Férjed/ párod mikor tudott úgy igazán foglalkozni a babátokkal?

Az én férjem is így volt vele. Aztán ahogy nőtt és már lehetett dögönyözni birkozni vele szívesen foglalkozott a gyerekkel.

Persze előtte is ölbe vette és segített amit tudott de mindig azt mondta nem tudja mit csináljon vele...

Fél éves kor után indult be igazán...

3 éves és 1 éves fiúk anyukája

Ez jellemző az apukákra :-) ,hogy azt várják,hogy nagyobb legyen a gyermek,hogy már jobban lehessen vele kommunikálni,játszani,férfias dolgokra felkészíteni.

Legyél türelmes meg fog érni az apa-fiú kapcsolat idővel.

Az én férjem nagyon gügyögős volt a gyerekeinkkel,sőt én már nem voltam hajlandó a kissebbiket ugyanúgy elrontani mint a nagyot,de ő akkor is vitegette a vállára fektetve,pelenkázik is :-).

Viszont alig van itthon sajnos.

Az első perctől kezdve kivette a részét mindenből, örömmel. De igazán akkor tudott mit kezdeni a gyerekekkel, amikor 1 évesen a gyerekek lettek "apásak": amikor hazaért munkából, a gyerkőc pedig odatotyogott hogy vegye fel, na azámára azt hiszem ott kezdődött a szerelem - mindegyik gyereknél... Amíg meg nem tanultak járni, addig igazából az én pici fiaim voltak, azóta apáé :-D

Meglátod, majd le sem lehet vakarni őket egymásról...

3 fiú anyukája

Az elejétől kezdve mind ekttővel, sőt sokkal többet ringatt őket mint én

Hál istennek a focit meg utálja:-))))

Nálunk 2 évesen jött el az idő. Most hogy már beszél,szobatiszta, sokkal jobban elvannak. Hétvégén mikor apa egész nap itthon van, szinte csak Ő van lányunkkal. Játszik vele, sétálnak, Ő fürdeti (minden nap) stb. Én meg csinálom a házimunkát.

Ennyi idősen, mint a te fiad, a kezdeti lelkesedésen kívül (egy hétig mindent ő akart csinálni), párszor rakta tisztába, és néha elaltatta.

Nálunk ez úgy alakult, hogy már az első naptól kezdve foglalkozott vele. Pelenkázta, etette, öltöztette. Közben mindig beszélt hozzá, énekelgetett neki.

Aztán ahogy nagyobb lett, rázogatta neki a csörgőket, cserélgette a játékokat. Kivitte sétálni, vagy bent a lakásban mutogatott neki dolgokat.

És most kicsit meg van akadva, mert most már tényleg játszani kell vele. 8,5 hónapos, ül, feláll, bútor mellett lépeget. Figyelni kell rá folyton, az egyik szemem mindig rajta van. De most már olyat kell játszani vele, ami le is köti. Sütifaló bödön, FP tanuló asztal, mesekönyvben a képek nézegetése. És ezekkel most gondban van a férjem. Fura neki, hogy nem marad ott a gyerek, ahová leteszi, és hogy nem köti le egy csörgő vagy egy rágóka. :D

Szóval ő most gyakorol.