Mit csináljunk, ha a család, barátok szerint "rossz" a babánk?
Érzékenyebb, sírósabb típus, de már az elejétől kezdve.
A kórházban is sokat sírt, nehezebben nyugszik meg.
Nem szeret babakocsizni, az autóban 5 perc után sír. Én vagyok neki a biztos pont, más nem tudja megnyugtatni, azt sem szereti, ha már veszi ölbe.
Hasfájós is, nem jó alvó, nincs sem éjszakánk, sem nappalunk.
Így nem annyira tudunk vele menni jobbra-balra, miatta sem, meg őszintén, én sem kívánom, hogy leutazzunk sírások közepette a Balatonhoz például, aztán ott is ugyanez legyen, sőt, még rosszabb, mert nehezen viseli a környezetváltozást. Nekem ez nem pihentető (próbáltuk még júliusban, katasztrófa volt maga az út is, meg az ottlét is).
A család szerint rossz gyerek, és nem tutujgatni kéne ilyenkor, meg úgy dönteni, hogy akkor sehová nem megyünk, hanem hozzászoktatni a mindennapokhoz, ahhoz, hogy nem csak itthon vagyunk.
Barátoktól is kapjuk a beszólásokat, hogy hát ez nálunk már lassan a 10. trimeszter inkább (az elején mondtam, hogy 4. trimeszter, engem igényel még 0-24 stb.). És hogy ezt mi rontottuk el, mert nem kell ennyire alkalmazkodni hozzá, megtanulta volna az elején, hogy az autóval való közlekedés a mindennapok része, felesleges sírnia.
3 hónapos, még nagyon pici. Nem hiszem, hogy egy 2 hetes gyereket trenírozni kellett volna, hogy igenis tanuljon meg a kocsiban csendben lenni...
Sógornőméknél szintén kisbaba van, ő 6 hónapos, teljesen a fiunk ellentéte. Csendben van, sírni igazán még nem is hallottuk, max. nyöszörög, ha már éhes vagy fáradtabb. Autóban, babakocsiban azonnal alszik, az éjszakákat is átalussza teljesen. Így ők most a nyarat végigutazták, lent vannak a nagyszülőkkel a nyaralóban, repülős nyaralást is bevállalták és mindig ők a "mérce", hogy bezzeg ők, vegyünk inkább róluk példát... Nekem ez valahol rosszul esik, mert tudom, hogy nem rossz a gyerekem, nincs olyan, hogy rossz baba, ő sem direkt szívat minket. De anyósom mintha ezt fel sem fogná, annak ellenére, hogy két gyereket ő is felnevelt.
Lesz pl. a párom szülinapja szeptemberben, mondták, hogy egy utazással lepnének meg minket, mert tudják, hogy kivagyunk már, fáradtak vagyunk, egy 4 napos útról lenne szó, fizetik az én részemet is. Mondtuk, hogy egyelőre ilyesmi nálunk még nem játszik, örülünk, ha a kéthetes nagybevásárlást elintézhetjük a babával sírás, megszakítás nélkül. Ja, hát ők úgy gondolták, hogy addig a fiunk náluk lenne, kicsit ők is babáznának, mi pedig szusszanunk egyet. 4 és fél hónapos lesz akkor, egyelőre még egy órára sem tudom másra hagyni, ilyen, hogy ottalvás nagyszülőknél nélkülünk napokra, gondolatban sem játszik. Elmondtam, hogy ez még korai, majd esetleg jövőre, láttam anyósomon, hogy nem tetszik neki. Utána hallgattuk, hogy a sógornőm ebből nem csinál ügyet, múltkor két napot elmentek a férjével esküvőre és a babát ott hagyták nekik, minek kell ennyire majmot nevelni a gyerekből.
Barátnőimnek elmeséltem, aztán mondták, hogy igazából ők sem értik, miért nem akarunk menni, ők már megőrültek volna a helyünkben az állandó sírástól, és hogy igazából azért találkoznak velem kevesebbet, mert gyerek nélkül két lépést sem teszek és már az ő fejük fájdul bele a sok sírásba, meg abba, hogy nézik, ahogy lila fejjel ordít a baba.
Most őszintén, tényleg mi csinálunk valamit rosszul?
Próbálkoztunk már többször, hogy anyukám/anyósom vigyáz rá, de nem tudták megnyugtatni, nem fogadta el cumisüvegből a tejet, nem tudták lefektetni aludni. Minden ilyen alkalom után csak többet sírt, nehezebben nyugodott meg még nálam is, mint amúgy.
