Mit csináljunk, ha a család, barátok szerint "rossz" a babánk?
Érzékenyebb, sírósabb típus, de már az elejétől kezdve.
A kórházban is sokat sírt, nehezebben nyugszik meg.
Nem szeret babakocsizni, az autóban 5 perc után sír. Én vagyok neki a biztos pont, más nem tudja megnyugtatni, azt sem szereti, ha már veszi ölbe.
Hasfájós is, nem jó alvó, nincs sem éjszakánk, sem nappalunk.
Így nem annyira tudunk vele menni jobbra-balra, miatta sem, meg őszintén, én sem kívánom, hogy leutazzunk sírások közepette a Balatonhoz például, aztán ott is ugyanez legyen, sőt, még rosszabb, mert nehezen viseli a környezetváltozást. Nekem ez nem pihentető (próbáltuk még júliusban, katasztrófa volt maga az út is, meg az ottlét is).
A család szerint rossz gyerek, és nem tutujgatni kéne ilyenkor, meg úgy dönteni, hogy akkor sehová nem megyünk, hanem hozzászoktatni a mindennapokhoz, ahhoz, hogy nem csak itthon vagyunk.
Barátoktól is kapjuk a beszólásokat, hogy hát ez nálunk már lassan a 10. trimeszter inkább (az elején mondtam, hogy 4. trimeszter, engem igényel még 0-24 stb.). És hogy ezt mi rontottuk el, mert nem kell ennyire alkalmazkodni hozzá, megtanulta volna az elején, hogy az autóval való közlekedés a mindennapok része, felesleges sírnia.
3 hónapos, még nagyon pici. Nem hiszem, hogy egy 2 hetes gyereket trenírozni kellett volna, hogy igenis tanuljon meg a kocsiban csendben lenni...
Sógornőméknél szintén kisbaba van, ő 6 hónapos, teljesen a fiunk ellentéte. Csendben van, sírni igazán még nem is hallottuk, max. nyöszörög, ha már éhes vagy fáradtabb. Autóban, babakocsiban azonnal alszik, az éjszakákat is átalussza teljesen. Így ők most a nyarat végigutazták, lent vannak a nagyszülőkkel a nyaralóban, repülős nyaralást is bevállalták és mindig ők a "mérce", hogy bezzeg ők, vegyünk inkább róluk példát... Nekem ez valahol rosszul esik, mert tudom, hogy nem rossz a gyerekem, nincs olyan, hogy rossz baba, ő sem direkt szívat minket. De anyósom mintha ezt fel sem fogná, annak ellenére, hogy két gyereket ő is felnevelt.
Lesz pl. a párom szülinapja szeptemberben, mondták, hogy egy utazással lepnének meg minket, mert tudják, hogy kivagyunk már, fáradtak vagyunk, egy 4 napos útról lenne szó, fizetik az én részemet is. Mondtuk, hogy egyelőre ilyesmi nálunk még nem játszik, örülünk, ha a kéthetes nagybevásárlást elintézhetjük a babával sírás, megszakítás nélkül. Ja, hát ők úgy gondolták, hogy addig a fiunk náluk lenne, kicsit ők is babáznának, mi pedig szusszanunk egyet. 4 és fél hónapos lesz akkor, egyelőre még egy órára sem tudom másra hagyni, ilyen, hogy ottalvás nagyszülőknél nélkülünk napokra, gondolatban sem játszik. Elmondtam, hogy ez még korai, majd esetleg jövőre, láttam anyósomon, hogy nem tetszik neki. Utána hallgattuk, hogy a sógornőm ebből nem csinál ügyet, múltkor két napot elmentek a férjével esküvőre és a babát ott hagyták nekik, minek kell ennyire majmot nevelni a gyerekből.
Barátnőimnek elmeséltem, aztán mondták, hogy igazából ők sem értik, miért nem akarunk menni, ők már megőrültek volna a helyünkben az állandó sírástól, és hogy igazából azért találkoznak velem kevesebbet, mert gyerek nélkül két lépést sem teszek és már az ő fejük fájdul bele a sok sírásba, meg abba, hogy nézik, ahogy lila fejjel ordít a baba.
Most őszintén, tényleg mi csinálunk valamit rosszul?
Próbálkoztunk már többször, hogy anyukám/anyósom vigyáz rá, de nem tudták megnyugtatni, nem fogadta el cumisüvegből a tejet, nem tudták lefektetni aludni. Minden ilyen alkalom után csak többet sírt, nehezebben nyugodott meg még nálam is, mint amúgy.
Nekem is jól esne pár nap pihi, vagy akár egy olyan éjszaka, amit végigalhatok, de ez van, ez egy ilyen időszak és egyszer majd vége lesz, lesz jobb, próbálom így felfogni.
válasza:
válasza:Én nem vinném sehova, mert nem pihentetobb ha a tengerparton ordít, mint ha otthon, neki sem nekem sem.
Az én anyósom sok dologba szeret beleszólni, kerülöm is emiatt. De abba, hogy a 3 hónapos babával hova megyek és hova nem abba még ő sem szólt bele soha, minden szülőnek joga van ebben dönteni és bunkó dolog ebbe beleszólni, én kerülném anyóst a helyedben.
válasza: válasza:13 vagyok.
