Miért vagyok folyton dühös a férjemre? Más is volt így? Mi lett a vége?
Mióta megszületett a baba, folyamatosan veszekszek vele és nagyon-nagyon dühös vagyok rá. Pedig nagyon igyekszik, tudom, hogy igyekszik, a kislányom is szereti, de én meg csak azt látom, hogy nem figyel oda a babára.
Pl. Nem veszi észre, ha fáradt és utána együtt szenvedünk órákat, mire elalszik a baba. Vagy inkább úgy mondom, hogy mikor mondom, hogy fáradt a baba és kéne altatni, akkor “még gyorsan eszik valamit”, mivel a nappali+konyhában altatunk, mert a baba újabban se a gyerekszobában se a mi szobánkban nem akar elaludni, ezért így kb. meghiúsítja az altatást. Vagy mikor remélem, hogy végre belealszik a szopizásba, akkor szintén csinál valamit, amivel zajong és felkelti, és tudom, hogy nem várhatom el, hogy vigyázban álljon, meg rendes tőle, hogy pakol, de annyira idegesít.
Aztán a vége majdnem mindig az, hogy mivel túllendül a baba a holtponton és már nem tűnik fáradtnak, ezért elkezdi szórakoztatni (főleg, ha nem szólok, még kétszer, hogy álmos) és utána tudjátok milyen, mutatod az egyik dolgot, aztán a másikat mikor elkezd sírni, és a végén szegény nem bírja tovább és már torka szakadtából üvölt. A férjem meg nem tudja megnyugtatni, mert nem kapcsol fehérzajt, nem sötétít be, nem járkál úgy, hogy megnyugodjon (kivéve, ha szúrós szemmel nézem a kanapéról, akkor csak miattam igen, amúgy akár kipróbáltam egy órát hurcibálja a vállán aztán pukitornáztatja, aztán beszél hozzá stb., de semmi olyat nem csinál, amivel elcsendesítené a gyereket). A vége ennek általában az, hogy kénytelen vagyok átvenni. Nem tudom ezért-e, de nálam 5-6 perc alatt elalszik (persze ilyenkor letenni már nem tudom, mert folyton megébred), de egy 20 perc után ilyenkor már a férjem is át tudja venni (és át is szokta).
Persze közben folyamatosan megkapom, hogy ha valamit nem úgy csinál, ahogy nekem tetszik, akkor már veszekszek vele, de engem nem érdekel hogyan csinálja, amíg a gyereknek jó. A problémám, hogyha altatni kell, akkor folyton eléri, hogy zokogjon nála a baba.
Volt reflux miatti légzéskimaradása a babának, amire ugye a szokásos trükköket mondták és vártuk, hogy bekerüljünk az orvoshoz. Annyira dühös voltam, mikor hétvégén órákig hurcibáltam a babát nehogy rosszabb legyen a refluxa és este megfulladjon, magamon altattam stb. átadtam a férjemnek egy fél órára és mit látok mikor bejövök a szobába? Az anyjával telefonál, a baba háton a földön. (Ráadásul, mikor emiatt letoltam a férjemet, még anyósom, aki ki volt hangosítva, beszólt, hogy én is épp telefonáltam, milyen jogon kérem számon a férjemen, hogy nem foglalkozik a gyerekkel - igen, de előtte 4 órán át wc-re nem mentem ki).
Meg az öltöztetés is kb. úgy megy, hogy ugye ő fürdet. Ha nem ugyanolyan ruhákat teszek ki a gyereknek, mint előző nap (mert mondjuk melegebb van és ezért nem adok rá valamit), akkor sose kapcsol és mindig kifejti, hogy szerinte nem úgy kéne öltöztetni (de ő nem érzi, hogy hideg vagy meleg van, sétánál is van, hogy minden szomszéd döbbenten nézi miben vitte ki a gyereket, még azok is, akiknek nincsen, mert ránézésre rossz, pl. 24 fokban sapka, aztán 16-ban nem ad rá stb.).
Hiába beszélek vele, mintha a falnak beszélnék. Már lassan normálisan nem is beszélünk egymással emiatt.