Nekem is jól esne pár nap pihi, vagy akár egy olyan éjszaka, amit végigalhatok, de ez van, ez egy ilyen időszak és egyszer majd vége lesz, lesz jobb, próbálom így felfogni.
válasza:Köszönöm a válaszaitokat, bármilyen fura, de jó volt olvasni, hogy nem csak mi szívunk... :D
Baráti társaságban is van pl. egy ikerpár, 2 és fél évesek már, de anno 2 hónaposan síelni mentek velük + nagyszülőkkel, fél éves korukban már az amerikai nagyszülőkhöz utaztak ki két hónapra velük. Vagy másik kislány 5 éves, hozzák-viszik a szülők a baráti összeülésekre, a gyerek órákat alszik úgy is, ha összetolnak neki székeket és azokon ágyaznak meg neki, nem izgatja a társaság, hangzavar. Kicsinek is ilyen volt, baráti nyaraláson este pizsit adtak rá, úgy be a babakocsiban, aztán amíg vacsoráztunk, sétáltunk, ő az igazak álmát aludta.
Én is örültem volna, ha ezt dobja a gép, mert szívesen mozdulnék már ki akár a férjemmel kettesben is, de ez van. Nemhogy síelés, nyaralás, de egy sima délutáni fagyizás is logisztika sokszor. Repülőre felülni vele szerintem csak akkor fogunk majd, ha már tud beszélni, és megérti, mi történik.
Barátaink is jelezték már többször, hogy egy adott esemény pl. gyerekmentes és tudjuk jól, hogy ezt miattunk írták be a csoportba, mert amíg a fiunk meg nem született, az volt, hogy persze, hozza mindenki a gyerekeket, minél többen vagyunk, annál jobb. Most meg olvasom, hogy "a közjó érdekében ha megoldható, mindenki gyerekek nélkül érkezzen".
válasza:Az én kislányom is ilyen, viszont egy kicsit elgondolkodtató, amit írsz. Nem azért, mert a gyereked "rossz baba", hanem mert ha a teljes környzetedtől az a visszaigazolás, hogy túltolod, akkor lehet érdemes azon elgondolkozni, hogy esetleg igazuk lehet-e és tudsz-e valamin változtatni. Nem miattuk, miattatok!
15 hónapos a kislányom, még mindig extra érzékeny és több emberes sokszor, de úgy 8 hónapos koráig volt igazán brutális. Ugyanaz, amit leírsz kb. Ennek ellenére, mi mondjuk mászkáltunk vele erre-arra, mert értem, hogy a gyerek igénye az, hogy otthon üljünk a négy fal között összetapadva, de a gyerek igénye az is, hogy egészséges lelkületű, normális anya nevelje fel és ha itthon ülünk a négy fal között állandóan, akkor ez az igény nem tud kielégülni, meghülyülök. Továbbá a gyerek érdeke az is, hogy lassacskán beillesszük az életünkbe, ami azzal jár, hogy megyünk vidékre a nagyszülőkhöz, jönnek ők, vigyáznak rá pár órát, elmegyünk bevásárolni, ha kell, sétálni, akkor is, ha cipelnem kell 5 perc után, mert ordít a babakocsiban, stb.
Ez nem azt jelenti, hogy nem figyelem az igényeit, sőt... Pl. olyanokat figyeltem meg, amiket más, nyugis gyerek szülője valószínű nem, mert nem szorul rá. Tudom pl., hogy délelőtt nyugisabb az autóban, ha el kell ugranunk valahova, akkor megyünk. Ha hosszabb útra indulunk (1+ óra), akkor ebéd után, alvásidőben megyünk, mert akkor hajlandó aludni az autóban viszonylag pihentetőbben és nyerünk legalább 1-1,5 óra csendet, nyugalmat az út alatt. A babakocsiban pl. délutáni alvás után volt nyugisabb, bármikor máskor már akkor ordított, amikor beletettem.
4 hónapos korában országon belül nyaraltunk. Nekem jót tett a környezetváltozás, neki pedig az tett jót, hogy az én lelki állapotom javult. Iszonyat jól alkalmazkodott, pedig rendesen be voltam parázva, hogy biztosan jó ötlet-e ez, de az itthoni létünkkel ellentétben, egy kisimult, nagyokat alvó baba volt, aki még a babakocsiban is elbóbiskolt egyszer, pedig soha előtte, meg azóta is egy kezemen megtudom számolni... Csak pislogtunk, hogy ugyan kinek a gyerekét hoztuk magunkkal!?
