Miért vagyok folyton dühös a férjemre? Más is volt így? Mi lett a vége?
Mióta megszületett a baba, folyamatosan veszekszek vele és nagyon-nagyon dühös vagyok rá. Pedig nagyon igyekszik, tudom, hogy igyekszik, a kislányom is szereti, de én meg csak azt látom, hogy nem figyel oda a babára.
Pl. Nem veszi észre, ha fáradt és utána együtt szenvedünk órákat, mire elalszik a baba. Vagy inkább úgy mondom, hogy mikor mondom, hogy fáradt a baba és kéne altatni, akkor “még gyorsan eszik valamit”, mivel a nappali+konyhában altatunk, mert a baba újabban se a gyerekszobában se a mi szobánkban nem akar elaludni, ezért így kb. meghiúsítja az altatást. Vagy mikor remélem, hogy végre belealszik a szopizásba, akkor szintén csinál valamit, amivel zajong és felkelti, és tudom, hogy nem várhatom el, hogy vigyázban álljon, meg rendes tőle, hogy pakol, de annyira idegesít.
Aztán a vége majdnem mindig az, hogy mivel túllendül a baba a holtponton és már nem tűnik fáradtnak, ezért elkezdi szórakoztatni (főleg, ha nem szólok, még kétszer, hogy álmos) és utána tudjátok milyen, mutatod az egyik dolgot, aztán a másikat mikor elkezd sírni, és a végén szegény nem bírja tovább és már torka szakadtából üvölt. A férjem meg nem tudja megnyugtatni, mert nem kapcsol fehérzajt, nem sötétít be, nem járkál úgy, hogy megnyugodjon (kivéve, ha szúrós szemmel nézem a kanapéról, akkor csak miattam igen, amúgy akár kipróbáltam egy órát hurcibálja a vállán aztán pukitornáztatja, aztán beszél hozzá stb., de semmi olyat nem csinál, amivel elcsendesítené a gyereket). A vége ennek általában az, hogy kénytelen vagyok átvenni. Nem tudom ezért-e, de nálam 5-6 perc alatt elalszik (persze ilyenkor letenni már nem tudom, mert folyton megébred), de egy 20 perc után ilyenkor már a férjem is át tudja venni (és át is szokta).
Persze közben folyamatosan megkapom, hogy ha valamit nem úgy csinál, ahogy nekem tetszik, akkor már veszekszek vele, de engem nem érdekel hogyan csinálja, amíg a gyereknek jó. A problémám, hogyha altatni kell, akkor folyton eléri, hogy zokogjon nála a baba.
Volt reflux miatti légzéskimaradása a babának, amire ugye a szokásos trükköket mondták és vártuk, hogy bekerüljünk az orvoshoz. Annyira dühös voltam, mikor hétvégén órákig hurcibáltam a babát nehogy rosszabb legyen a refluxa és este megfulladjon, magamon altattam stb. átadtam a férjemnek egy fél órára és mit látok mikor bejövök a szobába? Az anyjával telefonál, a baba háton a földön. (Ráadásul, mikor emiatt letoltam a férjemet, még anyósom, aki ki volt hangosítva, beszólt, hogy én is épp telefonáltam, milyen jogon kérem számon a férjemen, hogy nem foglalkozik a gyerekkel - igen, de előtte 4 órán át wc-re nem mentem ki).
Meg az öltöztetés is kb. úgy megy, hogy ugye ő fürdet. Ha nem ugyanolyan ruhákat teszek ki a gyereknek, mint előző nap (mert mondjuk melegebb van és ezért nem adok rá valamit), akkor sose kapcsol és mindig kifejti, hogy szerinte nem úgy kéne öltöztetni (de ő nem érzi, hogy hideg vagy meleg van, sétánál is van, hogy minden szomszéd döbbenten nézi miben vitte ki a gyereket, még azok is, akiknek nincsen, mert ránézésre rossz, pl. 24 fokban sapka, aztán 16-ban nem ad rá stb.).
Hiába beszélek vele, mintha a falnak beszélnék. Már lassan normálisan nem is beszélünk egymással emiatt.
Én tolom túl? Hogyan tudnék úgy engedni, hogy a gyereknek ne legyen rossz?
válasza:
válasza:Nem olvastam végig minden hszt de mekkor gyerekről van szó egyébként?