Én tolom túl? Hogyan tudnék úgy engedni, hogy a gyereknek ne legyen rossz?
válasza:Én másképpen gondolkozom. Szerintem az elején a férfiak 80%-a balfék. Egyszerűen nem jön az ösztön, nem jön az apai érzés, hogy mit kéne csinálni, stb. Erre rásegít az, hogy anya van 0-24 a gyerekkel, nyilván jobban ismeri a gyerekét (és a gyerek is őt), mint apuka. Simán lehet, hogy ami tegnap még működött, az ma már nem fog, egy hét múlva meg már majd megint.
Sokan nem a kérdezőt hibáztatták, hanem leírták mit lehetne tenni, hogy ne így kelljen létezniük. A szapulókat alapból töröltetném (minden kérdésnél), mert az nem segítség.
Meg kell tanulni kommunikálni. Mondhatnám azt is, hogy az egész életeteket újra kell szervezni, hiszen új szerepet kaptatok, amiben új elvárásokat támasztotok egymással szembe. A harag és a düh nem előrevezető és azt is be lehet látni, hogy egy csecsemő mellett nehéz alkalmas időpontot találni, amikor nyitott elmével letudtok ülni átbeszélni a dolgokat.
Ha valaki bénának tűnik egy 8 hetes baba mellett, az nem jelenti azt, hogy nem fog felnőni a feladathoz támogatással.
válasza:Ja, de amúgy ez is, hogy "pukitornáztatta a babát, de rajött, hogy nem az a baja, így letette, leült, és várta hogy abbahagyja"..
Hát basszus, majd a gyerek biztos megnyugtatja saját magát, nem? :DD
🤦🤦
válasza: válasza:De ne haragudjatok már, a kérdező sír, hogy nem bírja hallgatni a gyereket, de azért csak átadja a pasinak altatásra, csak erőlteti ( mintha nem lehetne mást csinálni a gyerekkel) ahelyett, hogy egyszerűen megmondaná, hogy figyelj Jani, nálam hamar elalszik a kicsi, majd elaltatom én.
Nem, ő erőlteti, hiába látja, hogy a pasi nem együttműködő. Inkább hallgatja ordítani ő is a gyereket, minthogy átvegye, meg mellé még olyan rossz szokásokat alakít ki, amivel meg lehet keseríteni ezt az egész napos korszakot, pl. hogy a nappaliban altat és akkor a férj legyen minden este kussban.
válasza: válasza: válasza:"A szapulókat alapból töröltetném (minden kérdésnél), mert az nem segítség."
Amúgy ja, az a legnagyobb baj ezzel az oldallal, hogy ha bármiről bármilyen kérdést kiírsz, nem az van, hogy jönnek a sok jó tanácsok meg a támogatások, aha, lóf*szt.
Mindenki elmond mindennek, idiótának, hülyének titulálnak, töröltetni akarják a kérdésedet, stb.
A héten valamelyik nap volt itt egy olyan kérdés, hogy a buszokon, meg bármilyen járművön, amin egy gombnyomásra nyílnak, csukódnak az ajtók, hogyan oldják meg a gyártók, hogy ezek így működjenek, és a kérdező meg megkapta, hogy ennyire sötét senki nem lehet, hogy még ezt sem tudja, majd jelentik a moderátoroknak hogy ez csak egy provokatív kérdés, stb.
Komolyan mondom, már lassan veszekedésre, vitagerjesztésre, pocskondiázásra megy ki az egész GYIK..
válasza:Én értem, mindent értek. De az, hogy ti meg a pasast szapuljátok, az előrébb viszi a helyzetet? Szerintetek mi a megoldás? Váljanak el egy 8 hetes gyerek mellett, mert apuka életképtelen, anyuka meg egy idegzsák!?!?
Új helyzet, krízis. Fel kell nőni hozzá mindkét oldalnak, ami nem könnyű akkor sem, ha a felek azonnal megtalálják az összhangot, hát még így... Ha nem megy, akkor rövid úton szétmennek. Én erről beszélek! Ha ezt letudják kommunikálni, akkor el lehet jutni odáig, hogy mindkét fél belássa, hogy vagy komolyan megerőltetik magukat, vagy már most borítékolható, hogy az a gyerek elvált szülők gyermekeként fog felnőni. Ha ez valakinek nem indok arra, hogy összeszedje magát, akkor nincs miről beszélni.
71 voltam
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!