Más is úgy érezte, hogy szinte depressziós lesz a gyereke 1 éves szülinapján? Vagy velem van valami nagy baj?

Nem tűnik normálisnak.

Nem éreztem így. Rengeteg minden történt, jó is rossz is. Annyi tény, hogy egy szempillantásnak tűnik visszagondolva, pedig átélve lassúnak tűnt.

Én értelek.Nekem olyan mintha most jöttem volna el táppénzre terhesen,és az én gyerekem most már 2 éves lesz,már bölcsis,én meg hétfőtől élesben dolgozom.

Még azon gondolkoztam ,mit fogok csinálni itthon 2 évig,mennyire lesz nehéz, vagy könnyű,és huss el is telt.

De amit az egyik válaszoló írt,a gyerek fejlődése egy csoda szerintem is.És én sem emlékeszem dolgokra,múltkor kérdezett egy anyuka valamit a bölcsibe,és nem tudtam rá válaszolni, mert nem emlékeztem.

Hát igen erre mondják 2-t pislogsz aztán érettségizik.

Gyerek mellett tényleg borzasztóan repül az idő.

Én csak azért szomorkodok kicsit mert utolsó évünk együtt kettesben, és ez soha de soha nem jön vissza az életben, szeptembertől óvoda,munka, borzasztó hamar elrepül 3 év is , nem hogy egy.

Szóval gondolj erre neked még dupla annyi időd van a picurral mint nekem :)

Nem letttem befásult anyuka, én nagyon élveztem a GYES-t, sajnálom hogy lasaan vége, mindig mikor felkelek és bevillan hogy jajj megint játszótér, mindig észbekapok hogy ezek hogy fognak hiányozni, és máris jól indul a napom.

Raktározd inkább el az emlékeket,élj meg minden napot eseménydúsan vele, csavarogjatok,kiránduljatok, kitörtök a mókuskerékből és máris tele leszel emlékekkel.

Igen, én értem mit érzel, én is így voltam.De depressziós nem lettem.

Ezt az érzést meg kell szoknod, mert ez még az első lesz, de sok fogja követni.

Úgy érzed, mintha nem tudtad volna teljesen átélni, megélni az 1 évet.

Nekem 3 felnőtt gyermekem van.Százezer fénykép, video róluk.De nem veszem elő, nem szeretem nézegetni, mert rettentően elszomorítanak.Mert végérvényesen elmúlt az az időszak, amikor olyan tündér kicsik voltak.Már soha nem jön vissza.

És igen, dolgok kapcsán bevillannak emlékek, de összeségében alig emlékszik az ember valamire,amik történtek, míg felnőttek."Eliramlik az élet".De valahogy természetesnek is vesszük.Mert végetérnek életszakaszok, de mindig hoznak egy újabbat.

Én most a pici unokáimmal élem át újra, igaz másképp.