A pici szempontjából előny vagy hátrány ha a nagyszülőkkel együtt élünk?

Hátrány, mert a legtöbb anyuka ilyenkor idegbeteg, és szegény gyereknek minden családi összezördülést látnia kell. Plusz nincs olyan, hogy elmehet a mamához.

Én nagyszülőkkel nőttem fel, és örülök, hogy a gyerekeimmel mi külön élünk.

Szerintem ez borzasztóan függ attól, hogy milyen a viszony a háztartás felnőttjei között. Ha mindenkinek megvan az önálló élettere, a nagyszülők tiszteletben tartják a szülők nevelését, a szülők pedig el tudják fogadni a segítséget, és egy kiegyensúlyozott kooperáció alakul ki, akkor lehet nagyon gyümölcsöző. Ahogy borzasztóan mérgező, ha az újdonsult szülők kezéből állandóan ki akarják venni a gyereket, meg akarják mondani, mi a jó, állandóak a veszekedések, stb.

Én úgy nőttem fel, hogy egy házban éltünk nagyapámmal és a párjával (nagyanyám már rég nem élt, nem is ismertem), és csomó szép emlékem van. Mentem hátra tyúkozni a nénivel, epret szedtünk nagyapámmal, lovacskáztunk. Soha egy veszekedést sem hallottam (nem állítom, hogy nem voltak konfliktusok, csak azt, hogy én ebből semmit nem tapasztaltam). De sokszor foglalkoztak velem, így a szüleimnek volt idejük szusszanni és rajtam és a melón kívül mással is foglalkozni.

De egy barátnőméknél állandóak voltak a konfliktusok, a nagyszülők állandóan basáskodtak a szülők fölött, egy önálló döntésük sem lehetett. Na, ott nem szívesen lettem volna unoka...

Mi nem élünk együtt (már), de anyámmal a gyereknevelési elveink nagyon hasonlóak, tiszteletben tartanak minket és nem pofáznak bele direktben semmibe. Ellenben mindkét szülőm imádja az unokákat és profin vigyáznak rájuk. Ideiglenesen az újszülött picivel és az ovis naggyal laktam náluk, és csak előnyét láttam.

De a realitásokat ismerve ez a ritkább eset, a többség sem anyósékkal, sem a saját szüleivel nem jön ki.