Ez már dackorszak lenne 15 hónaposan?

En nagyon ajanlom az egyszerubb gyermekkor cimu konyvet! Elolvastam es akkor jottem ra, hogy tul van ingerelve a gyerekem es emiatt borul ki borzasztoan. Tengernyi jatek, sok program, amit amugy mindig is birt, de estere tenyleg kezelhetetlen lett es sokaig nem ertettem miert. Nalunk volt kepernyo is sajnos 2 eves kor alatt, mondjuk csak napi 20 perc max, de ezt is megszuntettem teljesen nullara.

Es amikor valtoztattam picit az eletunkon, a dackorszak is sokkal kezelhetobb lett. Persze hisztik voltak igy is, ez abszolut eletkori sajatossag, de nem volt olyan katasztrofalis, mint elotte.

Nálunk is ekkor kezdődött a dackorszak, azzal, hogy akkora jelenetet rendezett a játszótéren, hogy nem akar hazamenni, hogy nem is ismertem rá, hogy az én gyerekem. Aztán heti 1 ilyen földhözverős hiszti állandósult, de akkor fél óráig megnyugtathatatlan volt...leírom nálunk mi segített:

1. Elkezdett beszélni: el tudja mondani, mit szeretne, és nem kell találgatnom-sajnos ezt befolyásolni nem lehet, nekem mázlim van ezzel, hamar beszél.

2. Mindig ismertetem vele a kereteket-nálunk a valahonnan elindulás a nagy hiszti általában, ha jól érzi magát, nem akar elindulni. Elmondom pl., hogy ebédig maradunk, ebéd előtt indulunk haza. Mikor 10 perc van hátra, szólok, hogy 10 perc, 5 perc, 2 perc és utána indulás. Így nem éri váratlanul, hogy menni kell. Persze fogalma sincs, hogy mi az a 10 perc, de már tudja, hogy mi fog következni. Lényegesen jobb a helyzet, amióta így csinálom. Vagy a boltban leveheti megnézni az elefántot a polcról, de ha indulunk, vissza kell tenni, mert itt lakik.

3. Amit csak el lehet kerülni konfliktusforrást, igyekszem elkerülni. Ha nincs idő hintázni megállni, inkább kerülök egyet, de ne lássa meg a játszóteret. Kiveszem a babakocsiból a lépcsőházban, hogy nehogy meglássa a kismotort a tárolóban, mert tuti, hogy üvöltés lesz a vége. Elpakoltam a szekrény aljáról a szipókás kubut, mert ha meglátja, kisírja érte a köldökét, hiába van jóllakva, ilyenek.

4. Mindig elmagyarázom, hogy ha valamit nem szabad, akkor miért nem. Hiába nem érti meg először, valamit kicsit egyszerűbben mondok neki. Pl. a konnektorba azért nem nyúlunk, mert bibis leszel, sírni fogsz, doktornénihez kell menni. Ki kell cserélni a pelust, mert kicsípi a feneked a kaki, fájni fog. Mindig elmondtam, most már ő mantrázza, amikor nézegeti a konnektort, de nem nyúl bele (amúgy be van dugva).

5. Kap 2 dolog közül választási lehetőséget, de olyan opció nincs, hogy nem csinál valamit. Pl. nem akar öltözni, nem akar fürdeni jönni. Reggel megkérdezem, hogy a mackós pólódat veszed fel, vagy a cicásat? Ő választ, és megyünk öltözni. Kész a fürdővíz, sétálsz a fürdőszobába, vagy anya vigyen?

6. Sokszor kötök alkut vele, vagy mutatok tilos dologra alternatívát. Nem akar kijönni a fürdőkádból, akkor megbeszéljük, hogy egy játékot választhat, és akkor azt megtörölgetem és hozhatja törölközni. Vagy nálunk a kanapén ugrálást nem szabad (mert nem látom, mit csinál, amíg nem vagyok ott), de ha szeretne ugrálni, akkor szól, és bemegyünk a nagy ágyra, ott lehet. Nem veheti fel a cigicsikket az utcán, de integethet neki, vagy küldhet neki puszit (most marha jól nézünk ki, hogy minden cigicsikknek puszit küldözget, de tudja, hogy nem nyúlhat hozzá :D).

7. Ha valamiért látom, hogy hisztizni kezdene, akkor próbálom megbeszélni vele: ,,Most azért kiabálsz, mert szomorú vagy, hogy nem hozhatjuk haza a mackót a boltból? Nagyon sajnálom, hogy nem lehet, de menjünk haza, és keressük meg a te mackódat, már biztosan nagyon vár. Ezt a mackót meg simogassuk meg, ültessük vissza a többiek közé, legközelebb is meglátogatjuk."

Nálunk ezek nagyon sokat segítettek, persze sok harc megy egész nap, de most ezekkel a módszerekkel elvagyunk, a földhözverős hisztik jelentősen lecsökkentek.