Anyukák van valami kiút ebből?

El vagyok keseredve, pedig boldognak kéne lennem.

Van 2 kisgyerekem, a kicsi 10 hónapos. A nagy márciusban lesz 3 éves. Semmi türelmem nincs már hozzájuk, utálom a reggeleket, amikor fel kell kelni, és alig várom hogy este legyen. Napközben semmi nem érdekel, elegem van hogy hol az egyik, hol a másik bömböl valami miatt.

A férjem nem segít, azt mondta, azért vagyok itthon hogy a gyerekekkel legyek, neveljem őket. Nem tudok sehova elmenni, mert itt helyben semmi nincs, és a gyerekeket sem tudom kire bízni, hogy egy kicsit magam legyek és kikapcsolódjak, feltöltődjek. Mondtam a férjemnek, hogy nekem is jár néha a szabadság, de nem nagyon érdekli, azzal takarózik, hogy oldjam meg valahogy. Persze a gyerekekre nem vigyáz, inkább lemegy aludni, tévézni, ha szükségem lenne rá. Már ott tartok, hogy őt se szeretem. Próbáltam beszélni vele, de annyit mondott, hogy nincs közös témánk, miről beszéljünk. Amikor elkezdtem, hogy segítsen, mert idegileg már kivagyok, megint azzal jött, hogy azért vagyok itthon, hogy gyereket neveljek, tudja milyen nehéz(honnan?), de bírjam ki, oldjam meg.

Már annyira elegem van. Senki nincs, akivel beszélgethetnék, egész nap csak 2 szavas tőmondatokban beszélek, már úgy érzem, el is hülyülök, hogy nem tudok sehova eljárni, beszélgetni.

Rokonok nincsenek, barátnők már nem barátnők, mióta munkába álltak, itt más gyerekes anyukák nem nagyon vannak. Szóval, nekem csak a net marad. De már ezt is megkaptam, hogy esténként miért ülök ide, ahelyett hogy lefeküdnék aludni. Engem nem köt le a tévé, utálok olvasni, más kikapcsolódásom nincs, csak a net, főleg ez az oldal.

Próbáltam már nyugtató teát, sedatif pc-t szedni, de semmit nem ért.

Már nagyon kivagyok:( mondtam a férjemnek azt is,hogy segítsen, mert hamarosan már a gyerekek rovására fog menni az, hogy nincs türelmem, elegem van mindenből:(

Félreértés ne essék. Imádom őket, vágytam rájuk! De nem gondoltam volna, hogy nekem semmi kikapcs nem jár:(

Jól esik, amikor a nagyobbik odabújik, átölel és azt mondja hogy szeret és szégyellem magam, hogy már vajmi kevés a türelmem hozzá is:(

Szeretnék havonta legalább egy fél napot, amikor azt csinálok, amit szeretnék, odamegyek ahova szeretnék. De sajnos nem adatik meg a lehetőség:(

Van más ilyen cipőben? Mi segített?