Anyukák, akiket férjük nem támogat, segít! Borultatok már ki ebből adódóan, mióta megvan a kicsi?

Szia! Az én férjem nemcsak nem segített, de hátráltatott is. Mivel nem tudtam annyira odafigyelni mindenre mint azelőtt, a pénzt is elverte. Odaadtam a csekkekre pénzt neki, hogy fizesse be, ő meg elverte, de nem tudom hova. Sokat veszekedtünk most vagyok terhes a 2. babával, a kislány 2 éves és megvert. Csupán azért, mert felkeltettem a szokásos délutáni alvásából, h menjen el a boltba, vagy ha nincs kedve majd én elmegyek, csak figyeljen otthon a kislányra. És hát én ugye mit képzelek magamról. Néhány helyen bekékültem, nem mertem kiabálni, vagy visszaütni, mert féltem, hogy a kislány következik. Azonnal Anyukámhoz mentünk, de mire visszamentünk ő már elment. De előtte minden értékünket elvitt, a spórolt pénzünkkel együtt. Azóta se láttam, már az országot is elhagyta és 1 ftot se ad.

Hát válás a vége. De nem biztos, h mindenkinek így alakul, vagyis remélem. Nem kívánom ezt senkinek.

Szia!

Igen, és sajnos elég sűrűn borulok ki, havonta egyszer átlagban...

Munkanélküli a férjem, itthon van egész nap. Porszívózáson kívül semmit nem csinál. Úgy kell könyörögni mindenért, de akkoris csak az a válasz, hogy majd... A majd nálam meg nem tart sokáig. Pl. ha kérem, hogy hozzon fel egy karton ásványvizet (3.szinten vagyunk(), és a majd a válasz, akkor várok egy ideig, majd felhozom én... Merthát inni szeretnék ugye...

Szóval, döglik az ágyon, tévézik, internetezik, játszik a telefonjával.

Én meg 24 hetes kismama vagyok, veszélyeztetett...

Az is nehezére esik, hogy a 16 hós fiunkat levigye picit az udvarra, mondván a gyereknevelés a nő dolga. Az nem jut eszébe, hogy néha én is szeretnék pihenni. Merthát éjjelente 4-5 órákat tudok csak aludni, és az kevés.

Ő azzal magyarázza, hogy ő nem tehet róla, hogy én éjjel nem tudok aludni...

Szóval, kiborulok néha:(

De vannak azért jó napjai is, amikor aktívabb... Azért ez van többségben, de amikor jönnek a lusta, nemérdekellek időszak, akkkor nagyon meg tud bántani:(

Na én most rendesen elszégyelltem magam!!! Kicsit off, mert ellenkező eset vagyok, elég sokat segít a férjem a háztartásban és a két hónapos gyerek körül, de tegnap nagyon kiborultam. Este nem tudtam letenni a gyereket, kézben kellett tartani, a férjem arcán láttam a várakozás jelét, hogy mikor kerül már ő sorra, megbeszéltük, hogy rendbe teszem magam és az övé vagyok. Csak a gyerek áthúzta a számításainkat, nem volt időm semmire és hulla is lettem. ESte meg elkezdtük egymás fejéhez vágni a dolgokat: te szoktattad ringatáshoz, te meg babakocsihoz. te csak akkor szereted ha mosolyog, ha baj van, sír, nem vagy mellette. Én elsírtam magam a végén, férjem odabújt hogy ne haragudjak...

Szégyellem magam....

Én ismerem a helyzetet(mert tudom ki írta ki a kérdést)ezért nem írok konkrét választ,de nagyon hasonlít a 21.51-es helyzetére.

Talán azzal a kivétellel,hogy az ő férje még azt sem mondja majd.....