Miért az anya szükséglete mindig az utolsó,amikor neki is épen kellene maradnia,a gyerek érdekében?

Egyrészt rengetegen a múltban élnek. Akkor az volt a divat, ma is úgy kell lennie...

Másrészt az anyák szeretnek mártírkodni.

Harmadrészt pedig valóban, annyi ideje van sok anyukának, hogy ebben leli örömét, hogy a masikat leszolja

Sokat változott a felfogás. A gyerekek jogai, a sokszor szerintem túldimenzinált pszichológiai hátterekben való turkálás, stb. És sok esetben anyák teszik ezt magukkal, mert a neten ezt öntik rá, a való életben meg nem látott közelről anya-baba kapcsolatot (régen ez is más volt ugye). Ha magukkal nem tennék, akkor mások tesznek róla, hogy tegye, mert csak bírálni tudjuk egymást itt is, meg mindenhol máshol is. Nem vagyunk képesek elfogadni, hogy a gyerekek nem egyformák, nem működik minden sablonként minden gyereknél, nem gépek és mi sem vagyunk azok, nem kell versenyt csinálni abból kinek a gyereke ügyesebb, kinek van több foga, ki szenved jobban, mert éppen 4, nem is... 6 foga jön egyszerre Julcsikánam, de az is lehet, hogy 8, bezzeg a tiédnek csak egy, az semmi... Ki a fáradtabb, kinek kelt 146-szor éjjel a gyereke, vagy éppen ellenkezőleg, kinek alussza àt az éjszakàt a babája màr 2 napos korától.

Hogy őszinte legyek, szerintem nagyon hiányzik az őszinte és tiszta beszélgetés. Ahol nem nagyot akarnak mondani emberek, nem màrtírkodni, vagy éppen felvàgni akarnak, egyszerűen csak kimondani, ami éppen bennük van, a másik pedig egyszerűen csak végighallgatja és elmond két epítő mondatot, majd fordítva. Nekem nagyon sokat segít, hogy ilyen anyukákkal vettem körbe magam és hogy amióta anya vagyok, a férjem kimondja, hogy mi ketten legyünk rendben, az ő igényei most az utolsók. Ez a támogató közeg az, ami nagyon nagyon hiányzik a mai világban. Az anyák zöme nem meri kimondani, hogy néha piszkosul nehéz... mert visszakézből jön a pofon, hogy mire számítottál? Minek neked gyerek? Miért így csinálod? Ez csak rosszabb lesz..., és még sorolhatnám. Hirtelen nagyon megszaporodtak a "több emberes" babák, az én anyukám azt sem tudta miaz. Miért kell mindennek nevet adni, kategorizálni, skatulyázni? Szerintem nagyon nem jó irányba megyünk.

Sose hagytam sírni egyik gyereket se, nem mentek bölcsibe, otthon voltak végig, MÉGSE ittam soha hidegen a kávét és nem akartam belehalni.

Férjemet bevontam, nem átalltam kezébe nyomni a gyerekeket, amikor csak alkalmam volt. Nem akartam sose egyedül csinálni. Ketten hoztuk össze őket, ketten is láttuk el. Így az se volt gond, hogy nem volt nagyszülői segítség.

Egyben nyomtam le velük otthon 6 évet. A nagyot heti ötször hordtam gyógytornára, később logopédushoz, a kicsit szerencsére nem kellett, nem volt egyszerű, de ami segített: nem akartam egyszerre két lovat megülni.

Amikor a gyerekekkel voltam, full anya voltam. Nem akartam egyszerre divatbemutatóra készülő nő is lenni.

És nem voltak irreális elvárásaim sem, mint pl: ugyanannyit randizni a férjemmel vagy ugyanannyit szórakozni.

Egy múló szakaszként tekintettem az otthon töltött időre és nem azon keseregtem, hogy vazze a tiktok anyuknak több mindene van.

És nem volt régen. 8 és 5 évesek.

Ne haragudj, de én csak azt nem értem, hogy ha az ismerősöd hagyta éjjel órakig bőgni a gyerekét, hogyan tudott mellette pihenni? Lehet, én vagyok rosszul bekötve, de én akkor se bírok aludni, ha a macska két csukott ajtó mögött nyávog, nem hogy ha torkaszakadtából sír a gyerekem.

Amúgy meg osztom a 7-es véléményét. Semmi szükség mártírkodni. El lehet egy gyereket tisztességgel látni anélkül is, hogy bele akarnánk pusztulni. Neked ikreid vannak, az tényleg piszok nehéz lehetett, ezt elismerem. De egy baba normális nevelése azért nem egy megugorhatatlan feladat. Néha tényleg elég fárasztó, de az élet már csak ilyen, néha fárasztó gyerektől függetlenül is.