Ja és kérdező sürgősen keress egy pszichológust.
válasza:Vegyél ki pár óra "szabit" és kapcsolódj ki vagy keress fel egy pszichológust, mert 'kissé' megkattantál.
"Te szoktad hagyni, hogy más veszélyeztesse a gyereked, azzal, hogy nem veszi figyelembe az orvosi ajánlásokat?"
Ettől a mondatodtól kiakadtam. Mintha a gyerek apja csak egy spermadonor lenne, a gyerek csak a 'tiéd'. Ebből a kontrollmániából így nem lesz sehogyan sem normális család, de normális anya-baba kapcsolat sem.
válasza:Nem olvastam az összes választ, de az van, hogy szerintem NAGYON túltolod. Nem baj ez, most lettetek szülők, jelen az ezzel járó krízis, viszont ha már most ölitek egymást, az nem jó. El kell fogadni, hogy ez egy krízis, anyává és apává kell válni, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is meg kell érkezni a szerepbe. Le kell osztani a feladatokat és bízni a másikban.
Az, hogy ő nem tudja elaltatni nem (feltétlenül) azért van, mert rosszul csinálja és nem is azért van, mert nem ügyes, vagy nem próbálkozik. A kislányom a mai napig van hogy csak velem hajlandó elaludni, pedig már másfél éves és 7 hónapos koráig bizony heti 3-4 olyan éjszaka minimum volt, amikor váltva dajkáltuk, mert csak ordított az esti altatásnál akár hajnali egyig is.
A jó taktika az, ha hagyod próbálkozni és ha nem megy, akkor 15-20 perc múlva közbelépsz és átveszed. Az a baba a te hasadban többet létezett, mint a való életben, idekint. A te rezgéseidet, szívverésedet, illatodat ismeri igazán, mellesleg ha jól értem anyatejes és felhívom a figyelmedet, hogy nálad van a cici!!! Teljesen természetes, hogy te sokkal könnyebben és gyorsabban meg tudod nyugtatni, mint az apja, aki valószínű egyelőre azt sem tudja merre van arccal előre és ha próbálkozik is csak a leb*szást kapja.
A tanácsaim:
1. Ne akarj mindig mindent jobban tudni. Hagyj neki teret. Ha állandóan belekötsz, azt fogod elérni, hogy hátralép és minden gyerekkel kapcsolatos feladat rád marad, nem tud önállóan létezni majd a gyerekkel és nem is érdekli majd az egész.
2. Megromlik a kapcsolatotok és elválnak útjaitok, ha ez így megy tovább, szóval egy nyugis pillanatban le kell ülni és átbeszélni a dolgokat, feladatokat. Pl. amíg nálad könnyebben alszik a baba, addig ő fürdet, öltöztet az esti rutinban, te altatsz. Ha kell 46-szor újra lehet osztani a szerepeket, ahogy a baba változik és ti is igénylitek, de meg lehet ezt beszélni normálisan is, nem csak idegbeteg módjára.
3. Találd meg a düh kieresztési pontokat, hogy a feszültségedet ne a párodon vezesd le.
4. Vedd tudomásul, hogy jelenleg a babának kb. 80%-ban rád van szüksége és a maradék 20-ban másra.
5. Fogjátok fel úgy, hogy a baba egy közös feladat, amit csapatként kell megoldani, egymást előre tolva. Ebben benne van, hogy egyikőtöknek valami nem megy, vagy hogy egyikőtök elfárad és mindenből elege van. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy odaáll a másik és óbégatva hibáztat, hanem az, hogy csapatjátékosként átveszi a babát és megpróbálja ő megoldani az aktuális "problémát", tehermentesíti a másikat. Ha ezt a felfogást próbáljátok követni, akkor kézenfogva letudjátok hozni ezt a nehéz és érzékeny időszakot, mellesleg te sem leszel idegzsába, mert a párod jelenlétét nem hátráltatásnak fogod fel.
