Csak elméletben kérdezem. Amikor megtudtátok, hogy babát vártok, és a párotok választás elé állított volna benneteket. Kit választottatok volna a babát, vagy őt?

Háát..attól függ, hogy miért mondta volna ezt. Ha történetesen azért, mert anyagilag még magunk sem jönnénk ki a fizetésünkből, akkor..ugye mire vállal az ember gyereket. mondjuk, a "vagy ez vagy én"-dolog az eleg infantilis.

De, ha semmi akadalya, akkor valoszinuleg egyiket sem. Ha en szeretnek gyereket, és a pasi nem, háááát..nehez ügy. Inkabb tovabballok. vagy komprumisszumot kötök.

nehez kerdes. magamnak nem szulnek. talan. nem tudom.

Mondanám, hogy a babát, de ilyen embertől gyereket sem szeretnék igazán...

Na meg nem egysezrű egyedül, és utána meg főleg egy gyerekkel új kapcsolatot kezdeni.

De az abortusz sem vonz...

Szia.

Én sajnos átéltem ezt nem kívánom senkinek!Azt mondta ha megtartom a babát akkor mindenek vége kettönk között.Öszepakoltam és hazajöttem.A kisfiam junusban születtem és egy percig nem bántam meg,hogy őt választottam.Az"apja"jön látogatja de az én szememben ő soha nem lesz apa azért amiért azt mondta,hogy vetessem el!Lelkileg nehéz nekem mert nagyott csalodtam benne de már nem fáj annyira.Élem az életem a kisfiammal és ö meg azt csinál amit akar!

Szija!CSatlakozom az utolsóhoz :/

Nálunk közölte hogy elvisz erőszakkal abortuszra hát....

Nem sikerült neki természetesen megtartottam a babát és soha nem fogom megbánni.

Látogatja de látom rajta hogy nem érdekli a kicsi.

Ezt hívják "tisztelet " körnek amit megcsinál és tovább ál

Szégyen hogy van pár olyan férfi aki azt hiszi hogy mindent megtehet....

Üdv:1 éves babó anyuja

Utolsó két válaszolónál azt nem értem,hogy miért engedi,hogy lássa.Lehet ez furi kérdés,de én annak az embernek akitől gyereket várnék,mert szerettem ..és azt mondja vetessem el,sőt elcibál ő az abortuszra..én nem ,hogy nem engedném,szóba nem állnék vele.

Mit akar ő ezután-apai jogot formálni..aztán szépen lassan vissza táncol majd az életetekbe,holott valójában elhagyott tök egyedül...tuti nem engedném.

Én 12év után vesztem össze az apósommal,mert belém kötött pit i dologért,majd minden dühét rám olvasta,aminek sztem a 90%ka alaptalan vád volt és félre értés,mert nem ismerjük egymást(300km re lakunk egymástól)kb negyed évente látjuk egymást..mégis úgy össze vesztünk,hogy megtagadta az unokáját és elzavart..aztán persze anyósom tapogatózott,mégsem vette az arcát,hogy bocsánatot kérjen,pedig nemvolt joga úgy beszélni velem-saját apám nem beszélhetne így velem ahogy ő tette,azóta nem engedem a gyerekeket oda és nem is fogom egy hamar.Zúgolódtak többször mire megüzentem nekik,milyen alapon engedem oda?...mondtam,nem engedem olyan helyre ahol engem nem látnak szívesen.

Erre állítólag csak nyeltek egyet és senki nem tudott semmit mondani,szval ezt a mondatot nem tudják űberelni.

Fáj nekem is ami történt,de lehet akkor arról az ágról nagyszülők nélkül nőnek fel,de én nem engedek,mert nemén bántottam meg,nem én tagadtam meg,nem én zavartam el...ha bocsánatot kérne is nagyon hosszú idő lenne amíg változna valami,de sosem lenne a régi már.