Megér nektek minden fáradságot, (éjszakázást) kialvatlanságot, a gyereknevelés?

Nyilván óriási mákunk is volt, de jó alvó volt mindhárom. Így az első pár hét totális káosza után azért egész jókat aludtunk.

A középső dackorszaka és most a nyolcadikos felvételije jobban megviselt, de mire dacolni kezdett, már megvolt a harmadik, iskolába járnia meg mindenkinek muszáj lesz még egy darabig, így már nem tudom meggondolni magam. :D Nem, csak viccelek, én egyáltalán nem bántam meg, jó móka a családom :)

Együtt aludtam a babával (egy nagy, közös ágyban, de a babaöböl is jó), így nem voltam kialvatlan. (Csak az első két hétben, míg úgy nem döntöttem, hogy jobb lesz együtt aludni. Vagyis nem döntöttem, csak elaludtam a babával szoptatás közben a nagy ágyban, olyan fáradt voltam már.)

A következő gyerekemmel nem fogom megvárni a végkimerülést, kezdettől együtt fogunk aludni. Biztonságosabb is, mert hullafáradtan, nem tervezett együttalvás esetén azért lehet ennek veszélye.

Hat igazabol 1 eves korig mindharom gyerekem angyal volt. Evett aludta nyugi volt sirni alig sirt, nem voltak szepasak, kipihent voltam, ejjeli szopirol gyorsan lejottek. A fogzas nemi nyaltoblet es pici nyuggel megoldottul. Betegek egyaltalan nem voltak (oke azota sem igazan)

Aztan elkezdtek jarni es borult minden 😁 mindharom akkor romlott el. 🤣