Mennyire volt nektek kimerítő/nehéz az első pár hét vagy hónap a babával? Túl lehet élni a kialvatlanság mellet is? Volt segítségetek?

#9 vagyok.

Nekem az elején az volt megterhelő, hogy nem szopizott a babám, így fejtem. Felcsípték a nyelvét még a kórházban, onnantól nem volt hajlandó megpróbálni se.

Próbáltam fejéssel fenntartani a termelést. Elaludt a pici, gyorsan megcsináltam a házimunka valamelyik részét, aztán nekiálltam fejni. És vagy már közben, vagy mire végeztem, fel is kelt. És ez így ment egész álló nap. Idegeskedtem folyamatosan, hogy vagy a házimunka nem úgy ment, ahogy akartam, vagy a fejéssel csúsztam el, és akkor már nem volt rá idő.

A férjem nem volt itthon sajnos szülés után. Szóval akkor nem tudott segíteni. Aztán kb.4 hét után elengedtem a fejést, onnantól sokkal egyszerűbb volt. Én sem voltam ideges és feszült egész nap.

Én sem emlékszem az első hetekre érdemben! Nagyon durva, kialvatlanság (nagyon nem voltam hozzászokva, hogy éjjel kb.óránként keljek szoptatni, a kisfiam nappal sem aludt túl nagyokat, azokat is javarészt rajtam) izgalom, hogy mindent jól csinálok-e, sírás, persze öröm is, de az inkább csak visszagondolva… :D nekem az első 2 hónap, csúnya ilyet mondani, de nem igazán tetszett. Imádtam akkor is a fiam, de a helyzetet kevésbé, pedig apuka segített, bár inkább csak a háztartásban. Most 10 hónapos, most már apuka is sokat elvan vele, tündéri gyerek, az alvása 5-6 hónapos kora óta egész tűrhető, én sem vagyok hullafáradt.

A kapcsolatunk nekünk is jobb, stabilabb és szorosabb lett a férjemmel. A szülés és a felépülés (természetes szülés, gátseb) is teljesen elviselhető volt, Ugyanakkor a tesó témáról én még 2-3, de akár 4 évig hallani sem akarok, és főként az első pár hónap nem alvásai miatt.

Brutál nehéz volt mindhárom gyerekemmel az első nagyjából félév. Az első gyerekem tejfehérje-allergiás volt, amíg ki nem derült és elkezdtem a teljes tejmentességet, nonstop sírt, letehetetlen volt, éjjel is üvöltött szegénykém a hasfájástól. Brutál volt!

A második, harmadik gyerekemnél meg az volt a legnehezebb - a kezdeti hasfájáson, mindenen kívül- hogy próbáltam beleilleszteni az új kisbabát a családunk életébe úgy, hogy senki ne sérüljön. Ez nagyon nehéz volt, folyamatos sokfelé szakadás, amit éreztem, érzek még most is, valamint az, hogy senkinek nem tudok 100 százalékot nyújtani. Szval brutál nehéz!

Szerintem meg szabad így érezned, éreznünk (nem 13 vagyok, de én is így érzek), csak divat lett nem kimondani a nehézségeket. Nem érzem sz*r anyának magam attól, hogy nehezen éltem meg az első időszakot.

Inkább nem szabad hibáztatnod magad az érzéseidért. Kihoztad magadból a legtöbbet, szereted a gyerekedet, te így élted meg és ennyi. :)

Az első 4 hét álom volt kb, a nehézségekkel együtt is (császáros voltam, 1 hét múlva semmi bajom nem volt). Hajtott az adrenalin.

Na de fél évvel később, mikor már túl voltunk egy hasfájós időszakon (6-10 hét), korai fogzásokon, alvásboruláson, és akkor még elindult a kúszás és tönkrement bő egy hónaposan az alvása és egész nap nyígott 6-8 hónapos kora között... Hát ott úgy megborultam hogy azóta se, bő fél éve, nem tudok helyrejönni. Akkora maraton, és egyre nehezebb sokszor.

Persze manapság már eljátszik magában, de most tanul járni, most ezért visít éjjelente, órákat, vagy tegnap pld óránként kelt.

És ez persze csak a krónikus nem alvás, a napközbeni végeérheetlen teendőkről, kezdődő dackorszakról nem is beszéltem.

Szóval szerintem a kialvatlanság az idővel rosszabb lesz, nem feltétlen az első időszak a legrosszabb, amikor hajtanak a hormonok, hanem amikor 8-9-10 hónapja benne vagy és nincs még fény az alagút végén... :')

Engem ez nagy arconcsapásul ért,azért írom, de nem az első heteket, hanem sztem az első 1.5 évet le kell írni hogy nagyon nehéz lesz.

A nővérem úgy fogalmazott, hogy "brutál".

A legnagyobb baj, hogy nem lehet baba mellett pihenni.

Ha hasfájós azért nem mert még aludni is csak ölben tud.

Ha nagyobb, akkor 2x alszik egy órát napközben.

2-3 óránként kelek a gyerekhez, hát mit ne mondjak már a végét járom. Ja és a 2-3 óra már óriási javulás.

Nincs olyan, hogy egy-egy nap kicsit tovább alszok vagy korábban fekszek le.

Betegséget nem lehet kipihenni. Amikor beállt a derekam, egy estét pihentem aztán a fájdalom ellenére talpon kellett lenni.

Férjem lába megsérült, esélye sem volt pihentetni.

Max akkor pihenhetnék 2-3 napot, ha kórházba kerülnék.

Most jön a foga, hát agyam szétmegy.

De nincs megállás, nincs pihenés, nincs szabad nap, nincs hétvége.

Nem is tudom felfogni hogy szülhet valaki több gyereket és hogy marad az életben.