Csak én kezdek depressziós lenni? Hogy telnek napjaitok. 14 hós kisfiú anyukája.

Nekem egy éve nem érkezik a várva várt gyerek. Két hete pedig meghalt az édesapám is.

Nem alullicitálni akarlak, de kérlek kicsit értékeld, amid van, mielőtt itt ,,bedepizel,,.

1. Sajnálom a fájdalmad meg a veszteségeidet, de ugye tisztában vagy vele, hogy amit idekommenteltél, az brutálisan mérgező hozzáállás?!

Kb. mintha neked azt mondanák, hogy ne depizz be apád halála miatt, mert neked 2 lábad van, másnak meg csak 1.

Honnan tudod l, 1-es, hogy mi a többi körülmény? Nagyon könnyű ítélkezni, amíg nem jársz a másik cipőjében!

Kérdező, bár sok infot nem írtál, hogy mi a gond, én egy 8 hónapos kisfiú anyukája vagyok. Mióta korán sötétedik és hideg van, kevesebbet tudunk kint lenni, ez engem is kicsit megvisel, de próbálunk a lehető legtöbbet kimozdulni, ez segít, hamar telik az idő és még jól is szórakozunk. Ringató, babaúszás, van egy barátnőm, neki egy 10 hónapos kisfia, velük találkozunk, ilyesmi. Amikor apa itthon van, hármasban vagyunk, például szombaton elmegyünk a karácsonyi vásárba. A nehéz napokat pedig túl kell élni, nincs segítségem a hétköznap 9-21-ig dolgozó apukán kívül, így sokszor baromi nehéz főleg mentálisan, de olyankor próbálom teljesen átalakítani a felfogásomat olyankor,pl. Nem fontos hogy tip top rend legyen. Nem könnyű, de abszolút megéri

1. Ukrajnában meg éppen kiirtják valaki teljes családját, szóval ne mártírkodj, van akinek nálad rosszabb. Érzed ugye, hogy mennyire gusztustalan dolgot írtál, még akkor is ha mélyen együttérzek veled. Nekem terhesség alatti depresszióm volt, borzalmas volt és az ilyen beszólások csak még mélyebbre löktek.

Kedves kérdező, mit érzel? Mire érted a depressziót?

Van egy gyönyörű, egészséges 14 hónapos gyereked, aki arra vár és azért született, hogy megmutasd neki a világot, nyújts neki biztonságot és szeresd feltétel nélkül. Issza a szavaid és szomjazik az iranymutatasodra.

Feltételezem, azért akartál gyereket, hogy foglalkozhass vele, szerethesd, tanithasd, programokra vihesd, élményeket gyujtsetek együtt.

Ezt az oldalát nézd.

#1 Tipikus megkeseredett hozzászólás.

Attól, mert nehézségekbe ütközik a kérdező, nem azt jelenti, hogy nem értékeli, amije van.

Én egy 13 hónapos kislány anyukája vagyok. Igen, néha egyedül érzem magam én is.

Vannak jó napok és rosszabb napok, nincs mese, túl kell lendülni. Mi igyekszünk minél többet a szabadban lenni, még rosszabb időben is. Minden nap elmegyünk a játszótérre, és egyedül vagyunk kint... Nem tudom, hol vannak az emberek 😄.Komolyan senki nem jár ki?

Egyébként bent is rengeteget játszunk, illetve állandóan rohan ide-oda, és pakolászik, úgyhogy unatkozni nem szoktam.

Én egy banális dolog miatt éreztem magam depressziósnak, mint utólag kiderült...

Volt egy lorelli sportbabakocsink, aminek a hátsó tengelyét állandóan elérte a lábam, ezért csak görnyedve tudtam tolni. Már ha eszembe jutott, hogy sétálni fogunk, elment a kedvem az élettől...

Majd vettünk egy quinny-t, ami szinte siklott a járdán és végre "emelt fővel" közlekedhettem.

Hülyeségnek tűnik, de ilyen apróságok is meghatározhatják az ember hangulatát.

#ez a nők lapjàban volt? 😂

Attól hogy "katalógusdumàt" nyomsz neki, nem múlik el a lelki eredetű problémàja. Te a gyerekednek is ezt az érzelmi nyomort adod àt miközben "megmutatod a világot?" Neki is csak akkor lehet rossz kedve, ha engedélyt adsz rà? 🤦