Mi az oka annak, hogy még ma is képesek a "semmire" gyereket vállalni a nők, miközben látják, milyen a világ?
Az én anyám is úgy vállalt 3 gyereket 30 éve, hogy majd lesz valahogy, eszébe sem jutott, hogy apám otthagyja és akkor egész életünkben nyomorogni fogunk, mert az ő fizetésére alapozott. Oké, régen nem volt internet, ennyi TV-műsor, válás, gazdasági válság, nem dörzsölték az ember orra alá folyton, hogy mi lesz, ha egyedül marad a gyerekekkel.
De már vagy 10-15 éve a csapból is az folyik, hogy előbb tanulj, dolgozz, teremts magadnak(!) némi egzisztenciát. Nem óbudai hitelmentes villát BMW-vel, de azért mégis némi alapot, hogyha bármi történik, ne kelljen már teljesen tönkremenni a gyerekekkel.
Erre még mindig azt látom, ott gyakorin még Facebookon is, hogy rengeteg a nagy nullára vállalnak be gyereket. Azt kérdezik, apukát ki tudják-e rakni a saját házából, mert nekik nincs hova menni a gyerekkel (bmeg, akinek még szülők sincsenek, az pláne hogy mer így gyereket vállalni???). Egy Facebook csoportban olvasom, hogy honnan szerezzen olcsó játékot karácsonyra, mert albérletben élnek 3 gyerekkel(ebből egy kicsi még), és már erre sem telik. Hát hogy mer ma valaki albérletbe vállalni 3 gyereket, miért nem elég a két nagy, ha még egy panelre sem futja? A másik azt írja, terhesen elhagyta a párja, de neki meg csak pár ezer forintja van, mit egyenek a nagyobbik gyerekkel - basszus, most komolyan ma, 2022-ben úgy kell gyereket vállalni, hogy gond esetén az emberben nincs 200 ezer forintja, amihez nyúljon?
Na, ugye most itt nem a 10 gyerekes roma családokról beszélek, akiknél amúgy is szokás a semmire gyerekvállalás, ezek szerintem átlagos emberek, akik azért nem 10-et vállaltak, de akkor is többet, mint amennyit el tudnak tartani.
De miért létezik még ez a jelenség ma is? Ha én - és sok más nő - tudtam előre gondolkodni, tanulni, dolgozni, spórolni, más miért nem? Miért nem tanulnak más hibájából?
Miért, szerinted a nőknek nincs felelősségük abban, milyen körülményekre vállalnak gyereket?
Ez nyilván nem menti fel a férfiakat, akik elhagyják a gyerekeiket és aztán még fizetni is derogál nekik, csak a kérdés nem róluk szól.
válasza: válasza:Mert ezek az emberek nem látják át ezeket. Meg vannal győződve róla, hogy őket tuti nem hagyják el gyerekkel.
Nem mondom, ha én egyedül maradnék vele, könnyű lenne, mert sanszos, hogy nem tudnám a 3 külön tanárt meg a magán sulit egyedül finanszírozni hosszútávon. De egy normál életminőséget simán.
válasza: válasza:Szerintem sokan vannak vele úgy, hogy ugye "ideális" idő nincs a gyerekvállalásra, mindig lehet még tovább fokozni, hogy de nagyobb ház, nagyobb autó, több megtakarítás, akármi, és ha így tényleg ezt hajkurássza az ember, akkor pikk-pakk oda jut, hogy már nyugdíjas, de még mindig nem született gyereke (sarkítás, de na). Egyébként ezt a gondolatmenetet én abszolút át tudom érezni, még ha nem is eszerint hoztam meg életem legnagyobb döntéseit. De sokan inkább bevállalják a kockázatot, hogy legyen gyerek, bízik a pasiban annyira, hogy csak nem rakja ki őket a lakásból meg csak fizetni fogja a gyerektartást meg ilyenek, és mellette abban a szép jövőképben is, hogy majd a gyerek(ek) mellett ő is képes lesz olyan munkát vállalni, amiből megélhetnek.
