Mi miatt döntöttél/döntöttetek végül úgy,hogy csak egy baba lesz?
Elsősorban olyanokat kerdeznék,ahol több babát terveztetek,végül egy lett,de nem egészségügyi okok miatt.
Nálunk én voltam,aki kimondta az utolsó szót. A férjem akart volna,és meg is kaptam párszor (utólag mindig bocsánatot kért ezért),hogy igy is alkalmatlan vagyok,mert sokszor kiabalok,de nem érdekel,mert ő szinte sosem kelt a gyerekhez,én voltam az,aki az első évben szinte semmit,majd most is csak max öt hat órát alszik,több részletben (másfél éves a lányunk). Ő egyszer kétszer kelt csak,kifejezett unszolásomra, másnap ilyenkor mindig meg akart halni a fáradtságtól...
Brutál terhességem volt,cukorbetegség,hízás,vízesedés és állandó hányás,hányinger
Szörnyű szülésem egy sintér szülésznővel
Segítségünk nincs csak egy anyós,de ő inkább átok,mint áldás.
Anyagiak. Így is sokszor számolom a pénzt,de azért megvagyunk. Sok mindenről lemondok így is,még egy gyerek már nagyon spártai életmóddal járna. A férjem ezt sem hajlandó belátni,de hát ő keresi egyelőre a pénzt és én vagyok az,aki kér. Mindig ad,de olyan rossz érzés hogy örökké magyarázni ,mire (és nem mukormosre,hanem mondjuk már megint kinőtte a gyerek a ruháját.)
Tanulni akarok. Két gyerek meg munka mellett nem menne, így sem tudom mikorra hozom össze. Nem akarok visszamenni életem vegeig az alulfizetett,érdektelen munkámhoz.
Szóval így is sokszor egyik napból ajulok a másikig,sokszor kívánom,bár valaki égy fel napra,de elvinné a babát,akit imádok,de elég, levegő kellene. Fáradt vagyok, nyűgös,és kialvatlan,mert sajnos brutál alvás zavarom is lett. 37 leszek mindjárt ha nem most,hát már nem lesz több baba. A férjem ráadásul kimondva kimondatlanul akarna egy fiút is,és ha a másik is lány? Azt mondja annak is örülne,de én érzem,hogy a szíve mélyén csalódott lenne. És hát fáradt vagyok,nagyon fáradt...tudom,nem mondtam még 😅 A hasonlitgatásbol is elegem van,sokszor mondja a férjem vagy az anyósom,hogy xy gyereke már ezt meg azt csinál.. és unom mindig magyarázni hogy nem egyformán érnek a gyerekek. Nem egy kib***tt verseny istálló ez.
A kérdésem kívül megirhatjatok a véleményeteket ,hogy a férjemnek igaza van-e? Alkalmatlan vagyok még egy gyerekre? Én hulla fáradtnak érzem csak magam.Mert csak pár évet kell kibírni szerinte...én nem így látom. Utána óvoda,iskola szülői..és azt látom,hogy hiába egyeztünk meg,a nagy teher,a gyerekek menedzselése az én feladatom nagyrészt. Nem birnék ennyit. bocsánat ha zavaros lett..
A szívem mélyén lehet,akarnék még egy babát..de látom és érzem a határaimat. Így ahogy most vagyunk sajnos nem megy.
En mondjuk kapásból nem tudnék igy élni, ahogy te.
Ha a férjem 1x azt mondaná, hogy alkalmatlan vagyok, na en akkor nyomnám a gyereket a kezébe és lépnék le csak 2 napra.
De hal isten, nekem kiveszi a részét a gyereknevelesből, mert együtt vállaltuk. Emellett van egy közös számlánk, arra megy minden bevétel. Gyed/csp/fizetese. 1x nem kérdezte meg, hogs most mire költöttem, vsgy hogy ez valoban kellett-e.. pedig minket sem vet fel a pénz annyira hogy ne kelljen átgondolni.
Mi azért álltunk meg 1 gyereknél, mert egyrészt problémás terhesseg volt, pokoli szüléssel. Nem élném át ujra.
Másrészt semmi segitség itt sem. Én meg nem akarok idegroncs lenni.
Harmadrészt pedig a piszkos anyagiak. Hogy nem azért szültem, hogs a gyereken spóroljak, majd üres zsebbel utjára engedjem ha felnő.
2 volt nekem tervben, férjem egy 3.gyerekben is gondolkozott. De leültünk, átbeszéltük, megálltunk.
Rengeteg racionális érvem van:
– iszonyatosan megviselt az első 1,5 év, nem akarom újra csinálni
– lombikkal jött össze, nem akarom elölről kezdeni
– a férjemmel nagyon megsínylette a házasságunk az első időket
– 37, ő 41 volt mikor szültem
– neki van már 2 másik gyereke
– egy gyereknek mindent meg tudunk adni anyagilag
– két gyerekkel anyagilag és logisztikailag is sokkal nehezebb
– nincs állandó segítségünk
– meggyőződésem, hogy két gyereket nem lehet "ugyanúgy szeretni" > értsd: az egyikre mindig jobban rá lesz hangolódva a szülő, ami a másik gyerek úgy érez majd, hogy az előbbit jobban szeretik
– egy második gyereknek sosem tudnék megadni annyi figyelmet, mint amennyit az elsőnek és mint amennyit megérdemelne ő is
Ezek mellett és ettől függetlenül, néha emocionálisan elérzékenyülök, hogy milyen jó lenne, ha lenne testvére, de aztán gyorsan eszmélek, hogy hülyeség. Testvért nem szülök, még egy gyerekem meg nem lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!