Anyukák, kisgyerekes szülők, ti hogy vezetitek le a feszültséget?

Hú ezt átérzem. Többemberes volt a fiam, az, hogy alig aludt, egy enyhe kifejezés. Halucináltam a kimerültségtől, és ezen semmi nem tud változtatni, csak az alvás. A gerjedő dühömet, hogy már megint 30 percenként felsír egész éjszaka, a hét összes napján, hónapokon át, nem nagyon tudtam lepisszegni annyival, hogy beleüvöltök a világba. Nem kifejezetten a dühkezelés vált be, hanem mondtam férjemnek, hogy pánikrohamaim és szorongásos problémáim lettek az alvásmegvonástól (meg sok fizikai tünet, de ezt csak utólag vettem észre), és oldjuk meg, vagy meghalok. Végül mi elcsúsztattuk a napokat egymáshoz képest, én 17-22ig aludtam, amikor már nem dolgozott, ő 22-5-ig, 5-7ig pedig én még aludtam egy kicsit (home officeban dolgozik). Így mindketten tudtunk aludni 6-7 órákat, ő etette addig lefejt tejjel, én pedig végig tudtam virrasztani az éjszakát. Merthogy a gyerek max 30-40 percet aludt egyben, ennél többet soha, egészen 6 hónapos koráig.

Mikor mindketten tudtunk pihenni, már ezt is jobban kezeltük. De kva kemény volt, az tuti. Szóval tényleg őszintén együttérzek.

Én magamban fortyogok pár napig, aztán egyszer jó alaposan kiborulok a szennyeskosár mellé helyezett zoknin (vagy ahhoz hasonló kaliberű problémán), kicsit sírok, és utána jobb. Nem a legjobb, sőt, de működik.

De amúgy nálam feszültséglevezetés nem igazán van, azt vettem észre, hogy türelemből több, feszültségből kevesebb van, ha tudok pihenni valamit. Valahogy feltöltődni. Nekem spec az is elég, ha a babával a kezemben fel-alá mászkálva egy viszonylag érdekes sorozatot nézek vagy hamar elalszanak és én még nem ájultam be a lányokkal együtt az altatásba, szóval még van lehetőségünk a férjemmel összebújva megnézni egy filmet vagy meginni egy pohár bort és beszélgetni vagy ilyenek. Ha ezekből van legalább heti 1-2, akkor általában van annyi türelmem, hogy ne szakadjon el a cérna.