Aztán jön a kemény valóság. Amire sajnos akkor is nehéz felkészülni, ha az ember érettebb és előrelátóbb, nemhogy még átlag huszonévesként, amikor szerelmes is és el is kapja a tejláz is. Most az egy dolog, hogy az embernek eszébe jut, hogy hogy fog boldogulni, ha a férje lelép a titkárnővel, mert arra vannak azért megfelelő jogi procedúrák, hogy a fizetni nem akaró pasit is kötelezzék valamiféle pénzbeli támogatásra, de mi van azokban az esetekben, amikor a férfival valami történik? Hirtelen baleset, betegség, amitől munkaképtelen lesz, neadjisten a legrosszabb is megtörténik. Ezekre aztán főleg nem akar senki se gondolni, pláne nem húszas évei elején-közepén, amikor még olyan valószínűtlennek tűnik ez a szcenárió, de mégis előfordulhat. De mégsem élheted az életed rettegésben, hogy mi van, ha holnap elüt a villamos vagy kirúgnak a munkahelyedről, szóval igenis bevállalja, mert szerelmes, mert naiv, mert bízik a szebb és boldogabb jövőben.
Szomorú ez amúgy, mert sokaknál tényleg lehetne is szebb és boldogabb jövő, egy másik világban, esetleg másik országban, de a "családbarát" kis országunkban, ahol anyaként eleve nehéz elhelyezkedni és értelmes munkát kapni kifejezetten nehezített pálya. Szerintem is marha felelőtlenség minden nélkül belevágni, ugyanakkor a gyerekvállaláshoz ideális korban a legtöbbeknek, az átlagnak, még tényleg nincs semmije, és csak a párjára meg jobb esetben a családjára tud támaszkodni, és sokaknak nem is lesz később sem lehetősége valódi hátteret teremteni, még közösen sem, nemhogy egyedül (két átlagbérből élő pár ma már kb egy világvégi putrit tud max megvenni, semmi emberi életre alkalmas ingatlant, és akkor már inkább szül albérletbe, ami folyton viszi a pénzt, de még így is jobb helyen van, nagyobb, jobb állapotú, stb-stb, mintha megvette volna Kukutyinfalva külsőn a külterületi cigánysor után két földúttal azt a düledező viskót, amire amúgy tellett volna a megtakarításaiból).
válasza:Azért, mert gyerek nélkül SEM fogja soha elérni azt az anyagi biztonságot, még 10 év alatt sem, amit te elvárnál egy gyerekhez. Ez a kőkemény valóság. Nem csak azért, mert pocsék a mai magyar helyzet az átlagos, családi háttértámogatást nélkül életet kezdő fiatalok számára, hanem mert az egész gondolkodásmód és társadalmi elvárásrendszer is bebetonoz egy hónapról hónapra élésre.
Most persze eljutunk a kérdésed magjához: ér-e ugyanannyit az emberélet csórón és olykor nélkülözve, mint egy magas fogyasztási pontenciállal rendelkezőé? Van, aki szerint meg se szülessen egy gyerek, ha nincs lehetősége majd különórara járni, meg nyaralni. Van aki szerint a külön szoba a minimum. dE!! A szurtos kis csóró baba az albérletben használt ruhában ugyanolyan csoda és érték mint a Brendon babaszobába, csicsás bölcsőben ringatott! Ne akarjátok elvitatni a jogát a létezéstől! Nem a mi jogunk erről ítélni. Ha nem akarsz segítenj, nem kell, de igazából szebb dolog megosztani amiből nekünk több van, mint felhalmozni.
válasza:Meg lehet kövezni, de látok igazságot a kérdező megközelítésében.
Én családokkal, anyukákkal és gyermekeikkel foglalkozom. A szegénység relatív. Én nem gondolom magam gazdag embernek, de másokhoz viszonyítva lehetek számukra tehetős, vagy szegény is.
