Egyetem után egyből baba? Aki ilyen helyzetben volt, érte valami hátrány?

Amit 10 mond, azt osztom 100%-ban.

Áprilisban lettem terhes, júniusban államvizsgáztam, szintén pedagógusként. Nem így terveztük, szerettem volna 1 évet dolgozni legalább, már a munkaszerződés is meglett volna (gyakorlati helyemre vették volna fel). De mivel a környezetünkben sokaknak nehezen jött a baba, úgy voltunk vele, hogy mi lesz, ha nálunk is, tekintve, hogy alapbetegségem is volt, ezért belevágtunk,elsőre sikerült, így ugrott a munka. Én hátrányát nem éreztem, hogy így alakult, diplomás gyeddel és csp-vel nem sokkal kaptam kevesebbet, mint kezdő tanárként, és azt gondolom, sajnos vagy nem sajnos, jelenleg és pár év múlva is könnyen el lehet majd helyezkedni a pályán (gyakorlati helyemre még most, másfél évvel később is felvennének). Ráadásul, nem részletezem, biztos te is tisztában vagy vele, hogy az egyetem nem igazán készít fel a tanításra, így én most azzal töltöm a holtidőket, míg a kislányom alszik vagy apázik, hogy anyagokat dolgozok ki. Ezzel nemcsak nem felejtek, hanem időt spórolok a későbbi időkre, és míg azt látom, hogy a csoporttársaim, akik most versenyt futnak az idővel, kimerültek, éjszakáznak, hogy 1-1 órára felkészüljenek, addig én ezt most a saját tempómban és kedvemtől függően teszem. :) Az azonban még a történethez tartozik, hogy rossz terhes voltam, az első 3 hónapot (tehát pont az utolsó 3 egyetemit) nagyon durván végighánytam, egész nap, sokszor az ágyból sem volt erőm kikelni, ehhez erős migrén is társult. Így államvizsgára - de bármilyen vizsgára szerintem - nehéz lesz készülni, neadjisten be se tudtam volna járni (szerencsémre online oktatás volt).. ez is benne lehet a pakliban.

Én ‘véletlenül’ estem teherbe a fogorvosi egyetem utolsó évében. Ez azt jelenti, hogy májustól kezdődtek a szigorlatok és én márciusban tudtam meg, hogy terhes vagyok. Szerettünk volna babát, az esküvő júniusra volt tervezve, az eljegyzés több éve történt. Iszonyat nehéz volt a vége… Állandó rosszullét, kemény tanulás, hat szigorlat. Segítség (anyukám) nélkül nem ment volna. Az első trimeszter végére lett meg minden vizsgám és akkor még az államvizsga hátra volt. Rengetegszer akartam feladni és nagyon féltettem a kislányom, mert hát a vizsga az akárhogy is nézzük, stressz. A szakképzésben a helyem is meg volt már. Ennek ellenére semmit sem bántam meg. Tegyük hozzá, hogy a férjem több éve dolgozó ember volt, stabil anyagi háttérrel. A szakképzést két év múlva kezdem, ez is fix, szóval így ezen sem kell aggódnom, így az én helyzetem könnyű.