Ismerősök "fárasztó" kérdései? Ti mitől másztok a falra?

2,5 éves a nagyobbik fiam, a másik most lesz 1.

A nagyobbikra kérdezik : Még nem jár bölcsibe? Nem adod bölcsibe?(Mivel mindennap velem látják, láthatnánk, h nem.)

Minden nap sétálok a 2 hónapos babámmal, a szomszéd néni állandóan kint molyolgat a kertjében.Így átlag másnaponta megkérdezi: szopik még?, van elég tejed?! (Ha hirtelen elapad a tejem, be fogok csöngetni, és a tejem is elég, ha a töltött káposzta után ciciztetem).Másik kérdése: visszamentél már dolgozni? Igen, azért sétálgatok de., du. ilyen ráérősen, mert éjszakai műszakban ”dolgozom” az 5-ös út mellett.

És a vadidegenek, akik csak ”kötelezően” kérdeznek.

Csajszim talpig pinkben (+ fülbevaló), rózsaszín plüsskutyussal: kisfiú?!

Most a héten a buszon a legkisebben kék overall, barna-fehér-fekete csíkos sapi: kisfiú,vagy kislány?!

Amíg szoptattam: még mindig szoptatsz??? Aztán miután a kisfiam úgy döntött egyik napról a másikra, hogy nem hajlandó többet szopizni, anyósom megjegyezte: biztos nem volt már jó a tejed.

Minek az a cumi a szájába??? Ilyen nagyfiúknak már nem kell cumi! (És kiveszik, mire elkezd sírni. Erre: Most meg miért sírsz, mi a baj?)

Anyósom, ha megyünk hozzá, minden egyes alkalommal megkérdezi: Tán most keltél? (Holott tudja, mindig mondjuk neki, hogy közvetlenül uzsonna után megyünk, és gondolhatná, hogy egy 10hónapos már este hatkor nem alszik, hacsak nem éjfélkor akarom lefektetni...)

Nem adsz még neki ezt vagy azt (és itt jönnek a jobbnál jobb kajapéldák, tegnap a legjobb a mustár(!!!!) volt).

Nem nagyon eszi meg a darabos kaját, anyukám állandóan ezzel cseszeget: Mostmár ne turmixolj neki, egyen csak darabosan. Nem fogja fel, hogy akkor csak öklendezik, sír szegény, és nem eszik...

De a legjobb az volt, amikor egy, a közelünkben lakó csaj, akivel még soha egy szót nem beszéltem, lekapcsolt minket az akkor kéthós kisfiammal, és kifaggatott, hogy van-e elég tejem, és hogy milyen volt a szülés. Mondtam, hogy 10 órán át vajúdtam, plusz 3/4 óra volt a kitolás, erre közölte, hogy az nem is vészes.

Na, hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Jó a kérdés.:)

Amikor terhes voltam a kedvencem az volt, hogy a férjem örül e? A következő, hogy anyám örül e? ÁÁÁÁÁÁ senki nem örül, hogy 30 évesen bevállaltam egy gyereket!!

Aztán a szülés után a klasszikus: milyen anyának lenni, Szopizik e, szereti e anyám, szereti e a férjem, szereti e az anyósom? És ha nagy ritkán egyedül elfutok a boltba (1 héten 1x)akkor jön a már megint (megint????? ) hol hagytam a gyereket??

Sorolhatnám reggelig a hülye kérdéseket!!