Milyen dolgok vannak amiket állítólag nem szabad csinálni a gyerekkel de megkönnyíteni az életünket?

Nálunk pl telefonról ment a zene, vagy valamelyik hangszeren játszottam neki. Vagy énekeltem (van hangom :))

Tv nem ment a fejlődésneurológus kérésére,mert problémák voltak (vannak...).

Cumit csak műtét miatt kapott 7 hónaposan.

16, kb. olyan szintű tanács, mint a ne tedd a macskát a mikróba. Hülyék számára, akik képesek lennének túlhevíteni a cuccot és ellenőrzés nélkül oda adni.

Bár kis hazánkban, ahol van, aki halálra főzi a gyereket a fürdővízben is...

Amit a kérésben sorolsz, az tényleg akkora nehézséget okoz?

Ha nem megy, csináld, de minden következményével együtt.

Pl: tévéztetett figyelemzavaros gyereknek ha rajtam múlna, nem járna állami ellátás.

Nekem azt hiszem kettő vesszőparipám volt, ezek még most is megvannak, nyilván már lazultam (3 gyerekes anyukaként, a nagyobbak 7 és 9 évesek): szval én a tévézést (a telefon, tablet is ideértendő, nevezzük képernyőidőnek) és az édességet nem engedtem ebben a korban. A képernyőt azért, mert borzalmasan addiktívnak érzem, főleg egy 11 hónapos esetében. Ehhez hozzáadódott az a gyerekkori élményem, hogy a szüleim korlátlanul engedtek tévézni, ráadásul a tartalmat sem szűrték. Kis ovisként már horrorfilmeket láttam, meg egyéb nagyon nem gyereknek való dolgokat. Nem lettem sem pszicho, sem abberált, de érzem, hogy nincs jó hatással mentálisan: a mai napig bevillannak erőszakos jelenetek ezekből a filmekből, amelyeket, ha meg tudtam volna fogalmazni gyerekfejjel, biztosan nem akartam volna látni. Szval kezdő anyaként zérótoleranciát hirdettem a gyerekem képernyőidejét illetően. A második, majd a harmadik gyerkőcömmel nyilván én is lazítottam a korlátokon, engedem Nekik, de szigorúan időkereten belül és még a 9 évesnek is szűröm a tartalmat. Nem ragaszkodom a Disney-hez, de nem engedem el még az ő kezét sem, ami a médiafogyasztást illeti. A mennyiség pedig...hétközben max. vacsi előtt pár perc, amíg megterítek, hétvégén pedig, ha nagyon muszáj, közös mozizás a gyerekek és mi, szülők. Azt biztosan még egy ideig nem fogom engedni, hogy a gyerekeim mindenféle kontroll nélkül találkozzanak számukra még nehezen feldolgozható tartalmakkal.

Az édességet pedig a férjemmel egyetértésben nem engedtük, mert Neki komoly sűlyproblémái vannak gyerekkorától. Az Ő családja az édességben nem ismert kontroll, határt. Sokat sportol, próbál vigyázni a súlyára, de ha nem figyel, azonnal jojózni kezd a súlya. Úgy látom, a fiunk hasonló alkat, mint a férjem, ezért figyelünk oda a mai napig az édességfogyasztásra. A kisebbjeink sem esznek korlátlanul.

Szval miután lazultam, kijelenthetem, sem a tévé, sem a cukor nem káros, ha vannak határok és - gyerekek esetében- szülői kontroll.

Ja, a tévé háttérzaját viszont nagyon károsnak érzem, az nincs nálunk. Eszméletlenül rontja a figyelmet, a vibráló fények - még ha csak a perifériáról is látjuk - fárasztják az idegrendszert.Csak akkor megy a tévé, ha valóban nézni akarjuk. Ha nagy a csönd (ilyen sosincs), zene szól a tévéből, azt imádjuk.

A többiről: cumizik a harmadik gyerekem, nem ördögtől való. Az elsőnek elvből nem adtam, anyatejes volt, el sem tudtam képzelni, hogy cumizzon. A másodiknál sem merült föl a cumi pont a igény szerinti szoptatás miatt. A harmadiknak valahogy bekerült a szájába,pedig Ő is anyatejes volt, de nem okozott culmmizavart, semmi gondot, így maradt. Ő most 3 éves, már csak alváshoz kéri.

A sírnihagyás pedig...nehéz ügy, egy gyereket nem hagyok sírni, de ha kettő van, óhatatlanul belefutok, főleg, ha három, pedig nagyon ellenzem a sírnihagyást. Ha teheted, ne hagyd sírni, de nyilván, ha az alapvető szükségleteidet sem tudod kielégíteni, nincs m@s megoldás: gyorsan vécézel vagy eszel, amíg a baba bizony picit nyekereg, ez nem a sírnihagyás kategóriája.