Hány év lehet a legideálisabb korkülönbség a 2 gyerekeid között?

Ez annyira emberfüggő!

Én nem szerettem volna soha kis korkülönbséget. Bátyám is köztem is több év van, nekünk ez így nagyon jó volt, úgyhogy egyrészt ez is befolyásolt engem. Másrészt most van egy 1 éves lányom, jelen pillanatban el sem tudnám képzelni, hogy még egy ilyen kis örökmozgó, hisztiző, mindent felforgató húsgolyó is itt szaladgáljon. :)

Le a kalappal az előtt aki ezt bevállalja, tényleg minden elismerésem nekik, de én nem bírnám.

Ideális lehet a kis korkülönbség, mert a gyerekek együtt nőnek fel, tudnak együtt játszani, nem lesz féltékenység.

De ideális lehet az is, ha már az egyik gyerek nagyobb, és a kicsire is több időd jut, míg a nagy mondjuk a suliban van.

A szülői nevelés is számít. S a gyerekek egyénisége is (de hát ez lutri, nem tudni, hogy fognak egymáshoz viszonyulni).

Én azt hiszem akkor kell babát vállalni, amikor az ember úgy érzi, hogy pont most ideális és jó. Ez pedig elég tág kategória. :)

Nekem 2 év van köztük, gyerekfüggő tényleg.

A nagyobbam önállótlan eléggé segíteni semmit se tudott, érteni se igazán értette hogy is kerül most ide a kistesó. A tesó viszont nagyon csendes, nyugodt baba volt így szerencsére az első 1 év nem volt macerás. Azóta annál inkább. Ugyan jól eljátszanak (meg főképp elrosszalkodnak) együtt, de azért még mindkettő kicsi gyerek akinek intenzíven odafordulásra lenne szüksége és persze folyton nyúzzák egymást, mást se csinálok, csak rendet teszek köztük.

Még egyszer kezdeném, 3-4 évet várnék kettő között. Szóval hogy annyi legyen köztük.

SZIA! Először is folytatnám az első gondolatát: akkor vállalni gyereket, amikor úgy érzed, hogy ideális és jó.

Mi rengeteget gondolkoztunk rajta, hogy mikor legyen kistesó. Meghánytuk-vetettük a dolgot, és végül 23 hónap lesz. Meg is írom, milyen okból: egyrészt alapból kis korkülönbséget szerettünk volna, hogy tudjanak együtt játsazni, felnőni. Nem érzem úgy, hogy egy 4-6 éves gyerek tud mit kezdeni egy újszülöttel, már játsazni sem tudnak együtt. A nagy csak nyűgnek érzi a kicsit, aki mindíg ott sertepeltél a nyomában, és ha a nagy leül a kicsivel játszani, az számára csak időtöltés, nem kreatív foglalkozás, tehát magától veszi el az időt. Kamasz mellé megint nem túl jó kisgyereket vállalni, mert ugyan elbabusgatja, oktatja, játsza a nagytesót, de mire felnőnek, ég és föld lesz a különbség, szinte egy egész generáció (az öcsém 13 évvel fiatalabb).

Más szemszögből is jól jött nekem ez így. Először is szeretek egy fenékkel több lovat megülni, sosem tudhatod, mit hoz a holnap alapon. Így most van egy biztos munkahelyem, ahol védett vagyok (akár várnak vissza, akár nem, ráadásul a csúcs az egészben, hogy több pénzt kapok így, mint ha visszamennék dolgozni), közben a férjemmel új céget is alapítottunk (neki már van egy), melynek én lettem az adminisztrátora, épp ma írtam alá egy együttműködési szerződést külmunkára (anélkül, hogy elveszteném a gyest; ill. ez azért is jó, mert a munkámban alapszinten vagyok - idén fejeztem be a szakegyetemet-, előfordulhat, hogy valamikor előléptetnek, de ez nem biztos, hogy épp a munkába való visszatérésemkor lesz, ellenben a külmunkát eleve magasabb munkakörben kezdem, tehát már úgymond elő vagyok léptetve), és talán most sokan felhördülnek, de így, itthon kisgyerekkel, terhesen is én vagyok az, aki a férjének segít és nem fordítva (ügyintézés, rend az irodában, pénzátutalások, számlafizetések, házépítési engedélyek beszerzése), amire persze nem lenne időm, ha visszamennék dolgozni, így minden a férjemre hárulna, aki így is éjszaka jár haza a munkából. Szóval bármennyire is kimértnek és számítónak hangzik a dolog, ez a baba a pocakomban nem is érkezhetne jobbkor.

1 gyerekes, 33 hetes km

előző

nem azért legyen második, mert:

-majd eljátszank

-otthon lehet lenni 5-6 évig

-nem kell venni semmit

azt szokták mondani ha több gyereket akarsz akkor nagy korkülönbség a jó, ha testvéreket akarsz akkor a kicsi.

Nálunk 5 év van sosem volt belőle gond, és így sosem érzem nyűgnek a gyereknevelést. a nagy is imádja a kicsit szerencsére nincs féltékenység. nincs mire féltékenynek lenni igazából a nagy már nem lóg rajtam a kicsit még nem az érdekli ami nagyot. Nálunk nem gond hogy nem játszanak annyit együtt van nagynak sok barátja, a kicsi még nagyon pici de vannak körülöttünk vele egykorú babák bőven szóval ő sem lesz majd egyedül.De ez tényleg nagyon emberfüggő