Miért csinálja ezt a másfél éves kisfiam?

Az engedekenyseg is szerepet jatszhat. Nalunk is ez van, csak ket gyerek van. Ket baratnom is van viszont, ahol az apa az engedekenyebb, es ott meg vele csinalja az egyik csaladban egy, a masikban pedig ket gyerek.

Nagyon faraszto, dd vagy entanulok meg nemet mo dani jobban, vagy ezt kell elviselnem. Ferjem mi dig mindent elmagyaraz nekik, de csak egyszer, es roviden, en meg valahogy azt kepzelem bele, ha sirnak, hogy sosemfogjak kulonben abbahagyni, vagy pedig rossz lesz velema kapcsolatuk. Errol amugy ki szokott derulni, hogy nem igy van, altalaban kevesebb alkalom/ido kivarni, hogy megertsek/elfogadjak/beletorodjenek. Van, hogy sokaig turok, aztan egyszercsak robbanok, ami tok kiszamithatatlan nekik. Ferjemnel ismerik a hatarokat, nalam nem, igy folyton feszegetik. Igyekszem ezentamigato hondolatokkal segiteni magam, es tobbszor meghuzni a hatarokat (tamogato gondolat nekem pl., hogy persze, hogy ennyit probalkozik, hiszen gyerek, illetve mar betervezema napunkba azt, hogy feszegetni fogjak a hatarokat, es elore atgondolom, hogy mit fogok tenni). Javul nalunka helyzet, de meg nemazigazi.

Én hármassal egyetértek, szerintem sem kizárólag a biztonságról van szó. Nálunk a gyerek még nincs három, egy éve nyakig a dackorszakban. Nehezen természet születése óta, de tudja fokozni. Az apját a munka miatt kevesebbet látja, mégis neki megy minden hiszti és cirkusz. A férjem nem bírja elviselni ha sír a gyerek, inkább a csillagokat is lehozza az égről és ráhagy mindent. Semmi tekintélye, és a gyerek pontosan tudja, hogy nincs lehetetlen, csak nem elégséges a hangerő.

Nálam más a helyzet, halál nyugodtan vagyok a legordenárébb cirkusz esetén is. És ha olyan van, hajthatatlan vagyok. Emiatt hónapok óta nem találkoztam nekem szóló tombolással, ha kettesben vagyunk.

Ennek ellenére nem gondolom hogy nem érezné magát biztonságban, mert ha baj van, akkor hozzám jön (pl. betegség).

Ugyanakkor ha a férjem jelen van, én is tehetetlen vagyok, és megy a hiszti. Ezt a meccset nekik kell(ene) lejátszani.

Szóval azt javaslom, hogy ideje korán vedd fel a kesztyűt. A következetesség irtó fontos, különben elrak a lúzer dobozba, és az életben többet el nem kapod a frakkját.

Nálunk is ez volt.

Majd eltelt 2 év, most 3.5 éves. Még mindig tombol a dackorszak. Velem szemtelen, nem figad szót, visszabeszél, csúnyán beszél.

Senki mással, csak velem.

Valahol olvastam, hogy akivel a legtöbb időt van, az érdemli ezt ki

5ös, a nulladik pillanattól neveled a gyereket, a tetteiddel, ugyanis a legtöbbet abból tanul, amit tőled, tőletek lát. Illúzió, hogy ráér egyéves korában elkezdeni :D

2-es voltam