Ha a kialvatlanság betegségekek, problémákat okoz, miért vállalnak több gyereket is az emberek, miért akarják újrakezdeni az éjszakázást?

Valaki jobban bírja a kialvatlanságot, más kevésbé. Ez így van gyerek nélkül is.

Azért vállal második/többedik gyereket, mert az a gyerek ad is, nem csak elvesz és a kialvatlanság nem egy életre szól, csak néhány évre, vagy szerencsésebbeknek néhány hónapra.

Az első gyerekünk 6 hónapos koráig azt mondtam, hogy én ezt soha többé... Aztán változott a véleményem, mert úgy éreztem ekkora áldozat belefér. A második után viszont azt mondom ezt már tényleg soha többé. Rosszabb alvó, de az is hozzá tartozik, hogy soha nem is akartam három gyereket. Kettőt igen.

Szerintem mindenkit megvisel valamilyen szinten.

Gyereket pedig nem azért vállal az ember mert az tiszta rózsaszín felhős mámoros boldogság ☺️

A sok álmatlan éjszakáért kárpótolnak a gyerekek pl most is tánc/ének előadást tartanak nekem.

Borzasztó hamisak, és irtó cukik 😂

Egyrészt nem mindenkinek olyan rossz, mint azoknak, akik az interneten panaszkodnak. Azért az viszonylag ritka, hogy valaki kiírja, neki milyen jó és könnyű, itt gyakorin is meg úgy általában a fb-csoportokban is inkább a problémákról van szó, sorstársakat és segítséget kér az ember, nem vagizni akar, hogy neki ez mennyire laza. Persze van ilyen is néha, de annak nem túl jó a fogadtatása jellemzően :D

Másrészt meg ez átmeneti. Simán lehet, hogy mire jön a következő baba gondolata, már túl van az ember ezen az időszakon, és az emlékek megszépülnek. Nem a rossz dolgokra emlékszel vissza a gyerekekkel kapcsolatban, legalábbis nem szívesen :D

Harmadrészt meg minden gyerek más, simán benne lehet az emberben, hogy _hátha_ nem lesz olyan vacak, mint először. És amúgy tényleg sokszor van olyan, hogy a második (harmadik, többedik) gyerek sokkal könnyebb típus, mint az első volt. Vagy pont fordítva, persze ez is előfordulhat :D De az ember alapvetően szereti a gyerekeit, akkor is, ha nehéz velük. Ha több gyerekre vágyik, akkor a nehéz időszakokat is átvészeli velük. Én legalábbis egyáltalán nem bánom, hogy már lassan 3 éve nem pihentem ki magam, és még legalább ennyi ideig nem is fogom, mert bár nyilván abban a pillanatban, amikor felvernek a gyerekeim a legmélyebb álmomból, elmormogok pár válogatott csúnya kifejezést a bajszom alatt, azért igenis örülök neki, hogy vannak és igenis úgy gondolom, hogy minden befektetett energiát és nyűgöt megérnek. Harmadikat mondjuk nem szeretnék, de ha véletlenül bekopogtatna a gólya vele, akkor örömmel fogadnám őt is.

Biztos erősebb a gyerek utáni vágyuk.

Nekem fontos az egészségem, nem vállalok másodikat. 😁

Van akit nem visel meg 🤷‍♀️

Volt aki azt írta h elaludt állva a buszon, de nem érzete vészesnek h tanul kisbaba mellett.

Más anyuka babaklubban mondta h 2-3 ébredés a gyerekkel semmi gondot nem okoz neki.

Én nekem pl. tényleg betegségeket okoz a kialvatlanság.

Rossz alvó a kislányom (1,5 éves), nem extrém rossz, szóval ennél van még durvább és összességében életben vagyok, nem szédelgek, nem esek össze, nem alszom el ülve.

De tényleg szörnyen alszik és engem borzasztóan megvisel.

Folyamatosan kijön rajtam afta, herpesz, ekcéma, emésztési problémák (inkább hasmenés, mint rendes széklet), hüvelyi fertőzések és a legrosszabb, felfázás, amire fájdalomcsillapítót is kell szednem ha eldurvul.

Nekem nem lehetne mégegy gyerekem, mert ha ennél is kevesebbet aludnék és kevesebbet pihenhetnék napközben, akkor biztos h kórházban kötnék ki (így is orvosokhoz rohangálok hónapok óta, hogy a tüneteim csak stressz okozta panaszok vagy rendesen beteg vagyok-e).

Sokan vannak ugyanígy, de bevállalják a több gyereket, mert valamiért kell. Hatalmas hiányérzet van bennük, ha nincs meg a kellő létszám és inkább tönkremennek bele, de legyen elég gyerek. Mert kell a testvér, ha anya belerokkan, akkor is.

Inkább meggyőzik magukat mindennel és félretolják a testi tüneteket.

Ha kis korkülönbségget akarnak akkor "legalább hamar túlleszünk az éjszakázásokon"

Ha nagy a korkülönbség akkor meggyőzik magukat, hogy jah hát sz.r az eleje, de egyszer végetér.

#2 vok.

3 évesek az ikreim a nagylány 8 éves.

Hihetetlennek tűnik de ez a sok szeretet amit kapok tőlük, azok a pillanatok mikor cukiskodnak, tényleg feledtetik az a temérdek hisztit, amit leművelnek😅

#6 én valóságosan küzdöttem ezzel az elején.

A baba konkrétan fájdalmat okozott.

Fájt a szoptatás, a cipelgetés (császár), a nemalvás, fájt ébren lenni, fájt vérhigító (21 napig vagy meddig..).

Napi szintű terhelés és fájdalom volt az életem.

Pszichologushoz jártam, mert nem tudtam szeretni a babámat.

Hogy szeressek valakit, aki kizárólag elvesz és csak fizikai, mentális szenvedés és fájdalmat okoz.

Jelenleg is hatalmas fizikai és mentális leterheltségben vagyok (én írtam h megbetegített a nemalvás)

DE

Most már nem kisbaba, aki semmit nem reagál semmire és kb csak arra képes h megtépjen.

Hanem másfél éves kislány, akinek vannak érzései, gondolatai, kívánságai, félelmei, örömei, van igazi szeretet nyelve, egy igazi kicsi ember.

Ki ne tudna szeretni egy gyereket, aki odamegy hozzá és szeretet teljesen megpuszilja, elalvás előtt átöleli a nyakát, ha fél akkor belékapaszkodik és olyan feltétlen bizalommal bízik benne, hogy belesajdul a szíved.

Az ember a saját párjára is tud olyan mérges lenni, hogy szíve szerint kivágná az ablakon.

A düh érzése egy dackorszakos 2 éves felé is ugyanolyan, mint a párod felé aki megint h.lye.

A méreg elmúlik és csak azok a dolgok maradnak, amiért szereted a másikat.