Nem is ilyesmire gondoltam. Én is epekedve néztem azokat, akik nyugisan beszélgetnek egy süti mellett, amíg a gyerek alszik a babakocsiban. Nálunk ez elképzelhetetlen lett volna... De pl. azt szépen lassan majd elkezdhetitek kitapasztalni, hogy mikor türelmesebb esetleg a babakocsiban, ehhez igazítani a sétákat és ha sírni is kezd, nem ráparázni, csak felvenni, dajkálni, leülni vele egy padra, stb. Neki mindegy hol lehet rajtad, a mi gondolkozásunkat kell/lehet erről formálni, ha egyébként van igény dolgokra. (Nálunk volt.)
Egyre jobban fogod ismerni, tudsz alkalmazkodni az igényeihez, de egy kicsit ő is elkezd a ti életetekbe simulni, ő is változni fog és lassacskán megtanulja, hogy nem katasztrófa menni valahova, ott is ott vagy és megnyugtatod. Lesz, hogy nem sikerül, máskor meg igen és az mindig ad egy löketet!
Ezt tényleg nem kioktatásként mondom, hanem úgy, mint aki már átment ezen. Még pici ehhez, de pislogsz egyet és egy éves lesz, majd 3 és egyszercsak azt veszed észre, hogy soha nem mentek miatta sehova.
Sosem felejtem el, egyszer még gyerek nélkül voltunk egy wellness hétvégén 4-6 éves gyerekekkel ment a mellettünk lévő asztaltársaság. Nem tudtak viselkedni, szaladgáltak, kiabáltak, belenyúlkáltak a svédasztalos kajába (csak mint egy átlagos túlpörgött gyerek, aki izgatott az új ingerektől), anyuka idegrendszere felmondta a szolgálatot és rájuk ordított, hogy "eddig sem voltunk veletek sehol, ezután sem leszünk". Az az egy mondat mindent elmondott és akkor mi megfogadtuk, hogy nem járunk így, mert ebben pl. nem feltétlenül hárítható a gyerekekre a felelősség, hiszen ha sosem viszem ilyen helyekre, honnan tanulták volna meg, hogy hogyan kell viselkedni? Szóval kijelentettük, hogy mi menni fogunk. Majd kaptunk egy baromi nehéz babát... :D Hozzátartozik, hogy mi a gyerekünk előtt is szerettünk menni mindenfelé, fontosnak tartom, hogy ebbe ő is integrálódjon, de nyilván szem előtt tartva, hogy mindenkinek jó legyen. Ha valaki előtte sem ment, akkor nem kényszer, csak azért mert Pistiék szeretnek babával síelni, meg nélküle is, én nem fogok menni, mert sosem szerettem és nem is tudok.
válasza:Ilyen undok, gonosz emberekkel megszakítanám a kapcsolatot. Hiába család meg ,,barátok". A gyerekeddel semmi baj. Minden baba màs, az természetes, hogy a közelsègetekre van szüksège. Mikor baja van, bízik bennetek, és jelzi.
Ekkora babát nem bìznèk napokra senki màsra. Mèg òrakra sem. Ezere az emberekre meg soha az èletben. Elhanyagolnàk, bàntalmaznàk szàndèkosan a gyereked.
Egyèbkènt hordozókendőt, vagy karikás hordozót pròbàltatok màr? Ha elvan benne, akkor tömegközlekedèssel èrdemes egy próbàt tenni, hàtha ùgy bìrja a jövès-menèst.
válasza: válasza: válasza: válasza:A fiam az első 3 hónapban hasonló volt.
Már a kórházban végigüvöltötte azt a 4 napot amíg bent voltunk, de otthon is folytatta. Alig lehetett elaltatni, eszünkbe se jutott alvásidőben idegen helyre vinni, mert kizárt volt hogy aludjon. Otthon is 1 órás szenvedés volt az altatás MINIMUM. Babakocsiban nem maradt meg, volt hogy én már majdnem begolyóztam a lakásba bezárva, úgyhogy levittem sétálni, mindenki minket bámult mert a gyerek üvöltött én meg halál nyugodtan sétálgattam :D ( NAGYON kellett hogy a friss levegőn legyek, hordozni nem tudtam a fájós gerincem miatt).
Vannak ilyen babák, és nagyon csúnya dolog a családodtól és barátaidtól hogy más gyerekekhez hasonlítják a tiédet. Mintha valami idomítatlan kutyáról lenne szó...az meg nonszensz hogy a 3 hónapos mellől el akarnak küldeni 4 napra. Szerintem nagyon sürgősen tanuljatok meg a férjeddel kiállni magatokért meg a gyerekért, mert ez nem lesz így jó hosszútávon. Nyugodtan mondd meg hogy ne szóljanak bele, ez a ti dolgotok. Ha elkapatjátok, rosszul szoktatjátok az is a ti dolgotok, még csak magyarázkodni se kell hogy 4. trimeszter stb. Ti gyereketek, ti döntésetek, úgy csináljátok ahogy nektek jó.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!