6. Gyakoroljátok a kommunikációt. Mondd ki gyakrabban, hogy mire van szükséged, miben tud segíteni. Ő is mondja ki, hogy mi zavarja, miben változtass, hogy jobban érezze magát. Hásználjátok a "kérlek" és a "köszönöm" szavakat és tanuljátok meg kifejezni egymás irányába a hálátokat. Teljesen más érzés, amikor csapatmunkában lehoztok egy estét, végre elalszik a baba és ti összepacsiztok mosolyogva, hogy ezt is megoldottátok és más ugyanaz a szitu miatt puffogva dühösen egymásnak feszülni, hogy megint béna volt a másik. Jelzem a szitu ugyanaz (pl. apuka nem tudja elaltatni, ezért átveszed), csak a hozzáállás más. Fejezd ki, hogy értékeled, hogy próbálkozik és ő is fejezze ki, hogy értékeli, hogyha nem sikerül elaltatni, akkor te kedvesen átveszed, ennyi a titok.
válasza:De ha te 5 perc alatt elaltatod, miért kell a férjednek altatni, miért adod át neki, hát otthon vagy vele, te vagy a fő gondozója, nehogy ennyit ne bírj már ki, hogy te altatsz.
Nekem kettő is van, és amikor ennyire picik voltak, mindkettöt én altattam, mert csak nálam nyugodtak meg, velem aludtak el. A férjem meg részt vett minden másban, mert amúgy imádja őket, de az altatás az én dolgom volt, nem is erőltettem, hogy aztán kötözködhessek és veszekedjek.
Olvas el a kommenteket, és gondolkozz el kicsit magadon, meg változtass.
válasza:Hűha nagy baj van nálad! Ügye nem igazi kérdés?
Örülj, hogy a férjed ennyit van otthon és segít neked.
A babát nem kell rugizva, járkálva ringatni. A férjed jól teszi, hogy nem csinálja. A baba szobába altasd nem a nappaliba. Fogod beviszed és igen lehet sírni fog. Azért vagy ott, hogy megnyugtassa. Azért sír a férjednél, mert nem csinálja vele a csomó marhaságot amire rá akarod szoktatni.
válasza:46 nem rá akarja szoktatni.
Már raszoktatta.
Kérdező,az én férjem is másképp csinálta a dolgokat,mint én.a kioktatas helyett mondtam,hogy próbálja meg másképp.
Soha nem néztem rá szúrós szemmel, sőt volt hogy az O tanácsai váltak be.
Nem ártana néha neked is megpróbálni megfogadni
Amúgy tudom hogy off,de ha erősen rugozol meg ringatod a gyereket nem félsz a megrázott gyerek szindromatol?
Tudom,hogy sokan most le fognak pontozni,mert az más razas mintha igazán megraznad a gyereket,de olvass cikkeket róla,már egy sima bolondozasnal is kialakulhat a kicsiknel.
válasza: válasza:Tesomek ugyanilyenek voltak. Szó szerint amit leírtál : szúrós szem a kanapéról stb. Semmi teret nem adsz a gyerek apjának. Ha így folytatod biztos, hogy válás lesz a vége. Ők is elváltak egyébként.
Gondolj bele a férjed helyzetébe: őszintén te tudnál, szeretnél így élni?
#44 Tényleg próbálkozok, szerintem amúgy kb. azt csinálom, amit írtál. Minden estehagyom, hogy újrapróbálja hátha sikerül. Minden este fél órát hagyom, hogy próbálkozzon, de nem megy. Általában igyekszem másik szobában lenni és hagyni, hogy csináljon amit akar, eleinte azért, mert úgy gondoltam meg kell tanulnia neki is, mostmár azért mert nézni sem bírom amit csinál, csak közben a szívem szakad meg, hogy sír a baba és nem segítek neki. Ahogy attól is, hogy van egy módszer, ami működik, megmutattam a férjemnek, meg is csinálta, működött is, de nem érdekli, akkor sem úgy csinálja.
Ahogy számomra szintén érthetetlen módon miután egyszer fél órára elvitte egy szál rugiban max 16 fokban egy vékony takaróval sétálni (az volt a szerencse, hogy fél óra után visszahozta, hogy nem akar aludni és csak ordít biztos éhes), azután hiába tisztáztuk, hogy a gyerek hasa, keze, lába tök márványos és majdnem kihűlt, újra és újra azon kapom, hogy vagy alulöltöztetné vagy túlöltöztetné (utóbbiért már inkább nem is szólok).
Vagy azt mondja a gyerekorvos, miután előző héten annyira félrement a visszabukott kaja, hogy a sürgősségin kötöttünk ki és 24 órát bent voltunk megfigyelésen, hogy büfiztessük fél órát minden étkezés után, erre öt perc után lent van a baba a földön.
Amúgy érdekes, hogy kb. 40 válasz érkezett az altatásra, de senki nem kommentelt arra, hogy alulöltözteti vagy, hogy nem követi az orvosi utasításokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!