Mennétek kicsit betegen a babával rokonokhoz karácsonyozni?

Hadd hisztizzen.

Sosem fogom megérteni, felnőtt nők, családanyák miért égetik magukat avval, hogy mindent elnéznek, és hagyják magukat hülyére venni.

Te sokkal finomabb vagy az anyósod irányába, mint én. Mi 25-én is szigorúan itthon vagyunk, szűk családi körben. Ha nem tetszik, nem érdekel. Megszokhatták volna.

"Nem vagyunk rosszban látszólag de sajnos nem fogom megbocsátani neki a gonoszságait."

Ezzel pedig leginkább magadnak ártasz. Kicsit objektíven kell látni a helyzetet. Anyós sem született rossz, hanem rossz családi mintákból táplálkozik, amivel a gyereke életére is hatással van.

De ez nálad sincs ám másképp. Te pedig olyan mintát adsz tovább a gyerekednek, hogy a problémákat nem kell megbeszélni, látszatot kell fenntartani ("Nem vagyunk látszólag rosszban"), de egyébként a felszín alatt ott vannak az indulatok, sérelmek, stb.

Anyám ezt játszotta az anyósával. Sok régi, születésünk előtti sérelem volt benne, de mi mást nem láttunk (merthogy gyerekek voltunk, nem hülyék), minthogy anyánk tartózkodón viselkedik a mamánkkal. Menni sem szívesen ment. Néha, otthon ki is bukott belőle pár gondolat a mamáról.

Mi pedig rá haragudtunk, hogy miért ilyen. Mivel mi szerettük a mamánkat, és a mamánkban nem láttuk azt az embert, amilyennek anyánk látta, mikor fiatal házasként náluk laktak.