Létezik legideálisabb korkülönbség? Mi lenne az?

Meg van mindenki zakkanva a kis korkülönbséggel, de én nem látom annyira jónak a gyerekek szempontjából, mint amennyire divatos. Mielőtt belém állna valaki, az én gyerekeim között 2 év 9 hónap van, ezentúl családban vagy tíz példa van hasonló felállásra. Az egyetlen jó dolog benne az anya szempontjai, hogy megvan oldva a gyed/gyes, nem kell újrakezdeni a babázást és szerencsésebb ha nem korahuszonéves az anya. Az a tippem hogy leginkább az utóbbi miatt ennyire népszerű, mi is pont ezért csináltuk így, pedig nem voltak illúzióim.

Nálunk a nagy brutál féltékeny, hónapok óta csak futok a szeretetéért. Közben ovis lett, a fosástól kezdve a covidig mindent hazahord. A kicsi éjszaka nem alszik, így nem tudok ott lenni mindig, amikor a nagynak szüksége van rám. A nagy még sok területen segítséget igényel, egy nyűgös időszakban abból állok hogy rohangálok a gyerekek között hogy kinek mi baja és mire van szüksége, ami számomra kimerítő. Ha nem lenne egy jó férjem és kiváló nagymama, akkor nulla énidőm és idegrendszerem lenne.

Az együttjátszás nem tudom hol működik, lehet mi vagyunk ilyen kivételesen koravén család, de nálunk egyáltalán nincsenek egy szinten a két-hároméves korkülönbségű gyerekek, de a másfél éves sem rokoni körben. A kicsi töm befelé mindent, a nagyot meg idegesíti hogy a kicsi elszedi és "elrontja" a játékát. A nagy nálunk szeret legozni, puzzle-özni, festeni, gyurmázni, ezek egyike sem totyogóbarát. Nemcsak az én tapasztalatom, de családban is. Az igaz, hogy a kicsik általában élvezik a nagy megfigyelését, de ez eléggé egy oldalú...

Maximum évek után, valamennyire elvannak, de ez teljesen habitusfüggő, apám és az öccse között másfél év van, és gyűlölik egymást amióta az eszüket tudják, mindig is hideg volt a viszony évtizedek óta nem tartják a kapcsolatot. Ellenben anyám és nagynéném között (15 év korkülönbség) kifejezetten szoros a viszony.

Kicsit máshogy osztottam volna be a helyedben a szavazást.

Nem ugyanaz egy 1 éves mellé, mint egy 2 vagy 3 éves mellé masodikat vállalni. Túl nagy a kategória.

Van a nagyon nagyon kis korkülönbség 9-18 hónap - ekkor kb. még fel se fogják, hogy hogy került oda egy második. Egykeként nem is éltek, mert mire kezd kinyílni a világ már ott egy második.

Akkor a 2-2,5, amikor a dackorszak kezdetén érkezik a második (a 19-23-at direkt hagytam ki, amelyikhez közelebb van tényleges érettségben, az meghatározó).

3-5: ovis mellé érkezik. Lepasszolás érzése erősebb, testvérféltékenységet megalapozhatja, de ugyanakkor értelmesebb a nagy, képes várni.

5 felett meg már nem nőnek fel igazán testvérként, mert annyira más korosztály.

Nálunk 17 hónap van köztük, már kisiskolások, és nagyon jó. Szinte össze vannak nőve, 1-2 éves koruk óta eljátszanak együtt vagy egymás mellett.

Nekik is jó, mert sosem unatkoznak, pl most őszi szünetben 2 hetet a lakásba zárva töltöttünk. Én otthonról dolgozom, ők elvannak a szobájukban. Nem hiányzik nekik más gyerek társasága.

Nekem is jó, mert nem kellett soha 2 részre szakadjak. Ugyanazokra a programokra járunk, ugyanabba az intézménybe járnak stb.

Öcsémmel köztünk 1 év volt kereken, ezért volt jó gyerekekkorom, egyébként borzalmas lett volna.

5 év felett már nem testvérekként nőnek fel, csak két nagyon eltérő korosztályú gyerekként egy lakásban. Két gyereked lesz ugyan, de egymáshoz nem állnak majd közel, mert ahhoz az kell, hogy közel egyenrangúak legyenek. Egy 0 és 5, 5 és 10, 10 és 15 soha nem lesznek egy szakaszban. Hat még ha ennél is nagyobban gondolkodsz. Pótanya - kisbaba.

"9 hónap? Szülés utén 6 hétig az együttlét is tilos, hogy lehet ezt összehozni?"

De és? Én betartottam, de attól még millióan vannak így.