Szóval szépen apránként érdemes feszegetni tényleg a határokat, én úgy látom. Mondjuk napokra még mindig nem hagynám senkire, bármennyire is tudom, hogy anyu is eltudná látni és imádja.
Szóval első nekifutásra lepontozandónak tűnik ugyan a hozzászólásom, inkább segítő szándékú, mert nekem is egy csomó ahha élményem lett, amikor hajlandóak voltunk kimozdulni az itthoni komfortzónánkból. Ezek a tapasztalások jót tesznek, önbizalmat adnak és bizony meg is ismered közben a gyereked minden rezdülését. Még pici, nem rontottatok el semmit, ezt inkább csak a jövőre nézve tanácsolom. Bármennyire is komfortosabb, ne rendeljétek alá mindenben a saját igényeiteket a babáénak. És nem, ez nem azt jelenti, hogy mostantól napi 3x1 órát kell üvöltetni a babakocsiban, ezt csak a kötekedők kedvéért mondom... :)
válasza:Nincs a babáddal és veled sem semmi baj! Viszont a kornyezeteddel annál inkább... Nem úgy kellene segíteni, hogy elkuldenenek titeket baba nélkül napokra, hanem pl fozhetnenek, segithetnenek a hazimunkaban, ilyesmik...
Az én kislanyom is ilyen baba volt, de soha senki nem mondta rá hogy rossz, vagy mi csinálunk valamit rosszul... Az ő igényeire reagaltok és ez a legjobb, amit most tehettek, később könnyebb lesz vele, hidd el. Nálunk kiderult hogy szenzoros, így ez magyarázta az első hónapokat is, de persze ez nem azt jelenti h minden baba az. A második gyermekünk meg egy kis nyugodt, mosolygós, jó alvos csöpp, pedig mindent ugyanúgy csinálunk. Szóval ha érdemben nem tudnak segíteni, inkabb valahogy állítsd le őket, hogy nem is szóljanak bele..
válasza:Nem arról van szó, hogy alárendelnénk az igényeinket mindenben, de őszintén, én sem vágyom úgy beülni egy étterembe, hogy tudom, max. 10 percen belül állhatunk fel, mert a baba vörös fejjel fog ordítani valami miatt... Ugyanez van a sétákkal, próbáltuk a mózest, az autós hordozót, a kendőt, nem szereti egyiket sem. A vége mindig az, hogy vigasztalhatatlanul sír.
És így nekem sem tesz jót a kimozdulás, mert csak rosszabbul jövünk haza, mint ahogy indultunk, utána meg már a maradék napunknak is annyi, mert akkor minden baj.
válasza: válasza:A nagyomnál az első négy hónapról nem sok emlékem van, annyira fáradt voltam. Gyakorlatilag állandóan kézben volt és vörös fejjel üvöltött.
Kitartás, idővel jobb lesz.
válasza: válasza:Letojnám, mit mondanak, és nem vállalnék be baba nélküli utazást.
Gondold el, akik így vélekednek, mit csinálnának a gondjaikra bízott babával. Rémes belegondolni!
Hallgass az ösztöneidre!
Egy ilyen babánál csak rontana a helyzeten, ha eltávolítanának tőle, vagy te kezdenél ridegtartásban "gondozni" őt, hogy neked könnyebb legyen.
Az én kisfiammal sokkal könnyebb az élet, de ha épp nyűgösebb napján látták a nagyszülők, és okoskodtak, megmondom a véleményem. Próbálták nálam is beállítani, hogy nem normális, hogy 2-3 hónapos baba sír, ha nem lát. A francokat nem! Apám szerint hadd sírjon, amíg velük van, én meg nyugodtan egyek a konyhában, mikor náluk vagyunk. Megmondtam, vagy ott lesz velem, amíg eszek, és lát, tehát nyugodt marad, vagy nem eszek egyáltalán. Felfogták.
Keményebben állj ki magatokért! Azért mernek a rokonok meg a barátok így belepofázni a dolgaitokba, mert tudják, hogy megtehetik. Udvariasan is el lehet küldeni melegebb éghajlatra őket. Ha meg mégis sértődés van: az ő bajuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!