Mikor kezdett el foglalkozni a babátokkal a férjetek?

Nem kellett idő. Aznap amikor hazahoztuk az első gyerekünket biztosabb kézzel fogta és ügyesebben tett vett körülötte, mint én, pedig pont ugyanannyi, konkrétan 0 tapasztalata volt mint nekem.

Persze később mivel napközben én többet voltam, a "specifikus" dolgokra (mi jó konkrétan a mi gyerekünknek, mit és hogy szeret) én jobban ráéreztem, de mindig hajlandó volt megtanulni.

A kórházban reggel 8-tól este 8-ig velünk volt és míg én pihentem addig ő látta el a gyereket, tartotta, csodálta, altatta, pelenkázta. Otthon pedig felesben láttuk el, majd miután visszament dolgozni, ugyanúgy kivette a részét munka után.

Aztán mégvazt is megmutatta hogy milyen csodálatos apa és partner mikor kórházba kerültem, és majdnem otthagytam a fogam.

Egyedül látta el tökéletesen.

Ha az elejétől engednék a nők hogy az apa igazi szülője lefyen a babának, akkor nem jönnének azzal a kifogással, hogy "nem tudok mit kezdeni a babával, majd ha már játszik".

A születése napján.

Előtte nem sok mindent tudott vele kezdeni

Már most érzem, le leszek pontozva 😅🙈

Nálunk a férjem első naptól ott volt. Volt, hogy fürdette, volt hogy csak fogta míg főztem.

De csak úgy,ha ott voltam. Egyedül kettesben hagyni őket úgy 1 éves kor után tudtam a fiammal. Lányom most 12 hónapos, ugyan ez. Kb 2 hónapja volt először, hogy hármasban maradtak 2 órára. Hiába próbálkozik a férjem,a kicsi részéről ordítás még mindig rövid idő után ha nem vagyok ott.

Valahogy olyan fura a kérdés babátokkal férjetek nem az én babám hanem a MI babánk és ez nem kötözködés, hanem alapvető hozzá állás is lehet :)

De amúgy én császáros voltam és én akkor jöttem rá milyen puhány vagyok😅 az első naptól övé volt a fürdetés mert nem éreztem biztosnak a tartásomat plusz félig behajolva kellet megoldani még most is ő fürdeti ez az ő programjuk addig legalább én is tudok ezenkívül pelus csere egyértelmű ha ép otthon van ő is. De amúgy az elején volt egy bő hónap amikor minden este orditott ott felváltva “szenvedtünk” vele, hol az egyikünk sétált hol a másik. Vagy ha fél/1 órára elmentem boltba. Hozzátáplálásnál is megeteti szívesen. De azért őt is noszogatni kell néha… amugy minél nagyobb a baba annál egyszerűbb neki is.

Az első perctől, ahogy hazajöttünk. Eleinte kicsit bénácskán fogta, hajtogatta pelenkacserénél, fürdetésnél, de segítettem neki, hagytam és szépen belerázódott. Nekünk is nulla tapasztalatunk volt babákkal, az a két nap előnyöm volt, amit a kórházban töltöttünk.

A fürdetés azóta is minden este az övé, egy kezemen megtudom számolni hányszor fürdettem én. Mindent megcsinál körülötte, sokkal türelmesebb vele, mint én. Gond nélkül kettesben is hagyom őket.

Azt észrevettem, hogy amit először kell vele csinálni, azt rámhagyja (pl. orrszívás volt ilyen legutóbb), de nézegeti, erőt gyűjt lélekben és utána már simán megcsinálja ő is. :D