18 éves vagyok, szeretnék kisbabát teljes megfontolttsággal, félek a csaladom véleményétől . Volt mar igy mas is? Hogy 18-19 evessen erezte hogy mar keszen allna babára? Es nem csak egy "hiba" csuszott dolog volt.
Ide másolom, kérdésbe nem engedett hosszan .
Azért jöttem fel ide hogy meglássam pár ember nezőpontját!
Kezdjük az elején!
18 éves vagyok. Párommal 16 éves korom óta együtt vagyok. Mára már élettársak vagyunk.:)
Párom 9 évvel idősebb nálam.
Megmondom az őszintét kicsiként mindig úgy gondoltam nem szeretnék gyereket. Viszont ez fordult ::)
Itt vagyok 18 évessen és lehet mások ezt elítélik viszont bennem napról napra erősebb az érzés hogy kisbabát szeretnék. Kiemelném. : Párommal külön élünk, szép , biztos körülnények között, párom dolgozik. Nagyon dolgos férfi ::) én végeztem a sulimmal , jelenleg dolgozom és a jogositányom csinálom:)
Nekünk minden adott. Úgy értem, körülmények, és a baba jó élete.
. Jöhetnek azok a válaszok hogy "Fiatal vagy, éld a fiatal életed' stb.. én bele kostoltam ennél fiatalabban és nem tetszett. Szóval nekem nem jönnek be a drogos , alkoholisták egy buliban, ahol attol tartok hogy kimegyek cigizni és nem -e erőszakolnak meg , egyebek.
Nekem ez tettszik amit élek a párommal.. otthon vagyok , dolgozgatom, várom haza őt. Nyugodt "nyugdíjas" beállitottsagú vagyok🙂 rólunk ennyit.
Szóval. A családom az teljes mértékben nem örülne neki. Sőt.. tudom hogy elítélnének, és nem ezt szeretnék nekem . Hogy pl..19 évessen anya legyek. Nekem a családom véleménye maximállissan számít. Tudom hogy ha nem örülnének , az én kedvem is elvenné , és a babavárásom is a kezdetnél szomorú lenne.. viszont azt is tudom hogy édesanyám aki a legjobban ellenzi, ő szeretné a világon a legjobban:) ha már meg lenne .
Tudjátok.. össze vagyok zavarodva. Annyira erős bennem ez az érzés hogy szeretném, és ezt a nagy házat betöltené nekünk , az egesz eletunk, tudom hogy hatalmas boldogság lenne.. de ott a csaladom .. akiknek a hozzá állása nagyon böki az oldalam ::(
Párom is nagyon szeretne gyereket, ezt többször átbeszéltük már , nagyon örülne a babánknak és maximálissan mindent megtenne értünk.:)
Kedves hölgyek.. akiknek 19 évessen 20 évessen lett babájuk. Kérlek 1-2szóval segitsetek nekem:((
Annyira frusztrál a csaladom hozzá állása::(((( viszont hiaba vagyok fiatal, bennem ez az érzés nagyon erős,hogy én pedig bizony késszen állnék rá... és már hosszú idelye. :)
Szóval mit gondoltok? Hogy kéne magamról ledobjam ezt a családi terhet? És volt már sok fiatal nő aki ilyen fiatalon ezt az érzést érezte mint én? Hogy tervezettem szeretné , érett rá, nem "hiba csúszott" dolog volt.
Én sosem írtam ide , bocsi ha hosszúra nyúlt.:) köszi a válaszokat, nekem már az jól esett hogy ide írhattam !
'Nekem a családom véleménye maximállissan számít."
Ha gyereket akarsz, akkor a családod már a fickód és a leendő gyereked. Ha ideáig se jutsz el agyban, nagyon messze vagy a felnőttségtől.
Szerintem borzasztó éretlen vagy, és rengeteget kéne még tanulnod, köztük a helyesírást sem ártana.
A kisbaba nem olyan übercuki dolog ám, mint azt sokan képzelik. Büdös, vinnyog, beteges, nem hagy aludni, hisztis, bömböl. Aztán dackorszakos, engedetlen, nagyon hisztis. Később bunkó, lázadó, nagyképű, lusta.
"Párom is nagyon szeretne gyereket, ezt többször átbeszéltük már , nagyon örülne a babánknak és maximálissan mindent megtenne értünk.:)"
Ez az egy számít, semmi más!
Feltételezem, együtt laknátok, szüleitektől külön. Mert ez alapvető lenne. Ha ezek adottak, akkor bátran vágjatok bele!
A helyesírásod tényleg gyenge, de nagy barom, aki olyanokat ír, hogy addig ne vállalj gyereket, amíg ezt vagy azt a szót nem tudod helyesen leírni. Mintha ezen múlna, hogy jó anya leszel-e. Egyébként a nyelvtan-nácinak (#3) üzenem, hogy az ő szövege lényegesen nehezebben olvasható az ékezetes betűk hiánya miatt. És nem kell a duma, hogy telóról ír, mert telefonról is lehet ékezetes betűket elővarázsolni, saját tapasztalatból tudom.
Együtt sem éltek. Ez milyen komoly kapcsolat? Hogy az élettársad, ha igazából néha találkozgattok?
Akkor hol élsz? Gondolom még otthon anyucinál.
18vagy. Tegyük fel van egy érettségid, esetleg szakmád. Nincs 1 év munkaviszonyod..... mire szülsz? A 24ezer ft-os gyesre? Vagy majd a párom eltart dumára?
Hova vinnéd haza a gyereket? Anyádhoz, aki ellenzi az egészet?
Ébredj fel kiscsillag. Ez a valóság, ahol ilyen hozzáallás mellett az utcán fogtok éhenhalni.
18évesen én egy unikornist szerettem volna mindennél jobban. És?!
A megfontoltság ott kezdődne, hogy arra is gondolnál, hogy mi lenne veled és egy babával a párod nélkül. Lehet ő egy áldott jó ember, aki sose hagy el, de történhetnek váratlan események, jöhet egy olyan baleset amivel hónapokra késik a munkából, vagy ha olyan a munkája soha többet nem tud abba a szakmába visszaállni. Elveszítheti a munkahelyét, amit egy válság esetén akármilyen jó szakmája van nehéz pótolni.
Ilyen esetekben miből élnétek meg? A 28.000 Ft gyesből?
A felelős gyerekvállalás egy nő részéről ott kezdődik, hogy úgy vállal gyereket, hogyha bármi történik valamilyen módon, legalább minimális szinten egyedül is képes legyen eltartani. Ehhez a minimum az, hogy legalább 2 évet dolgozik biztos munkahelyen, határozott idejű szerződéssel gyerekvállalás előtt, hogy jogosult legyen csed-re, gyed-re, 60%-os táppénzre.
Ez alatt a 2 év alatt lehet gyűjteni tartalékot, hogyha bármi van legyen mihez nyúlni.
Ha ezek megvannak akkor lehet gondolkodni a babán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!