Szerintetek tényleg rosszul végezném az anyai feladataimat? Kissé elbizonytalanodtam.

Sziasztok!Hozzáteszem szerintem is egy kicsit kevés idő amit a lányoddal töltesz,de ez a te döntésed.

Nekem nagyon tetszett amit a Geszti Péter anyukája mondott a gyereknevelésről: a gyerekkel nem megadott időben kell foglalkozni,hanem vele kell együtt élni és létezni a minden napjainkban vele átélni a azt amit tapasztal.Kb ennyi.

Szerintem is menj a lányoddal foglalkozásra valamilyenre.Mi babaúszásra jártunk, de sajna abba kellett hagynunk mert terhes lettem a tesóval és a meleg vizben való tartózkodást nem ajánlotta az orvos.Most kezdünk ringatóra járni, mellette pedig mindig keresem a programokat,hogy hasznosan töltsük az időt.Legutóbb az állatnapokon vettünk részt,nagyon élvezte,Pénzbe nem került,de emléknek nagyon jó volt.

Minden jót

Én szülés után két héttel kezdtem el dolgozni. Elsősorban anyagi okok miatt, de nekem is hiányzott, hogy csináljak valami mást is. Persze nem napi 8 órában, de hetente egyszer be szoktam menni pár órára, és itthonról is dolgozgatok, ha van munka. Szóval megértem, ha mást is akarsz csinálni. Nem szeretem a végleteket, hogy ha valaki szült, akkor emberek közelébe ne merészeljen menni, és a vasaláson kívül mást ne csináljon, mert akkor rossz anya. Az a fontos, hogy megtaláld a saját egyensúlyotokat, ami mindkettőtöknek jó.

Én sem ülök állandóan a babám mellett, hanem leteszem játszani, kicsit elvan egyedül, aztán odamegyek hozzá, játszunk együtt, majd ismét elvan egyedül, aztán eszik, alszik, felkel, kezdődik előlröl. Nagyon boldog kiegyensúlyozott baba, és én is nagyon boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Igaz még csak 5 hónapos, úgy hogy nagy társasági programokat még nem tudunk szervezni, de majd tervezem, hogy elmegyünk ringatóba. Most amúy gyógytornára járunk, egy hónap múlva kezdjük az úszást heti egyszer. Sétálni nem szeretek én sem, mert tök uncsi, h egyedül tolom a babakocsit neki a vakvilágnak, de nálunk van zárt játszótér a lakóparkban, oda szoktunk minden nap lemenni egy-másfél órát, ő nézelődik a babakocsiban, meg szórakik, én addig olvasok.

Nekünk így tökjó, sosem unatkozik, játszunk együtt is, meg elvan egyedül is.

Ha kevésnek érzed azt az egy órát, akkor lehet, hogy tényleg kevés kicsit, és a belső hangod szólalt meg. De annak sem vagyok híve, hogy valaki egész nap le sem szakad a gyerekéről. Vond be azokba a dolgokba, amit otthon csinálsz, pl. mosogatás közben mondd el neki, mit csinálsz az edénnyel, és adj a kezébe egy fakanalat, ilyenek. Hidd el, ez nagyon érdekes lesz neki.

Ps: én direkt nem keresem más kismamák társaságát

Én is észrevettem,a rosszindulatot.

Az a baj,hogy mindenkinek van egy elképzelése a helyes gyereknevelésről és ha a másé eltér ettől akkor leszólják.Tudomásul kellene venni,hogy minden ember más,minden baba igénye más.Nem az együtt töltött idő hossza számit hanem a milyensége.Elég a napi 2-3 óra is,ha akkor csak rá figyelsz és megadod amire szüksége van.

Nem ott kezdődik szerintem a jó anyaság hogy mennyit vagy vele a játszón, hisz nem minden anyuka teheti meg hogy egész nap a gyerekkel játszik a játszótéren.Bizony vannak feladatok a házimunkában, főzés, takarítás, mosás, vasalás, bevásárlás, és ezt nem csinálja meg helyettünk általában más.Pl. én próbálok mindent a fiammal együtt csinálni, együtt pakoljuk be a mosógépet, ott van velem a konyhában mikor ott van dolgom, jön velem bevásárolni, jön teregetni stb...tehát mindig vele vagyok, beszélek hozzá, és persze rohangálok utána mert mindig valami rosszaságban van benne a keze.Ha van segítség, apa vagy mama, akkor ők játszanak vele míg én a dolgom csinálom.Ő igényli is az állandó törődést, nincs el nagyon egymaga, mert ha nagyon elvan akkor valami olyat csinál amit amúgy nem szabad.-)

De gondolom azért te sem csak napi egy órát töltesz vele, csak ennyi ami játék.

A levegő azért tényleg kell nekik, arra figyelj oda.

Minden gyerek más, én látok ilyet is,olyat is, de többségében az anyukák lavíroznak a házimunka és teendőik, valamint a gyereknevelés között.Valahol meg kell találni az összhangot, ami a te és a babád számára jó.

Hú, Ti aztán tudtok támadni! (tisztelet a kivételnek)

Nekem az első fiam ilyen, hogy elvan magában, eljátszik, elszórakoztatja magát. Ha odamentem hozzá kisebb korában, hogy na akkor játszunk, szórakozunk, nem kötötte le, inkább ment mászott, majd futkározott, rohangált. A mai napig ilyen a temperamentuma

A kisebbik pont az ellentétje. Le sem tudom magamról vakarni, jön utánam még a wcre is, kúszva, kepesztve.

Van minden nap olyan idő, ami csak és kizárólag a velük közösen töltött idő, játékkal, mókával, hempergéssel.

És a nap többi részében házimunka, amikor ők vagy elvannak egymással, vagy ott vannak mellettem és együtt "dolgozunk".

Séta-levegőzés napi szinten van. Sétálni a zöldségeshez szoktunk, levegőzni meg a kertes házunk udvarán levegőzünk.

Sokan elfelejtitek azt is, hogy nem mindenhol van játszótér, nem mindenhol vannak babás/gyerekes programok.

Mi vidéki kisvárosban élünk, bár inkább falunak minősíteném. Itt nincs játszótér, itt nincsenek babás/gyerekes programok, úgy mint ringató, zenebölcsi és társai. Autó nincs, a közlekedés ritka szar.

Sokan azt is elfelejtik, hogy nem minden anyukát köt le az, hogy nonstop a gyerekkel szórakozzon, nem mindenkinek vannak kötél idegei ahhoz, hogy a gyereken "lógjon" napi több órát. Minden gyereknek és szülőnek mások az igényei, más a temperamentuma. És az, hogy vágytak a gyerekre, miközben csak napi pár órát foglalkoznak vele, nem jelenti azt, hogy rossz szülő. Az a lényeg, hogy az a napi pár óra boldoggá, kiegyensúlyozottá tegye a gyereket.

Megjegyzem, nekem az a véleményem, hogy aki naponta órákon át a játszótéren van, az sem kimondottan a gyerekével foglalkozik. Voltunk már játszótéren, ahol szinte mindig azt láttam, hogy a gyerek gyerekkel, anyukák meg egymással. Tehát nem anyuka homokozott, nem anyuka futkározott a gyerekkel...

Úgyhogy kedves kérdező, nyugodj meg, jó anya vagy Te, főleg, hogy felmerült benned ez a kérdés.

21:55

ezt nagyon jól megfogalmaztad,de tényleg:)

nagyon-nagyon igazad van.