Anyukák van valami kiút ebből?
El vagyok keseredve, pedig boldognak kéne lennem.
Van 2 kisgyerekem, a kicsi 10 hónapos. A nagy márciusban lesz 3 éves. Semmi türelmem nincs már hozzájuk, utálom a reggeleket, amikor fel kell kelni, és alig várom hogy este legyen. Napközben semmi nem érdekel, elegem van hogy hol az egyik, hol a másik bömböl valami miatt.
A férjem nem segít, azt mondta, azért vagyok itthon hogy a gyerekekkel legyek, neveljem őket. Nem tudok sehova elmenni, mert itt helyben semmi nincs, és a gyerekeket sem tudom kire bízni, hogy egy kicsit magam legyek és kikapcsolódjak, feltöltődjek. Mondtam a férjemnek, hogy nekem is jár néha a szabadság, de nem nagyon érdekli, azzal takarózik, hogy oldjam meg valahogy. Persze a gyerekekre nem vigyáz, inkább lemegy aludni, tévézni, ha szükségem lenne rá. Már ott tartok, hogy őt se szeretem. Próbáltam beszélni vele, de annyit mondott, hogy nincs közös témánk, miről beszéljünk. Amikor elkezdtem, hogy segítsen, mert idegileg már kivagyok, megint azzal jött, hogy azért vagyok itthon, hogy gyereket neveljek, tudja milyen nehéz(honnan?), de bírjam ki, oldjam meg.
Már annyira elegem van. Senki nincs, akivel beszélgethetnék, egész nap csak 2 szavas tőmondatokban beszélek, már úgy érzem, el is hülyülök, hogy nem tudok sehova eljárni, beszélgetni.
Rokonok nincsenek, barátnők már nem barátnők, mióta munkába álltak, itt más gyerekes anyukák nem nagyon vannak. Szóval, nekem csak a net marad. De már ezt is megkaptam, hogy esténként miért ülök ide, ahelyett hogy lefeküdnék aludni. Engem nem köt le a tévé, utálok olvasni, más kikapcsolódásom nincs, csak a net, főleg ez az oldal.
Próbáltam már nyugtató teát, sedatif pc-t szedni, de semmit nem ért.
Már nagyon kivagyok:( mondtam a férjemnek azt is,hogy segítsen, mert hamarosan már a gyerekek rovására fog menni az, hogy nincs türelmem, elegem van mindenből:(
Félreértés ne essék. Imádom őket, vágytam rájuk! De nem gondoltam volna, hogy nekem semmi kikapcs nem jár:(
Jól esik, amikor a nagyobbik odabújik, átölel és azt mondja hogy szeret és szégyellem magam, hogy már vajmi kevés a türelmem hozzá is:(
Szeretnék havonta legalább egy fél napot, amikor azt csinálok, amit szeretnék, odamegyek ahova szeretnék. De sajnos nem adatik meg a lehetőség:(
Van más ilyen cipőben? Mi segített?
válasza: válasza:jaj istenem, mindjárt sírok:((( de komolyan. Olyan szívhez szólóak a szavaid:(
én is éltem olyan helyen, szerencsére csak 7 hónapig, ahol azt hittem begolyózok, nem volt semmi infrastruktúra a közelben, se egy normális játszótér, bolt vagy bármi, ahol emberekkel lehetett volna találkozni. Nem tudnátok elköltözni onnan ahol laktok???? Szerencsére a férjem nagyon pozitívan állt hozzá és képes volt 110 km-re költözni a munkahelyétől és bevállalni a napi 3,5 óra ingázást, csak hogy nekem jó legyen. De sajnos ezt a te férjedtől nyilvánvaló hogy nem lehet elvárni:(
próbálj gyökeresen változtatni! Mi most olyan helyen élünk, ahol rengeteg a kisbaba, nagyon jó ellátottságú a lakótelep és minden meg van! Naponta kétszer megyünk le a másfél évesemmel és mindig van kihez szólni, ő is nagyon élvezi a gyerekek társaságát!
Szóval csak azt szeretném mondani Neked, egy rohadt nagy közhely, de annál igazabb: MINDENKI A MAGA SORSÁNAK AZ ALAKÍTÓJA!
Ha kell válj el, sajnos a férjed nagyon gáz, költözzetek a picivel normális helyre, mert csak ez adhat megoldást!! Ha gondolod írj privit, nagyon szeretnék tudni a további sorsodról!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én is megkaptam már, hogy "azért vagy gyesen"...5 hónapos a babám és mi néha felkerekedünk, buszra szállunk, babakocsistól, felpakolva pelussal, tápszerrel, forróvízzel...Nem tudok tanácsot adni, mert magam is tanácstalan vagyok. Szomorú, hogy ilyen apukák vannak. Sokszor arra gondolok, hogy szingliként jobb lenne...
Előzőnek üzenem, hogy nem mindig egyértelműek a jelek, az emberek jelleme formálódik.
válasza:Nos, a költözés kizárt. Mivel az én lakásomban élünk, ahova 2 éve költöztünk.
A közelben nincsenek nagyon szórakozási lehetőségek:(
Buszra szállni 2 gyerekkel, számomra egy rémkép. Az egyik 2.5 éves, hisztis, dackorszakos, cefet akaratos, a másik pedig nem nagyon van el babakocsiban. A buszok itt olyanok, hogy max csukott babakocsival tudnék felszállni... Szóval, nagyon rossz. 20-20 kmt kéne utazni, hogy max egy játszótérre mehessünk.
Régen nem volt ilyen a férjem, nagyot csalódtam benne. Én elhiszem, hogy fárasztó az ő munkája, de ő csak heti 5*8 órát dolgozik, a többi idejét itthon tölti, de szinte csak fekszik, alszik, tévézik. Mert állítólag unatkozik...
De régebben legalább eljött velünk sétálni, most már azt sem. Mert hogy ő fázik, sötét van, stb...
Lehet, hogy nélküle könnyebb lenne. Most 1 napra elutazott, merthát NEKI JÁR, ő megteheti, nem köti semmi a kezét. És mit ne mondjak, jobb hogy nincs itt, mert legalább nem idegesít a semmit tevése, és nem kell pakolnom utána.
Netezni most azért ültem le, mert alszik a pici, a nagy pedig itt üldögél és játszik.
válasza:Én nem akadok ki, a többiek már megtették. Nekem is vannak ilyen napjaim, akkor fogom a kölyköket, bedobálom őket a kocsiba és bemegyek "a városba". 20 km -re van és... valamit kitalálok. Esetleg nem lehetne neked 1 autót venni?! Vagy mittomén' vagy helyben családsegítő, ott szoktak baba-mama klubot csinálni vagy védőnővel beszélni, hogy a környéken nincs e véletlen hasonló kismama és cserélnétek számot, együtt sétálnátok. A nagyobbal szerintem jobban állj a sarkadra. Ha az enyém hisztizik (aug.-ban volt 2) kizavarom a helységen kívülre, míg abba nem hagyja. Egyszer olvastam valakitől, hogy mikor apa ugyan ezt csinálta, akkor apa jelenlétében fogta magát felöltözött és elment vásárolni a gyerekeket meg otthon hagyta apukára bejelentés nélkül.Lehet ezt is kipróbálnám. SZeretnék neked segíteni, remélem valamelyik bejön. Fel a fejjel :)
"2 éves és 4 hónapos gyerkőcök anyukája"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!