Akinek nincs segítsége (max a férje)mennyi idő múlva érezte,hogy jöhet a következő baba?

Nekem első fiam a többemberes baba mintapéldánya volt, viszont én mindig két gyerekkel képzeltem magam, talán a hármat sem vetném el más körülmények között.

Én szeretek tanulni arról, hogy lehet könnyebben utat találni a gyerekhez, így csak az eleje volt agyvérzés, amikor a fizikai problémái végett sírt 0-24, most hogy majdnem 2 éves, és páros lábbal tapossa a dackorszakot, már nem érzem nehéznek. Néha unalmas, de tűrhető teljesen a nehéz nap is. Pedig látom, hogy ezerszer akaratosabb, és makacsabb a többi átlagos gyerekhez képest, de ez nekem legalább már csak egy szellemi feladat, nem az, hogy életben maradjak alvás nélkül.

Összesen 2 év 2 hónap lesz közte és a kicsi között, de állok elébe. Ez maximum egy-két durva év lesz, utána intézménybe járnak majd, stb. Én egyszerűen így akartam, korom miatt nagyon örülök, hogy sikerült ilyen hamar, így dolgozni is vissza tudok menni majd. Nálunk sincs extra segítség, de én akkor se tudom elképzelni, hogy ne két gyerekem legyen.

Nekem van némi segítségem, de nem sok. Anyukám néha hétvégente, meg van baby sitterunk, aki munka miatt kell.

Én nagyon hamar visszálltam dolgozni (kereken 7 hónapos volt a kisfiam) mert speciális beosztások miatt meg tudtuk a férjemmel+baby sitterrel oldani.

4 éves múlt a kisfiam kb, amikor teherbe estem, bár nem gondoltuk hogy elsőre sikerül megint. Úgyhogy köztük majdnem kereken 5 év lesz.

Nekem ez így ideális. Sőt, néha azt érzem 1-2 év még belefért volna lehet. (Igaz én is idén töltöm a 35-öt, nekem max 37-ig fért volna bele a fejembe)

A segítség számomra szinte kivetel nélkül a munka miatt jött, szóval sok időt nem tudtam így sem pihenni. De dolgozni viszont nagyon szeretek, szerencsére a férjem is támogat, nálunk ez igy teljesen jó volt, hisz tulajdonképpen 4 évet dolgozok is a 2 gyerkőc között és az 5 évet kb minimumnak érzek, mint korkülönbség.

Nekem az is óriási megkönnyebülés volt, amikor 2,5 évesen bölcsit kezdett, és már egy év ovi is lement. Tulajdonképpen bőven középsős lesz az oviban mire megszületik a kistesója (most várjuk). Én két picivel biztos nem bírtam volna, nekem az idegeim nem alkalmasak erre 😅

Egyébkent a “nagyobbik” nekünk is irgalmatlan hasfájós volt, akkor azt mondtuk többet nem is vállalunk. 😳😃

De végül ő egy nagyon klassz kissrác lett, aki amugy kárpótlásul 3-4 hós korától 95%-ban minden éjjelt átalszik, úgyhogy abszolút nincs okom panaszra. Nehezen is engedem el a “jóvilágunkat” :) de persze közben örülök is a babának.

Harmadik nálunk is kizárt egyébként.

Nem egyszerű, az biztos. Hasonló dolgokon mentem keresztül, engem is ellöktek a szüleim maguktól. Nekem egy 5 éves gyerekem van, kislány több emberes most is. Amikor baba volt, semmi segítségem nem volt. Apa a következőket csinálta: wellness, sport, mindent egyedül. Ha már pár hós volt,max annyi szabadidőm volt, hogy ügyet intézzek... Utána elmentem újra dolgozni, ott 20 perc szabadidőm maradt addig, amíg a munkahelyről bölcsöbe mentem a gyerekért. Biztos vagyok benne, hogy nekem szülés utáni depresszióm volt, amit apuka a különmenéssel orvosolt és mehettem albérletbe, mert övé volt a ház. Nagyon sok mindenen keresztülmenten, mert utána volt olyan kapcsolatom, ahol szerettem a másikat, szerettem volna vele családot, de ő nem szeretett viszont, mert visszamondta az esküvőt, amikor a ruhám is megvolt. Utána találkoztam a most már férjemmel, akinek elmondtam, hogy ha el akar venni, akkor úgy vegyen el, hogy nekem összetörték már a szivem és képtelen vagyok úgy szeretni már mást és gyereket sem akarok többé, mert a kislányom mindenkit kiakaszt fél óra alatt. Szeretjük nagyon, és ő is sokszor látja, már a kislányom is, amikor nekem is sok és magától segít és szól a férjemnek, hogy segítsen.

A kislányom 2,5 éves korára egyébként teljes fásultságot éreztem. A gyerek apja a fejébe vette, hogy a gyerek kb öt éves koráig semmi nyaralás. Volt olyan, hogy le volt foglalva szállás, a gyerek sírt hátul a kocsiban, és az apja fél úton visszafordult , hazamentünk. Én sem érzem magam készen egy másik gyerekre. Én teljesen összetörtem, mert 2 hónapja műtöttek endoval is, ami a császár miatt lett és igazából se hormonterápiát, sem gyereket nem akarok. 34 éves vagyok egyébként és ha egy gyerekem marad, akkor egy gyerekem marad.