Csak én érzem túlzásnak ezt a kötődő nevelés témát mostanában?

Benne vagyok jópár anyukás csoportban a Facebookon, valamint itt is, és a neten mindenhol a kötődő nevelés elveibe botlok bele. Ezek egy részével egyetértek, például biztos nem hagynám sírni a babám, de néhány dolgot erősen túlzásnak érzek. Például az igény szerinti szoptatás rendben van, de ezekben a csoportokban rendszerint azt olvasom, hogy minden babának igénye van a szopizásra kitudja meddig, igenis hagyni kell komfortszopizni, mert különben nem fog kötődni, stb. Nekem a babám nem rajong a szopizásért, ő csak evésre használja, és magától beállt a 3 óránkénti étkezésre. Na most akkor ő nem kötődik hozzám, mert nem akar állandóan cicin lenni? Ráadásul azt már meg se merem említeni senkinek, hogy én 1 éves kora után le szeretném majd választani, nekem a szoptatás a táplálásról szól, nem hiszem hogy ezen múlna a lelki kapcsolatunk. Az együttalvás is rendben van, akinek ez működik, de elég rosszul esik, hogy rossz szülőnek van beállítva, akinek külön szobában alszik a babája. Ha nekünk így jó (a babának is), akkor ezzel mi a baj? Attól még nem hagyom sírni éjszaka egyedül.

Ti mit gondoltok erről? Néha nem tűnik úgy, hogy túlzásba viszik a kötődő nevelésre törekvést?