Akiknek a férje este ér haza a gyerekhez, az a gyerek előtt is így és ennyit dolgozott?

3 műszakban volt a gyerek előtt is. Egy hét délelőtt, egy hét délután, egy hét éjszaka.

06:00-14:00,14:00-22:00,22:00-06:00

Szakács volta férjem a gyerek előtt is.

Havi 15 nap szabad, és havi 15 nap reggel 9-től éjfélig nem láttam.

Igen, volt elég minőségi időnk együtt. Főleg, hogy én is vendéglátós voltam, így sok szabadnapunk volt együtt.

Most 5 éves a fiunk, már egyikünk sem vendéglátós. Mindkettőnknek H-P 7-17 óra a munkaideje nagyjából. SZóval váltottunk "család üzemmódba". Ez a gyerek miatt jó.

Bár nálunk a helyzet egy kicsit másabb, mint annál, aki pl. egy multinál dolgozik, de azért leírom . :)

A férjem zenész, így az esték/hétvégék/ünnepek általában foglaltak (én pedig 8-tól 16-ig dolgozom) Ilyen volt megismerkedésünkkor és házasságban is. Mi erre az életre rendezkedtünk be. Megtanultuk, hogy nem csak vasárnap lehet rántotthúst enni, vannak programok hétköznap is+amikor csak tehettem elmentem az előadására. Lehet, hogy kevesebb időt töltünk együtt,de legalább az minőségi és nem tespedünk a tv előtt. Most jön a baba. A délelőttjeit szabaddá tette, az estéket meg valahogy kibírjuk addig, amíg a pici elég nagy nem lesz a koncertlátogatásokhoz. Nekünk ez így megfelel. Ebben a kevés együtt töltött időben 3x többet foglalkozik velünk, mint azok a férjek, akik 8 órában dolgoznak és délután otthon vannak(legalábbis az ismerős anyukák elmondása alapján)

Szóval szerintem csak hozzáállás kérdése.

Igen, van ilyen. Sőt mondok jobbat nálunk mindketten összevissza dolgoztunk. Ő rendőr, én meg eü szakdolgozó az egyik "szuper" kórházban.

Sokszor napokig nem láttuk egymást,vagy csak aludni láttuk a másikat, pedig egy lakásban élünk.

Ha minőségi jó kapcsolatot csak azok tudnának kialakítani, akik hivatali munkarendben dolgoznak (8-16-ig), akkor az emberiség pusztulásra lenne ítélve,ugyanis ők vannak kevesebben.

Gondold végig: áruházi dolgozó, pénztárosok, vendéglátósok, sofőrök, mozdonyvezetők, kórházi dolgozók, rendőrök, tűzoltók, sarki fűszeres stb.

Egyszer mikor csak mész haza munkából 4-kor gondold át hányan dolgoznak "érted". Persz csak képletesen érted. De csak amíg hazáig eljutsz, találkozol a bkv sofőrökkel, bemész a boltba, látod a mentőt, ahogy épp valahova tart sietve. Aztán este rájössz, hogy nem vettél valamit, gyorsan még elszaladsz a közeli boltba. Este még elmentek moziba, ahol szintén dolgozik a pénztáros, akitől a popcornt veszed, a jegykezelő, a takarítónő. A végén még beszaladtok egy mekibe...

Szóval az én véleményem az, hogy nagyon szívesen dolgoztam volna én is csak 4ig, meg a többi kollégám is, csak nem tudom mit szólnának a betegeink.. :) de hidd el a minőségi,jó kapcsolat lényege nem abban rejlik, hogy minden délutánunk közös-e.

És attól még, hogy apuka nincs, vagy nem mindig van otthon fürdetésre még lehet kiváló férj, családapa és segíthet másban is.

Persze elfogadom ha valaki ezzel nem tud azonosulni. És élből kizárja egy kapcsolat lehetőségét hasonlóan dolgozó emberekkel. Nekem is ment emiatt tönkre kapcsolatom, hogy nem bírta az én váratlan helyzeteimet, hogy mondjuk 8 órára volt beosztva aznap, de végül 12, vagy 24 óra lett belőle. Aki menni akar menjen is!

Előtte is reggel 8-9 óra körül kezdte a munkát és este 6-7 fele fejezte be de volt, hogy éjfélig dolgozott.Mivel együtt dolgoztunk így nem lepett meg, hogy a babánk születése után se változott a felállás.

Arra pld ügyel, hogy fürdetésnél ott legyen.Napjában többször hazaugrik és úgy rendezi a napjait, hogy szükség esetén lehessen rá számítani.Viszont mivel vállalkozók vagyunk így azt is megértem ha valami közbejön neki és későn ér haza.

Szerintem az utóbbi évben annyi változott, hogy nem tudunk úgy együtt tölteni idő kettesben ahogy mindketten szeretnénk.Nálunk a baba nagyon aktív.Nappal keveset alszik és éjjel 1-2 óráig rengetegszer ébred úgyhogy ilyenre nincs lehetőség, hogy leülünk a nappaliba és mondjuk órákon keresztül beszélgetünk vagy nyugiban romantikázunk.Az első hónapokban szülés után ezt nehezen viseltük viszont mindketten iparkodunk minden kis időt kiélvezni egymás mellett és átlendültünk a nehézségeken.Most már az első év után családdá rendeződtünk, de kellett hozzá idő.:)

Ez igaz kb az összes nyugati társadalomra. Viszont kár ide keverni a válást, ugyanis az okokat nem tárja fel a ksh. A statisztika nem arra utal, hogy a munkarend miatt válnak a házasok.

Ez egy más téma, amit hosszan lehetne fejtegetni, hogy került előtérbe az ego a fogyasztói társadalmakban és hogy tűnik el az egymás iránti tolerancia.

Egyébként számomra a válás nem ördögtől való. Attól még lehet valakinek minőségi, jó kapcsolata és később házassága is, még akkor is ha végül válnak. Az, hogy valami tönkremegy, még nem jelenti azt, hogy az egész rossz volt.