Csak én kezdek depressziós lenni? Hogy telnek napjaitok. 14 hós kisfiú anyukája.

#6-os mintha én írtam volna , még a kislányaink kora is stimmel. Mi is állunk az üres játszótéren, és pang minden az ürességtől .

Nehezebb ez az időszak, a kinti szürkeség sem javít sokat az ember hangulatan. A napokban én is kicsit befordultam, de a kislányom sokat segít, hiába telik kb minden nap ugyanúgy, jatek-mosas-fozes-takaritas , mindenféle felnőtt kapcsolat nélkül (apuka kb este 6kor ér haza), tudom, hogy ez az idő sosem fog visszajönni, mikor ekkora és nyílik a kis szeme a világra. Látom, ahogy mindennap új dolgokat tanul, próbálkozik, büszke vagyok rá, ez az ami nekem sokat segít .

Pfúú, de jó itt azoknak, akik mindig tudnak csillámpóni fingos gondolatokban létezni. (bocsi) :D

Én gyerek nélkül is utáltam ezt az időszakot, alapból depis a hideg, a sár, az eső, a sok sötétség, nem süt a nap, 20 réteg ruhát kell felvenni, utálom a hideget, stb. Gyerekkel is utálom, mert már társul mellé, hogy ő is utál öltözködni, nyűgös a sz*r időben, fázós, nehezen indulunk el bárhova is, 5 perc után fázik a játszón és sorolhatnám.

Én most próbálok felhajtani még valami baba-mama programot a környéken, ami kicsit kizökkent. Járunk heti egyszer babaúszni, nekünk az ilyen. Ráadádul utána baromi nagyot alszik a kislányom, így van egy kis énidőm is. :D Jó lenne mégegy heti fix program.

Egyébként szerintem attól, hogy néha lepukkannunk, még lehetünk nagyon jó anyák és nem kellene, hogy társadalmi elvárásra durrogtassuk az állandó boldog dumákat. Gyerek nélkül sem volt mindig jó kedvem. Akkor gyerekkel miért ne lehetnének rossz napjaink? Ne kelljen már tagadni... Miért kell rögtön egymásnak szegezni ilyenkor, hogy minek neked gyerek!?

Kisfiam 15 hónapos

Szörnyen hosszú a nap ebben a borongós, rossz időben mindig.

Kisfiam nagyon igényli hogy kint legyünk a szabadban, ezért ha esik ha fúj délelőtt és délután is kint vagyunk 1 -1,5 órát.

A játszótéren nem nagyon van kint senki ebben a rossz időben, ha oda megyünk hintazni szokott. De általában vagy sétálunk, vagy most tanult meg kismotorozni 1 hete , úgyhogy motorozni szokott.

Amúgy meg mesét nézünk,mondókázunk, kapott egy kis bevásárló kocsit, azt tologatja, fa kockáit pakolgatja, könyveket nézegetünk.

Van 1-2 anyuka akivel jóban vagyunk, délutánonként össze járunk sokszor, és a gyerekeink játszanak.

Nálunk is van egyébként baba mama mondókázós foglalkozás.

2xer tudtam csak elvinni sajna.

Annyira nem szereti a fiam ha le van kötve, hogy egyáltalán nem élvezi.

Ő szaladgálni akar, ide oda menni, nem tudom 1 órán át magam mellett tartani hogy na most mondokázunk együtt stb mert 10 perc után nem érdekli.

Úgyhogy ezt mi "kinőttük".

De tény hogy nagyon nehezen viselem ezt a téli időszakot. A gyerek is nyűgösebb.

Ma délelőtt semmi sem volt jó neki. Úgyhogy amíg most le nem raktam aludni a kis 12 kilóját 1,5 órán át cipeltem ölbe a lakásban. A derekamnak lőttek mára 😅

Sajna ez is egy időszak amin túl kell esni..

Az én lányom kicsit idősebb, másfél éves múlt. Mi is minden napra szervezünk valami programot, akár csak annyit, hogy a boltba elsétálunk, meg vissza. Most újítottunk a múltkor, nem babakocsival mentünk, hanem kismotorral, ott meg átült kosárba, én megőszültem, mire odaértünk, ő imádta (micsoda programok :D). A játszótérre is le szoktunk menni, ha nem esik, képes fél óráig csak a hintában ülni, meg a homokot túrni utána. De járunk babatornára is , meg Ringatóra, ez heti 2x fix program, meg el szoktunk járni a piacra is egy nap, imádja a tömegközlekedést. Szoktunk babás ismerősökkel is találkozni. A nap többi részében meg itthon vagyunk, játszunk, segít a házimunkában. Mire felkel a délutáni alvásból, kb. sötét van...nekem segít, hogy jön a karácsony, tegnap lakást díszítettünk, meg elkezdtem beszerezni az ajándékokat. Kicsit úgy várom most, mintha én is gyerek lennék. Persze miután felkelt az alvásból, 5 percenként nézem az órát, hogy mikor jön már a férjem :)

Nektek hogy telik egy napotok, kérdező? Van társaságod, vagy segítséged?

#1

Sokan vannak,akik éveket várnak a gyermekáldásra,aztán mégis utoléri őket a szülés utáni depresszió. Tudom,hogy ez most még hihetetlen,de bekövetkezhet. Olyankor nem segít a gondolat,hogy "mennyit vártam rá". Tapasztalatból beszélek.....A depresszió egy betegség,nem egy kívánt állapot. És attól még a gyerek egy csoda.

Mielőbbi gyermekáldást Neked is! 💜

Én sokkal depibb voltam nyáron, amikor 10kor már 35 fok volt, szenvedtünk a gyerekkel benn mert távol kellett tartani a homeoffice-oló apjától (aki persze dolgozott volna, nem hereberélt).

12 hónapos a fiam, járni tanul, teljesen máshogy játszik újabban és amúgy is kapott egy rakat játékot, karácsonyi dalokat hallgatunk, új kajákat próbálunk, na és nagyokat sétálunk kinn - nincs rossz idő csak nem megfelelő ruházat!

Az enyém elég későn ült és mászott, szóval a mostani mobilitása megváltás.