Azt figyeltem meg, hogy nagyon sokan vállalnak gyereket a semmire. Konkrétan pelenkát is képesek kérni, vagy ruhát, mert semmire nincsen pénzük. És az ilyeneknek nem csak egy gyerek van, hanem általában több is. Itt felejtsük el a rasszizmust, mert nem csak a barnabőrűek ilyenek.
Mi 5 évig tudtunk védekezni, amíg olyan környezetet nem tudtunk teremteni a férjemmel, hogy nyugodtan jöhet egy baba. Stabil munkahely mindkettőnk számára, saját családi ház, és a legfontosabb a kapcsolatunk stabilitása, szerintem ezek nélkül nem kellene belevágni senkinek. Amint minden adott volt bele is vágtunk, de ezek nélkül biztos, hogy nem mennék bele és a férjem sem.
Miért jó az embereknek bizonytalanságban élni? Albiba szülni, meg az anyós nyakára, aztán csodálkoznak, hogy még egy problémaforrás van...
Ezek az emberek nem terveznek előre, a gyermekneveléssel is úgy vannak, hogy majd valahogy megoldjuk. Ami büdös nagy trógerség, mert generációs problémákat akasztanak a gyerek nyakába, és így termel a társadalom szegény lelkisérült embereket.
Én a gyermekvállalást valamilyen követelményhez szabnám, esetleg tanfolyam elvégzése, minimális anyagi feltételek biztosítása, stb...
8-as, igen, pilont erre gondolok.
Nem is értem, hogy jön ide egyesek szerint a Brendonos babaszoba, a különóra meg a nyaralás, miközben baromira nem erről volt szó, hanem arról, hogy sokan gond esetén pl. válás, még a minimumot sem tudják megadni a gyereknek, a normális étkezés vagy ruházkodást.
Ez normális, így vállalni gyereket, hogy még enni sem tud mit adni neki, max. lisztes rántott levest meg pucér rakott krumplit? A gyerek egészsége és idege nyugodtan tömkremehet a nélkülözésben, mert anyukánal joga van akkor szülni, mikor kedve van hozzá?
Azt se mondjuk már, hogy nem lehet valamennyi alapot megteremteni, akkor nekem hogy sikerült, miközben a nagy nulláról indultam 18 évesen. Igaz, nem 22 évesen szültem, hanem 29 évesen, a közte lévő 11 évben meg keményen dolgoztam, tanultam, spóroltam, de nem hiszem, hogy 28-30 évesen bárki el lenne késve a gyerekvállalással, addigra azért meg lehet teremteni némi saját egzisztenciát, amihez gond esetén lehet nyúlni.
válasza:Nekem is az jutott eszembe a kérdés olvasása közben hogy itt is mindig csak a nőket hibáztatják, holott a pasik/férjek/apák is ugyanannyira sokszor jobban hibásak.
Tudvalevő hogy a nők még mindig kevesebbet keresnek, ez társadalmi probléma.
Meg az is hogy alapból feltételezik hogy biztos a nő akarta a gyereket jobban és csak ráerőltette szegény férjére. Nálunk például a férjem akarta nagyon és sok évig győzködött, mire beadtam a derekam.
Diplomám van, nem tudtam vele elhelyezkedni, kb. fele annyit keresek mint a férjem úgy hogy az ő munkája sokszor a semmittevés, játszogat/netezget munkaidő alatt. Ha egyedül maradnék vakarhatnám a fejem, van megtakarításunk de az is közös.
Saját lakáshoz jutni sem egyszerű manapság, árak az egekben. Mire összespórol valaki magának addigra kb meg is hal. Ott van a hitel mint lehetőség de azt is fizetni kell.
Azt én sem értem ahol 1 gyerek után kiderül hogy mivel jár utána miért húz lapot bárki 19re. Valószínű naivak/buták/nem gondolkoznak előre/becsúszik a gyerek stb.
Nagyon sok oka van ennek, egyéni és társadalmi szinten is. De hiába minden nem fog megszűnni a probléma sajnos.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!