18 éves vagyok, szeretnék kisbabát teljes megfontolttsággal, félek a csaladom véleményétől . Volt mar igy mas is? Hogy 18-19 evessen erezte hogy mar keszen allna babára? Es nem csak egy "hiba" csuszott dolog volt.

Írok prot és kontrát:

1. Pro, hogy egészségileg most vagy a legjobb időben a gyerekvállalásra

2. Kontra, hogy ahány ismerősöm szült ilyen fiatalon mibd egyedül nevelte fel a gyereket később

Legalább addig várj, hogy jogosult legyél gyedre.

Én is azt mondom, hogy 18 évesen még nem vagy érett az anyaságra.

Egy gyerek nem csak cukimuki boldogságcsomag. Komoly fizikai és lelki megterhelés is.

Nagyon sok 18-19 éves lány szeretne gyereket. Ez normális, evolúciós dolog. De aki valóban éretten gondolkodik, VÁR. Vár addig, míg eleget dolgozik, hogy legyen egy kis tartaléka, legyen normális gyede, és ne a pasijától függjön anyagilag.

Egy újabb "érett, megfontolt 18 éves", akiről ordít, hogy egy könyvet nem vett még a kezébe (helyesírás, te jó isten...), nem utazott, nem látott semmit a világból. Tudod, Kérdező, a világban nem csak "cigis, drogos bulik" vannak...az tényleg jó pont, hogy ezekből nem kérsz.

Az előttem lévők már leírták az indokokat, nem ismétlem, de nekem is az a véleményem, hogy nagyon korai lenne még a gyerekvállalás ebben az életkorban. A kérdező előbb dolgozzon, tapasztaljon, éljen és művelődjön is, mert az se árt, ha annak a gyereknek az anyja nem teljesen üres fejű.

Én. Férjhez is mentem 19 évesen és egy év múlva szültem. Pontosan ez volt a tervem, és meg is csináltam. Ma is így tennék (és kb tök mindegy volt, dolgoztam-e - amúgy igen - mert Bokros allatt nem volt gyed, hat hónap után csak gyes járt.

De nekem volt szakmám, munkahelyem, levelezőnn (mert csak az volt ezen a szakon) baba mellett csináltam a fősulit, ezért szültem akkor, mert csak így volt lehetőségem erre a szakra, a munkahely nem engedett volna el...

Szia kérdező!

Én is 19 évesen szerettem volna már a párommal babát. 6!évbe telt mire teherbe estem.(semmilyen probléma nem volt.Voltunk kivizsgáláson mindketten.)

Nagyon szerettük volna,úgy éreztük kész vagyunk rá.

Most 26 évesen van egy 8 hónapos fiam akit nem adnék semmiért,de nem bánom hogy ez nem 19 évesen történt meg velem. Nem elrettentés képpen irják a többiek hogy nem csupa rózsaszín köd a gyereknevelés. Bizony komoly kihívásokkal jár. Én várnék még a helyedben,de ez a te életed.

Pár év múlva meg jön a te még élni akarsz szöveg. Tudod a gyerek nem egy tárgy, amit félre dobsz, ha rád jön az 5 perc.

Tanulni mindenesetre ne te tanulj majd a gyerekkel.

Pár év múlva meg jön a te még élni akarsz szöveg

Nem biztos, én pl soha nem éreztem, hogy annak ellenére, hogy nagyon fiatalon szültem, bármi kimaradt volna... Sőt, őszintén szólva sokkal inkább látom azt ismerősök közt, hogy minél később szül, annál inkább nem tud és nem akar lemondani arról, ahogy addig élt.

Gyereket akkor vállalunk ha van annyi egzisztenciánk, hogy egyedül is fel tudjuk nevelni ha arra kerülne a sor. 18 évesen ez aligha teljesített cél. Azt mondod élettársak vagytok, de ez elég elképzelhetetlen úgy, hogy a szülőkkel élsz. Előbb cuccoljatok össze, nézzétek meg, hogy egyáltalán tudtok-e együtt élni, kijöttök-e egy fizuból amíg te tanulsz. Aztán ha a tanulmányaidat befejezted, keress munkát, dolgozz annyit, hogy jogosult legyél az ellátásokra. Ha pedig minden adott, akkor jöhet a baba.

Ezt nevezik felelős gyerekvállalásnak.