előtt úgy "mnegbolondult", olyanokat csinált, amit korábban senki nem nézett volna ki belőle, főleg szegény férje. Szóval sajnos nagyot tud változni egy lány tizen- és huszonéves kora között, inkább már a huszas évei második felében lesz a legtöbbje stabil személyiség, stabil életelvárásokkal stb. Lehet, hogy ezt most nem érzed magadra passzolónak, lehetsz persze kivétel, de azért tényleg alaposan meg kell gondolni az ilyen dolgokat, egy két éve tartó kapcsolat az szép és jó, de elég rövid ahhoz általában, hogy az ember az egész életét arra alapozza, mert 3-4 évig szokott tartani a nagy szerelem, utána változnak a dolgok... nem azt mondom, hogy a változás az, hogy szétmentek vagy jön másvalaki, bár ez is benne van a pakliban, de másmilyen lesz az érzelmek beállítottsága, elmúlik a rózsaszín köd, és ilyenkor van, aki nem marad benne az "ellangyosodott" kapcsolatban.

Megint nem azt állítom, hogy mindig így történik, csak ez egy elég reális lehetőség, és ha van egy gyerek, akkor az nagyon-nagyon nehéz helyzet. Ha tegyük fel, pár év után mégsem maradtok együtt, akkor fiatal anyukaként nehezebb lesz újból a párkeresés is.

Még annyit írnék, hogy szerintem mielőtt bevállalsz egy babát, akármennyire is úgy érzed, hogy kész vagy rá meg szeretnéd, azért "főpróbának" vállalj be pár hónapig legalább bébiszitterkedést kicsi gyereknél. Tanulságos lenne. Ha azt bírod és még mindig szeretnéd azt a babát, nagyobb magabiztossággal vághatsz bele.

Ha már nem tudunk lebeszélni, kérlek ezeket a tanácsokat fogadd meg.

Adj magadnak csak 2 évet!

1. Dolgozz 2 évet jó fizetésért! Ugyanis ezek után kapsz majd CSED-et, majd később GYED-et. Ne minimálbérért, mert azután a GYED nagyon kevés. Azért fontos ez, mert bármi történhet a pároddal. Nem most nem arra célzok, hogy lelép, megcsal stb, hanem sajnos az életben történnek tragédiák. Nekem már 2 ismerősöm is maradt egyedül gyerekkel úgy hogy 30 év alatti volt a férjük, de egyiknél autóbaleset volt, másiknál covid. Na emiatt nem mindegy, hogy van-e normálisan fizető állásod. Persze tegyük fel a párodnak van háza, amit megörökölnél, de attól még van számla, étel pelenka, ovis díj, sulis tábor, cipő, gyógytornász, logopédus, akit fizetni kell.

2. Ha most nincs jó állásod (200.000 nem jó állás gyermek szempontjából), akkor ezt a 2 évet használd arra, hogy vagy fentebbi pozícióba kerülj, vagy valamilyen OKJ-s papírt szerezz. Nagyon fontos, hogy legyen valami képesítésed, mert egy gyerek sokszor lesz beteg bölcsis/ovis korától, ha pedig könnyen pótolható vagy a munkahelyeden, akkor te leszel az első, akit elküldenek. Szóval képez magad!

3. Kerülj közelebb a friss babás ismerőseidhez, segíts be nekik. Egy baba kezdetben tök cuki ötletnek hangzik, de te még nagyon a felszínt kapargatod. Sok baba van, aki refluxos, letapadt izmú, nyűgös, többemberes, megkésett fejlődésű, korai fejlesztésre járó. Ha elkezdesz ismerkedni ilyen közegekben, akkor látod, hogy kevés az olyan baba, akivel cukin együtt főzőcskézel, mesézel, babakocsizol. Nézz bele a fenti helyzetekbe, akkor is bírnád idegekkel, ha 8 hónapos koráig csak ordítana, mert addigra sikerül helyretenni a Dévényesnek a letapadt izmait? Akkor is jó lenne, ha heti többször kellene járnotok a korai fejlesztőbe, mert volt például egy kis oxigén hiány szüléskor? Akkor is jó lenne, ha full refluxos lenne és 8 hónapos koráig emiatt csak ölben lenne el, és semmit nem tudnál otthon normálisan megcsinálni? Az enyém például az utóbbi volt :) nagyon szuper időszak volt....

És emiatt számít az érettség. Mert kell egy bizonyos érettség, hogy a fenti helyzeteket valaki megfelelően és nyugodtan tudja kezelni.

Szóval legalább ezt a 2 évet szánd magad, a szakmád és a gyerekekről való tudásod bővítésére.

Csak példaképpen pedig leírom az ehavi költéseimet:

1, Bexero oltás: 33.000, gyógytornász kontroll 9.000, téli cipő D.D.Step 15.000, Overál 10.000, havi pelenka és popsitörlő 30.000, ekcémás bőrre a testápolója 8.000. És ebbe se játék, se gyerek foglalkozás, se gyógyszer, se tápszer, se kaja, semmi extra nincs. Persze nem kell minden hóbapban új overál, se cipő, de minden hónapban jön valami emi hasonló értékű és éppen kifogy/kinövi/új évszak jön.

Ezért fontos, hogy egyedül is bírd anyagilag.

Amíg nem tudod, mit jelent az élettársak, hát ne haragudj, de rendkívüli tudás és élettapasztalat-hiányra utal.

Nem, ti nem vagytok élettársak, ti csak együtt jártok, semmi egyéb. Ha élettársak lennétek, már réges-rég együtt élnétek.

Én 17 éves korom óta készen állok. Az előtt is vágytam már rá. Végül csak 21 éves koromra lett, szóval eléggé későn, de így is jó azért. Véhül is "csak" négy évet vártam, hogy legyen, onnan ahol készen álltam már rá. Most 27 vagyok. Mai fejjel is azt TUDOM, hogy már több, mint 10 éve készen állok.

Én nem féltem a családom véleményétől. Nem tartottam volna magam késznek, ha a konkrétan semmitől féltem volna. Én nem ok nélkül éreztem, hogy készen állok, és nem csak érzelmileg. Én kész voltam... Te is???? Biztos????!!!

Egy gyermek sorsáról döntesz egyébként. Érzed ennek az elbírhatatlan súllyát? Én éreztem. Illetve tudtam is.