Ti mikor kezdtetek el tudatosan "foglalkozni" a babátokkal?

Ezt a "fejlesztő" szót én nagyon nem szeretem. 7-8 hónapos babával már sok mindent lehet csinálni. Leginkább az olyan játékokat, melyek a kölcsönös interakciót segítik. Pl kukucs játék, mutogatás (mindent megmutatsz neki és megnevezed, ha érdekli), tükörben bohóckodás, ölbéli játékok, höcögtetés, mondókázás.

Lehet finoman birkózni, a sok összenevetés, hancúr nagyon jó.

Könyvben mutatás baba függő, de még picit korai. A legtöbb babát jobban érdeklik még a könyv fizikai sajátságai, a lapjai, mint a tartalma.

Nagyon jónak tartom, ha a baba minél több anyaggal megismerkedik. Textíl, fém, fa, kavics (ne vegye a szájába), homok (szintén szigorú felügyelettel). Nyáron lehet pacsáltatni egy kis vízzel. Ezt is imádják.

Mi a születésétől kezdve.

Tényleg, nem csak írom.

Hiszen amikor ébren volt, akkor ringattam, énekelgettem, mondókáztam neki, a testkötelség mellett hallotta a nyelvet, a ritmust és sosem hittem azt, hogy "jajj felesleges beszélni a babához, úgysem érti!"- mert ezzel nagyon nem értek egyet.

Nagyon tudom ajánlani Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem című könyvét.

Mi kétnyelvűek vagyunk (apa más nyelvű, más állampolgár)- így nálunk pl tudatos volt a két nyelv (angol-magyar) használata is.

Semmiről nem vagy elkésve tényleg.

Ilyen korban mi már bőven adtuk a kicsinek a csörgős-zörgős textilkönyveket (tudod, amiben duda van, meg különböző anyagok- benne egy-egy sor ritkusos versike- és igen, foglalkoztam vele. Leültem mellé, ölbe vettem, tanítottam lapozgatni (kiszedtem a szájából:), mondogatta, hogy miket látunk, sokszor kitaláltam valami sztorit hozzá vagy ha eszembe jutott valamelyik nyelven arról a képról, állatról tb. egy gyerekdal vagy mondóka, akkor elmondtam neki.

6+ hó után már körbevettem mindenféle villogó-zenélő, húzós-tolós, ún. "interaktív" játékkal (most ez nagyon divatos kifejezés:), mint pl. a Fisher Price telefon vagy a sütifaló vagy a Vtech kisautók, klasszikus zenét játszó Fisher Price montessori rakosatós csillag stb.

Az elején persze csak a fényeket nézegette vagy "csak" húzta-vonta- ledobta-ledöntötte, de ez nem baj, sőt.

Ezzel is alakult a finommotirikája, felfedezett, rácsodálkozott dolgokra.

Persze nem muszáj ilyen drága fejlesztő játékokat és könyveket sem venni (az ajánlott könyvben jó házi praktikák is vannak), de nálunk tényleg hasznos, strapabíró darabok voltak- szerintem megérták az árukat.

A kisfiam már lassan iskolába készül- hiszem, hogy a mese, az olvasás és a könyvek szeretete már ilyen pici korban alapozódott meg nála, pont ezekkel a kis textilkönyvekkel, majd a kinyit-becsukos kartonlapozókkal stb.- biztosan gyermektípus függő is, de korán rendszer lett abból nálunk, hogy van ideje a játéknak, a közös dolgoknak, van ideje az önálló felfedezésnek (természetesen ott voltam mellette, a közelében, de nem nonstop "foglalkoztattam", hanem hagytam, hogy ő is bogarásszon).

A mai napig ez jól működik és nem kell azon küszködni, hogy értelmes, önálló elfoglaltságot találjon magának- pl. színezzen vagy mesekönyvet lapozzon, miközben én pl. befejezem a főzést.

Én úgy gondolom, hogyha foglalkoznak egy gyerekkel, az bármitől fejlődik meg minden játék,ami érdekli az fejlesztő.

Konkrétan nem követtem semmilyen pedagógiai módszert, én inkább arra mentem, hogy valami "értelmessel" foglaljam le amitől én se unom halálra magam.

Nálunk a jelnyelv lett a nyerő, nagyon szeret jelelni, és ennek következtében már jobban megértettem mit akar mielőtt elkezdett beszélni.

Fejleszteni nem tudom mennyire fejlesztette, de sokat jelentett az anya-baba kapcsolatban, meg jó időeltöltés volt, nagyokat nevettünk a vicces jeleken.

Most olvastam amúgy nemrég, h a jelnyelv használat a későbbiekben 10%-al növeli az iskolai teljesítményt, szóval lehet h hasznos volt, bár nem ez miatt csináltam, főleg h csak utólag olvastam erről:)

Ezenkívül még zenét szeret hallgatni, abból szoktam mindenfélét betenni az biztos fejleszti a zenei hallásást. De ebből sincs konkrét "fejlesztési koreográfia".